Rékáról

A kedves olvasó úgy gondolhatná, hogy ketteske születésével egyeske háttérbe szorult, pláne, hogy ily jól működő gyerek lett ez a ketteske. Pedig nem így van, csak azt a kevéske időt, ami mostanában adatik vele, azt nem blogolásra fordítom. Ellenben most már csönd van nálunk, megpróbálom össze szedni a dolgokat.Voltunk az Állatkertben a csoporttal. Nagyon jól sikerült, csak az idő volt kevés, mert ebédre vissza kellett érni az oviba. Vittünk még babakocsit, de az átszellemült csomagtartóvá, mivel a gyerekeknek béreltünk olyan kis húzós kocsikat. Beleültek, amikor meg ki akartak szállni, kiszálltak. Réka természetesen Martinnal ült egy kocsiban <3
Az első megállónál már meg is történt az, amiről azóta is szó van, miszerint a hím gorilla odajött az üveghez és rásózott egy nagyot. Persze a gyerekek visítottak :) Utána, amikor az egyik üvegnél csak Réka volt, akkor megint odajött, de már nem csapkodott, hanem odanyomta a száját, mintegy puszit adva Rékának. Aranyos volt!
Megálltunk tízóraizni
Aztán még ordítottunk egyet a farkasoknál
Fufi pedig megsimogatta az oroszlánt :D

Másnap volt az első nyíltnap. Ezen a napon megnézhettünk egy közös tornát, amin a 3 integráló csoportból (kicsi, közepes, nagy, tehát 3-7 évesekig) a CP-s gyerekek vesznek részt (akiknek hasonló a problémájuk, mint Rékának). Itt még bementem, mert ő már megérti, amikor azt mondtam, hogy csak addig vagyok bent, amíg rendesen tornázik. Szépen csinálta a gyakorlatokat, csak akkor nézett hátra, amikor Dorottya nyekkent egyet-kettőt (mert hát őt is vittem magammal). Utána egy tavaszi foglalkozást nézhettünk meg, ami már a saját csoporton belül zajlott. Itt el voltunk kerítve, mert vannak a csoportban olyan gyerekek, akik extázisba esnek, ha meglátják az anyukájukat :) De a konduktorok jól megoldották, mert besötétítették a fürdőszobát és egy gyékény paravánnal kerítettek el bennünket. Mi láttunk kifelé, de a gyerekek nem láttak befelé :) Azt furcsáltam egy kicsikét, hogy Réka nem volt annyira aktív, meg beszédes, ahogy azt vártam.

Pénteken pedig egy közös tornát nézhettünk meg, amin az egész csoport részt vett, utána pedig egy egyénit, ami igazából egy kiscsoportos torna, de ott jut idő/konduktor a gyerekekre egyenként is. Mondjuk a közös tornán is, de itt speckó feladatok vannak személyre szabottan. Mindkét torna igazából egy akadálypálya volt és mindenki úgy ment végig rajta, ahogy az állapota engedi. Jó volt nézni, ahogyan az ovónénik foglalkoztak velük. Egy kicsit meg is könnyeztem, mert eszembe jutott, hogy más gyerek egész nap játszik az oviban, ők meg keményen melóznak. Persze ők ezt játéknak veszik, ezt szokták meg, de akkor is... na mindegy... szeretik az ovit és boldogan mosolyognak :D

Volt Március 15-ei ünnepség is! Az ovi honlapján van egy kis fotó összefoglaló róla. Ünneplőbe kellett menni, a fiúk huszárkalapot, a lányok pártát kaptak. Csuda édik voltak! És jött egy igazi huszár és kaptak oklevelet, hogy alapfokú kiképzésben részesültek és lőtt a huszár "igazi" fegyverrel.

Na, majd még folyt. köv.

Dorottya fél éves!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kúszik, lassan felül, néha már 4kézláb áll, eszik minden félét. ennyi

Beteg

Piheg, kicsit nyűgös

De azért a jókedve még töretlen

Zúzós hetek

A március kicsit nagyon összejött. Erre még rá tesz egy lapáttal, hogy vagy egy tucat családi ünnep esik márciusra Rékus szülinapjától a házassági évfordulókig minden. Plussz voltunk torkos csütörtökön, meg most hétfőn állatkertben az ovival. Kedden és pénteken pedig nyílt nap.

Hétfőn Dorottya nem volt a kezemben fél óránál többet :'(

Dorottya 5 hónapos

6700g
60valahány cm
62-68-74-es rucikat hord

Továbbra sem nevet hangosan, csak úgy csinál, mintha. Eltátja a száját és telepofával vigyorog. De azt mindenre és mindenkire. Eddig csak párszor sikerült megnevettetni, pl mikor Réka száját csípte a fogkrém és legyezte, vagy amikor fejbecsaptam az apját. Kedves gyerek...

A forgásokat oda-vissza, mindkét irányba tökéletesítette, a hasán pörög a tengelye körül és ha beállt irányba, akkor odagurul a célhoz. Gyors és pontos, úgyhogy nekünk is gyorsnak kell lennünk. Kis popikáját már tornázza az ég felé, ma már majdnem bemutatott egy négykézlábat.

Rékával ellentétben, akit éheztettünk :D, őt kínálgatom, de nem nagyon kér semmit. Köszi, de neki jó a cici-tápszer kombó.

Kiabál, brümmög, pergeti a nyelvét, szóval a beszédével sem lesz gond, remélem. Viszont ő sem örökölte a koloratúr szopránomat... :(

Új mindennapjaim

Szinte már rutinosan szelem reggelente a kilométereket az oviig és vissza. Lassan már olyan érzés, mint amikor dolgozni jártam, csukott szemmel is oda találnék. Persze azért a szemem nyitva, mert a többi majomra kell figyelnem... :S
Holnaptól megint a hegyekben megyünk, mert reggelente már nagy a dugó. Érdekes, hogy télen, amikor csúszott, latyak volt, köd volt, mikor épp mi, egy darab baleset nem volt. Amióta kisütött a nap, azóta naponta többet is látni. Kicsi koccanástól a nagyobb a csattanásig mindent.

Ha hazaérek, általában már vár egy éhes Dorottya. Eszik, aztán alszik egyet. Olyankor kéne nekem minden félét csinálnom, de nem mindig van kedvem... :) Pedig, ha fenn van, akkor vigyázni kell rá, mert egy igazi veszedelem!!!!!!!!! Leszed, megrág mindent, amit persze nem lenne szabad. Réka mondja is neki sűrűn, hogy nem szabad, de úgy látszik nincs foganatja.

5-fél6 körül érünk haza, így marad egy kis idő játszani. Ma is kértem Rékát, hogy játsszon Dorotival, de azt mondta, hogy nem szeret vele játszani, mert mindig húzza a haját <3
Réka mostanában olyanokat szeret játszani, ami szerencsére jót is tesz neki: menetelőset, ahol fel kell emelnie a térdét minél magasabbra, meg küszöb átlépőset. Már tök ügyesen átlépi!!!
Sajnos a sínnel megint szarban vagyunk, mert ezt kinőtte, az új meg nem lett jó, ezért vissza kellett küldeni. A mostaniról már lelóg a lábujja, nyomja a sportcipő. Ezért még csizmában nyomjuk, pedig abban annyira kis esetlen...
Nagy áttörés még, hogy a hétvégén tök sokat elvolt egyedül a homokozóban, meg csúszdázott is egyedül. Hintázna is, csak azt nem tud. És sétálni is megpróbált a füvön. Nem mondok inkább semmit, de remélem, úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném... Csak a hosszú kihagyás aggaszt nyáron :S

Dorottya lassan már kúszik, a kis seggét meg már emelgeti felfelé. Néha olyan tanácstalan vagyok a mozgásfejlődés terén, mintha első gyerek lenne... :) Olyan jó látni, hogy azért nem én/mi rontottuk el, mert ugye van egy, aki meg jól működik.

Szülinapi képek

Az idei torta nem lett tökéletes, de ő felismerte, hogy Bogyó és Babócás!
Már 4 gyertya!!!!!

Elsőre sikerült elfújni!!!!

Sminkkészlet!!!!!!!!!!!!!!!!