Vágódik a centi

Bizony magától! És nagyon gyorsan. Réka szemszögéből: Nemsokára kibújik a kistesó... még olyan három perc. Azért ez nem jött össze, mert ez kb két órája volt :)
De úgy érzem, a holnapi felvételin még ott tudok lenni ;) Aztán ki tudja, lehet, hogy még a doktornőt is megvárjuk... Az is már csak 8 nap. Rettenet furcsa ez mindenkinek.

Azért, hogy ne hazudtoljuk meg magunkat :), tegnap vettünk az IKEAban 3m-nyi ruhásszekrényt, azt ma össze is raktuk a papa segítségével, visszapakolni már nem volt idő 100%-ban (pláne, hogy a komód hibás, nem mennek be a fiókok, megy az egyik pár polc nincs előre kilyuggatva), de a nagyja kész. Meg a korlát is kint, végre. 4év után :D

Kíváncsi vagyok és izgatott a holnap miatt!!!!!!!

Minden magától rendeződik (?)

Nem akartam még erről írni, de úgy néz ki, hogy Réka a Pető oviban folytatja a tanulmányait. Sajnos Bián nem tudnak annyit foglalkozni vele, amennyit szeretnének/kéne, én meg nem vagyok az itthon egész nap tornáztató típus, ma is inkább másfél órát festegettünk.
Szóval november 15-re volt időpontunk az első vizsgálatra (felvételi :D), de ezt Angéla későinek vélte... Ő úgy gondolja, hogy minél előbb, annál jobb. Én kiegyeztem volna a novemberben, mert addigra Kistesó is legalább 1 hónapos lesz, ergo kicsit szabadabban, lelkiismeret furdalás nélkül cibálhatom ide-oda.

Aztán az élet megoldotta: ma telefonáltak, hogy hétfő reggelre bevihetnénk Rékát, meg tudná nézni egy konduktor. Én meg beleegyeztem, max mennek apa-mama-papa kombóban, ha én már nem jutok oda...

Ugyanis tegnap este (bár napközben nagyon nagyot sétáltunk) már-már elfogadtam a tényt, hogy mindjárt szülünk, mert olyan "fájás" szerűségeim voltak. Sajna nem tudom, milyen a rendes fájás, de korábban még jóslóval sem találkoztam :S Második gyerek, én meg tök tudatlan vagyok :D Szóval lélekben átadtam magam a ténynek, hogy bármikor indulhatunk, a táskák öszzerakva, mindenki ugrásra készen van a nap 24 órájában. Apukám ma is úgy vette fel a telefonját, hogy: na mi van, szülsz? :D

Most egy kicsit átprogramozom magam, meg Dorottyát, hogy legalább hétfő 11-ig bírja ki odabent, aztán meglátjuk, mi lesz. Bár eddig is nagyon toleráns volt a tesókájával szemben. Szóval, mindenkit kérek, hogy szorítson, én is azt teszem a lábammal :D

Amúgy Réka egész fogékony lenne az ovival kapcsolatban, főleg, hogy beígértem neki, hogy a Mikulás jön az oviba. Őt meg állítólag szeretettel várnák, mert sok a fiú, jól jön egy-egy vagány csaj. Persze még ott tartunk, hogy megyünk, de nem hagyhatom ott :) Örülnék, ha az integrált csoportba kerülne. Náluk fordított integráció van, a sérültek közé vesznek fel "egészséges" gyerekeket. Azért örülnék ennek, mert azért Petős szinten Réka járóképesnek számít, nála általában problémásabbak vannak. Szeretném, ha lenne előtte példa, hogy hova kell eljutnia.

Dorottya

Tegnap voltam bent a kórházban nst-n és ultrahangon. Az nst görbe egyenes volt végig, egyre jobban bizakodom abban, hogy Dorottya megvárja a doktornőt. Az elvileg még 13 nap!
Az ultrahangon 3200g-nak mérték, a cm adatai kb 36-37 hetes gyereknek felelnek meg. Cukrosként viszont mindenképp a dátumhoz fognak viszonyítani, amit nem bánok.

Úgy volt, hogy anyu és Réka is jönnek velünk, addig átmennek a játszóra, de csúnya, esős idő volt. Amikor megmondtam neki, hogy megy mamához, csak nyugodt hangon kérdezte: Most születik a kistesó? Mondom, nem. Erre ő: jó, de akkor majd gyere haza!
Annyira jól össze tud kombinálni mindent! Egyik este azt mondta, hogy nem kell kórházba mennem, mert ő a SZÜNÉSZNŐ és majd ő MEGSZÜLTETI a kistesót. :D

Tegnapi pozitívum, hogy a diabetológián azt mondták, hogy a diétát sem kell tartani a szülés után! A szülés közben majd végig figyelni kell a cukrot, mert ugye akkor még össze vagyunk kapcsolódva, de utána már édes mindegy, hogy milyenek lesznek az értékek (legalább is a gyerek szempontjából). Szegénykét majd sokat fogják szurkodni, meg a hazajövetel is az ő vércukor eredményén (is) múlik. Majd meglátjuk!

Tegnap

Nagyon szarul voltam... Valamitől megfájdult a gyomrom, csakhogy kb két órán keresztül szenvedtem, mire rájöttem, hogy a gyomrom és nem más... :) Aztán győzött a józan ész, hogy nincs másfél órás folyamatos fájás :D
Meg aztán ki is adtam magamból az ebédet, utána sokkal jobb lett. Sajna valószínű megeröltettem magam, mert a hasam azóta is fáj alul. Holnap úgy is nst, meg szülésznő, meg doki. Majd megmondják a frankót ;)

Most megyünk banános-csokis muffint sütni :) (amiből én nem ehetek)

Pár régi kép

Kis nyári emlékeztető fotók:

Az úgy volt...

Akkor egész pontosan: 4 hete csütörtökön a drnőnél tett vizitünket úgy zártuk, hogy nagggggyon boldog lenne, ha a kritikus időszakot, azaz a 36. hét betöltéséig maradt időt a kórházban tölteném. Először lesokkolódtam... Aztán a maradék 4 napban teljesen normálissá vált a cukrom :D Másnak felmegy a stressztől.

Szóval 3 hete kedden befeküdtem. Az egyik szemem sírt, nagyon-nagyon, mert Rékuskámat itthon hagytam, milyen anya vagyok, stb-stb. A másik viszont racionálisan "nevetett", mert ugye a cél a rendben kihordott terhesség után az egészséges kisbaba.
Kezdésnek a fekvés miatt megemelték az inzulinomat mamut adagra, kaptam brontoszaurusz méretű antibiotikumot, ami aztán MINDEN bacit kiölt belőlem. Nem győztem pótolni... Az inzulin emelés azért jó volt, mert végre normális lett a cukrom, kicsit tudtam többet enni, hogy Dorottya is szépen cseperedjen.

A szerdai első UH alkalmával kisebbnek mérték, mint kéne... Na, bepara, aki jött, mindenkitől HÚST kértem, mert azt lehet bármikor bármennyit enni. Hál' Istennek, múlt hét pénteken egy 2740g-osra saccolt babával a pocakomban jöttem ki a kórházból, ami megfelel az elvárásoknak.

Réka a 16 nap alatt csak 3x volt bent nálam, de beszéltünk minden nap többször is telefonon. Anyuval volt délelőtt, ő vitte a fejlesztőbe is. Egész beletanultak a dologba, mire kijöttem :)
Apu, vagy Zoli volt vele délután, apukám tegnap már nehezményezte, hogy nem látta már vagy 4 napja Rékát. Én azt hittem, örül neki egy kicsit :)

Ennyi volt a nagy kaland, megismertem sok-sok kedves embert, sok-sok kedves nővérkét és orvost. A hab a tortán pedig, hogy a nőgyógy osztályon az a hölgy nővérke most, akinél Réka a SOTE-n született. Ő akkor volt szülésznő gyakornok, most meg nővérke, mivel a szülészetre nehéz bejutni...

Pénteken már voltam bent NST-n, egy árva összehúzódás sem volt :)
Lehet, hogy tényleg kihúzzuk 19-ig?????

Itthon

Tegnap hazajöttem a kórházból, még egyben vagyunk, így is kéne maradni október 19-ig!!!!!!!