Hajnal van... 2 gyerek és egy férj alszik a szomszédos szobákban :) Csend van és nyugalom... De csak ilyenkor.
Kicsit testileg, lelkileg, szellemileg bele vagyok fáradva a mindennapokba. Az autóban töltött (plussz gyereket leadom-elhozom az oviból) óráktól, a mindennapos köcsögségtől az utakon, hogy más autós helyett is nekem kell figyelni, ha épségben haza akarunk jutni. Az állandó, betervezett, vagy tervezetlen programoktól, ami miatt nincs időm, kedvem a gyerekekkel minőségi együttlétekre.
De láthatóan ezt ők nem sínylik meg. Réka gyönyörű, okos, ügyes nagylánnyá cseperedett, már önállóan megy be az oviba, hívja a liftet, tudja, hogy hova megyünk, kis segítséggel átöltözik és sírás nélkül megy be a csoportba. Mostanában sokat dicsérik, hogy fejlődik. Persze mindig van új lehetőség, új terápiák... Az úszás, lovaglás és dobolás az állandó. A többi meg csak kísérletezés.
Dorottya Réka tökéletes ellentettjeként fut, szalad, bukfencezik, rosszalkodik, két-három naponta biztos elesik úgy, hogy vérezzen, igazi rossz gyerek. Viszont még nem beszél túl sokat... Azt, hogy ANNNNNNNNNNYAAAAAAAAAAAA, általában mindenre és mindenkire használja. Ez egy központi szó nálunk. Viszont mindent megért. Néha félelmetesen sokat. Pl.: hozd ide a távirányítót... de nálunk van 4 db és meg tudja különböztetni őket. Tehát: hozd ide a szürke távirányítót :)
Kifejezni is kifejezi magát, mert bólogat bőszen, de bárhogy fenyegetem, akkor sem szólal meg. Illetve azt is mondja, hogy NEM! Na, ezt érthetően, hangsúlyosan tudja.
Összességében még mindig nem bánom, hogy így alakult az életünk, van, amikor boldog vagyok :) És TUDOM, hogy sokan vannak, akiknek százszor-ezerszer nehezebb, úgyhogy hálás vagyok minden percért... <3
