Tropikárium

Velencére akartunk menni pancsizni a nagy vízben, de sajnos elromlott az idő... De kitaláltuk, hogy menjünk el a tropikáriumba!
Sajnos fotók nem készültek, mert nem jó a "kamerásmobilom" kamerája :( de Réka nagyon élvezte, az össze üvegfelületen otthagyta a nyál, takony és ujjlenyomatát. Plussz a majdnem vadiúj babakocsinkat lekakilta egy madár :D

Azt már csak ()-ben jegyzem meg, hogy kissé sokalltam a 3800 ft-t a két felnőtt jegyért, miközben kb 20 percet voltunk bent és se aligátor nem volt, se selyemmajom. Ellenben volt ékszerteknős dögivel, de az van itthon is :)

Vicces

Persze ilyenkor nem működik a kamera a telcsimen :(((

Szóval a kiülést gyakoroljuk ezerrel, mert az még nem megy (négykézláb -> popsi kitol oldalra -> letesz a földre -> lábak kinyújt előre -> támaszban felnyomni magunkat ülésbe). Miután párszor megmutattam neki, hogy mit is várnék, meg párszor segítettem neki végrehajtani, kértem, hogy mutassa meg "hogy ülnek az ügyes okos babák?". Erre gyönyörűen négykézlábra állt, próbálta kitolni a fenekét, de a lába mindig útban volt, de annyira szerette volna, hogy csak próbálkozott tovább, aminek az lett az eredménye, hogy a tengelye körül forgolódott.

Annyira aranyos volt, hogy azt leírni nem lehet... :))))))))))

Lovaglás

Szombaton megint voltunk lovagolni! Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen jól már régen nem éreztem magam. Az pedig, hogy Rékának még jót is teszünk vele, még jobban emeli az értékét a dolognak.

Anyu korábban egy sajnálatos lóharapás miatt félt a lovaktól, de az első alkalommal, amikor eljött velünk már mondogatta, hogy ő úgy kipróbálná... :) Úgyhogy szombaton ő volt az első, aki nyeregbe pattant Rizsa hátán, közben Réka és Eszter Magdin lovagolt.
Aztán én is nyeregbe pattantam kétszer... Nagyon élveztem azt a szabadságot és azt a teljesen természetes, ösztönös ritmust, amit a lóval való együtt-mozgás nyújt. Az persze már más kérdés, hogy baromi izomlázam és a térdeim belső felén egy-egy lila folt tanúskodik arról. hogy igencsak kijöttem a gyakorlatból :((((

Közben megjött Isti és Orsi, átadtuk nekik is a lovakat :), ne csak a mi családunk bitorolja őket... Isti nagyon aranyos, amikor mondja, hogy üüüüget :))))

Jött egy bácsi két szép lipicai-vontatta lovaskocsival és lehetett velük menni egy kört. Biztos tetszett neki, hogy népdalokat énekeltünk, mert több kör lett belőle. Persze Réka már a legelején elaludt az ölemben, azért ő is kifárad a lovaglásban.

Ahogy ültünk a kocsin és énekeltünk, olyan hittan-tábor "fílingem" volt, újra gyerek voltam. De közben ott szuszókált a kezemben a saját gyerekem és úgy éreztem, hogy ez a világ legeslegtermészetesebb dolga és minden úgy jó, ahogy van.

Első rajz (a dátumot én írtam mellé:)))))

Dr. Vass Miklós Alapítvány és családja :D

A barátaiknak csak "a Kornélék", vagy megyünk a fejlesztőbe, legegyszerűbben: megyünk Biára. Vagy csütörtökönként Angélához. De sosincs olyan érzésem, hogy valami idegen helyre megyünk. Bonyolult ezt megfogalmazni, talán hülyén is hangik, de szeretek oda járni. Valamilyen szinten Réka is, mert bármennyire is meggyötrik, 2 másodperc múlva már adja is a puszikat sorban és szívesen eljátszogat, ha nem várnak sok mindent tőle :)

De ami ma volt, az minden fejlesztésre szoruló gyermek anyukájának az álma!!! Kornélnak és Eszternek (róla még nem nagyon volt szó, ő logopédus, talán rá "nem lesz szükségünk") van 3 tündéri gyermeke, sorban: Eszter, Sára és Boldizsár. Azon túl, hogy ők segítenek a szombati lovaglásnál, valamilyen számomra érthetetlen módon :)))) szeretik Rékát (hozzáteszem, van ízlésük, mert Istit is nagyon szeretik). Ma külön megkérték az anyukájukat, hogy had jöhessenek el, amikor ott vagyunk. Nekem is nagy könnyebbség, mert 3 bolondozó gyerekre jobban figyel Réka, mint az én unalmas műsoromra. Sajnos az óra kicsit sírósra sikeredett, de nem adtuk fel és RÉKA -BÁR CSAK EGY PILLANATRA- MEGÁLLT A LÁBÁN KAPASZKODÁS NÉLKÜL!!!!!! Fájdalomdíjként utána együtt elmentünk fagyizni, előtte még az előtérben ettünk egy kis kakaóscsigát :)))) Jól éreztük magunkat, de ami még fontosabb, hogy Réka jól érezte magát! Nekem az mindennél többet ér, hogy a fejlesztések nem okoznak neki lelki traumát és egy kiegyensúlyozott, jól evő, jól alvó kislányom van!

Ha nagy leszek :))), ezt mind-mind meghálálom NEKIK!!!!!!!!!

Barbinak

Nemrég tudtuk meg, hogy Réka uncsitesója, Barbika kórházban van :(((((
Innen is küldünk neki sok-sok puszit!
És jobbulást kívánunk!

Tobol a nyár

Tényleg ezerrel tombol a nyár és egy ilyen pici gyereknek nincs is más dolga, mint kiélvezni! Illetve van, de az most "annyira nem lényeges". Úgyhogy ez a bejegyzés csak a vidámságról és a jókedvről szól!!!!!

Az állatszeretet továbbra is tombol (az ujján egy katica):

És a meggyszeretet:

És a fagyiszeretet (igen-igen, ilyenkor egyszerűen kirakom az etetőszékkel együtt a teraszra):

Pancsi-szeretet:És végül, de nem utolsó sorban: ilyen ügyesen eszik: