Megint csak ősz

Miután az összes diólevelet összegereblyéztük...

Megpihenünk a diófán...


és kicsit meg is ölelgetjük, mert az nagyon jó érzés!!!!

Ortopédia

Tegnap voltunk ortopédián (őőőő, most már tegnap előtt :S), jófej volt a doki, csak nem engedett megszólalni. Természetesen lefikázta amkorábbi sínt, meg a cipőt (persze, nem ott lett csinálva), lefotózta Réka lábikóját (hahh, tananyag lesz a gyerekekm :D), meg egy kedves gyakornoklánynak is megmutatta (aki véletlenül rákérdezett a szemére és örült, hogy lemondtuk a műtétet, mert az ő unokatesójának magától helyrejött, egyből adott egy drnéni számot, megint kicsi a világ). Szóval lesz új sín (természetesen KÖVETELJÜK!!!!!!!!!, hogy ez is rózsaszín, vagy legalább csajos mintás legyen), bokában hajlítható, hogy tudjon benne lépegetni. Remélem, ez már jó lesz.

Ja és Kornél legújabb tanácsa: minél többet járjon... De persze nem vezetve, ergó szék, vagy egyéb dolog tologatása, vagy támaszkodva rajtunk. Réka élvezi, tetszik neki :D nekem is, jó látni, hogy örül magának, van önbizalma, akarja csinálni. A derekamnak viszont már nem tetszik :DDDD

Miért???

Miért írtam le ezt a mesét? Mert mostanában a napunkat szoktam elmesélni neki, mert abban vannak olyan mozzanatok, amikre emlékszik, tudja kommentálni. Tetszik neki, érdeklődve hallgatja.

A meséből is kitűnik, hogy baromira szoros napjaink vannak, ma konkrétan este 7ig csak a kocsiban ültem le, mert ott muszáj... :S

És még annyi, de annyi dolog van: vényt szerezni szerdáig, hogy csinálhassák az új sínt, persze ortopédiára novemberben van időpont :S, intézni a ház dolgait, a saját dolgainkat, kb 4 cm vastagságú csekkhalom vár befizetésre, kb 5-6 adag ruha vár(na) mosásra, végre a gyerekszobát is megszeretném csinálni......................................................................................... inkább nem is folytatom, mert csak behergelem magam.

Túlvállalom magam. Tudom. De muszáj.

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Réka. Anyukájával, apukájával, két kutyával és egy teknőssel élt egy szép házban. Egyik nap, miután mosolygósan felkelt az anyukája mellett, tiszta pelust és szép ruhát kapott, kimentek reggelizni. Ezen a reggelen az anyukája csokis gabonapelyet adott neki, Rékának nagyon ízlett. Alig hagyott az anyukájának :) Miután megreggeliztek, az anyukája észrevette, hogy elszalat az idő, nemsokára menni kell Angélához kézműveskedni. Ezért gyorsan felöltöztek, beültek a kocsiba és már mentek is. Útközben megbeszélték, hogy kik lesznek ott: ÓÓÓsi, Itti, Jiji, Kóónélka, Angi. Meg elénekelték kétszer a mókuskát:

Mókuska, mókuska felmászott a fára.
Leesett, leesett kitörött a lába.
Doktor bácsi ne gyóyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.

Persze ez a Réka kislány csak a foglalkozás elején volt aktív, amíg mozgolódni kellett: Fújja szél a fákat, Lipem-lopom a szőlőt, Badacsonyi szőlőhegyen stb ezeket mind énekelték és bizony ez a Réka kislány mé kergetőzőtt is a széket tologatva. Aztán persze az ajtódísz készítésében nem akart az anyukájának segíteni, inkább cirkuszolt egy sort.

Mire hazaértünk, a mama már meg is csinálta a finom ebédet: sülthusi jázmin rizi-bizivel. Persze a Réka kislány a husit szó nélkül, a rizi-bizit csak kis unszolásra volt hajlandó megenni. Utána persze lecsúszott egy Rudi, később pedig, mivel jött a dédi éd hozott, egy szelet kinder csoki is. Mire anya térült-fordult, már indulni is kellett tovább, mentünk Rákosborzasztóra egy kedves bácsihoz, aki megnézegette Rékát és megpróbálta a fejecskéjét simogatni, de ez a kis komisz nem engedte :)

Hazafelé még beugrottak vásárolni, vettek vajat, zsömlét, husit, hogy legyen mit vacsorázni apával, aki már nagyon várta őket. Vacsora után még játszottak egy kicsit, aztán Réka az apukájával fürcsizett, azt nagyon szereti! Masszázs és öltözés után usgyi az ágyba és mese után még fél óra szülőnugrálás után végre ennek a napnak is vége lett Réka baba számára.

Itt a vége, fuss el véle!

Az élet nagy igazságai... :D

Persze közvetlenül nem Rékához kapcsolódik, de hátha később neki is szüksége lesz ilyen örökérvényű bölcsességekre :D

A BOLDOG NŐK 5 TITKA:

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a
felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető
állása.

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni
és mindig megnevettet.

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg
támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul nem hazudik.

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád
veled hancúrozni.

5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

Megerősítés

Érdekes, hogy amióta eldöntöttük, hogy nem lesz műtét, azóta folyton pozitív visszajelzéseket kapok. Bevallom, féltem "közkincsé" tenni ezt a dolgot, mert tartottam attól, hogy esetleg rossz anyának tűnök majd... De szerencsére általam szeretett és nagyra becsült emberek erősítenek meg a döntésemben, többek közt ma a neurológusunk is. Aki nem mellesleg megint megdícsért minket, Réka szépen fejlődik, a beszédétől egyenesen oda volt, meg vissza. Attól meg plána, hogy amikor lefektettük a vizsgálóasztalra, ránézett a drnénire és közölte vel hanyag kézmozdulat kíséretében, hogy szia néni. Lefordítva ez annyit tesz: tűnj már el innen! :D

Ma voltunk kézműves foglalkozáson Angélánál. Réka maga volt a megtestesült "nemvagyokhajlandóegyüttműködniveled" :( Pedig nagyon szép őszi képet csináltunk. Mire Réka felnő az én kézügyességem is javulni fog :) Plussz megint belémharapott nemtetszéseként, úgyhogy mire az egyik kezemen elmúlik a fognyom és a lila folt, addigra a másikon lesz.
Utána viszont itthon olyan dolgokat csinált, hogy majd eldobtam az agyamat, pl a fúj a szél a fákon mondókára kinyújtotta a kezét (ami neki egy embert próbáló feladat a kötöttség miatt, de megint segített az egyik kezével a másiknak, annyira cuki) és hajladozott. Ilyet ezelőtt még nem csinált!!!!!!
És megtanultuk, hoy a ceccca azt mondja, hogy májjji :)

Hogy legyen miért dobálnotok... :)

Sokat vesződtem magamban, hogy ezt leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy biztos lesz, akinek a dolog hiánya feltűnne... Szóval NEM műtetjük meg Réka szemét. Nem zárkózunk el teljesen a műtét lehetőségétől, de amíg csak lehet, halasszuk. Mivel nem tudják garantálni a műtét sikerességét, úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki Rékát felesleges lelki traumának. Mert igen, egy ekkora gyereknek lelki trauma, hogy vért vesznek, hogy nem ehet kitudja meddig, kikötözik az altatáshoz stb. Lehet, hogy parázs vitát vált ez ki majd, de nem érdekel, én csináltam eddig is végig, én lennék ott is vele, én leszek 10, 20, 30 év múlva is vele (illetve akkorra remélem lesz saját családja)

Sajnos a mai nap volt még negatív dolog: Angéla megállapította, hogy nemhogy javulna, de a bal lábfeje romlott is. Mivel nincs ami korrigálja neki, a sok állás (ami önmagában meg baromira jó dolog, hogy csinálja) csak még jobban erőlteti. Úgyhogy azon frissiben bejelentkeztem a Mező doktorúrhoz, aki a Petős gyerekekkel is foglalkozik. Remélem, ő már olyan segédeszközt fog tudni csináltatni, ami ér is valamit. "Természetesen" ez már nem ingyen lesz, de most már ott tartunk, hogy megér az tízezer forintokat, hogy a gyerek végre elinduljon, pláne, hogy ne legyenk maradandó problémái... :S
Azt inkább nem részletezem, hogy miből tudnánk ezt a cipellőt kifizetni... köszi "svédbútoráruház"

Azért természetesen a jókedvünk töretlen és minden nap tanulunk valami újat: