Hogy méltó befejezése legyen az évnek, megint betegek vagyunk... Rélának ma hajnalban 39,2 volt a láza! A hűtőfürdő és Nurofen koktél levitte neki, most is 36,7!
Remélem jövőre kevesebbet lesz beteg ;-)
itt a vége
10 éve
2007. december 30., vasárnap
2007. december 27., csütörtök
Vicces...
Vicces, hogy egy ártatlan hozzászólásra adott válaszom mit ki nem robbant. Ahogy olvastam az előző bejegyzésemre tett megjegyzéseket, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek... De mivel már eleget sírtam, inkább nevetek, pedig lehet, hogy sírnom kéne. De mégis mosolygok, mert akik ismernek, azok megvédenek ;-) És a Zsigát is :-)))) De őt én is. Tudom, a mienk egy nagyon defektes elfajzott család (egyesk szerinte legalábbis), de nálunk a kutya ugyan olyan családtag, mint bárki. Sőt. Ő van velünk éjjel, ha Zoli dolgozik, ő a családfő, ő vigyáz ránk. És ezért is van bent. De ha már bent van, nem zárhatom ki a pici előszobába (főleg télen, amikor neki sincs nagyon kedve kimenni), ezért befekszik a nappaliba, ha Réka legurul a szőnyegről, akkor megszaglássza, esetleg ad neki egy puszit. Réka imádja. Nincs olyan személy, olyan játék, vagy tárgy, amiért képes elszántan fóka-kúszni, mint a kutya. És NEKÜNK ez fontosabb, mint az, hogy kutyaszőrt nyel...
Amúgy ma voltunk sétálni a kutyával, meg Rékával, begyűjtöttük a maradék ajándékokat. Kapott egy olyan forma-pakolós csigát, tetszik neki.
Bár az új favorit a szőrös papucsaink :-) ha esetleg levesszük a nappaliabn, Réka ott terem és megpróbálja megkaparintani. Ezt kihasználva, gonosz módon rendre odébb lökjük. Már komoly távokat megtesz és néha már a lábát is hajlítja hozzá!!!
És amit ma hosszas imádkozás és tukmáslás után NEM kért, így ment a kutyának:-)
tejpép, borsópüré, spenót, gyümölcspüré
Azt csak ()-ben jegyzem meg, hogy azért nem haladok magasabb szintre a kínálgatással, mert addig nem szeretnék neki húst adni, amíg valami alap zöldségfélét nem eszik (el tudom képzelni azokat a hsz-eket, amikor írnám, hogy a gyerek pacalpörköltet eszik üresen, mert nem eszi meg a krumplit, meg semmi egyéb zöldséget) Próbálom betartani a fokozatosságot, csak nálunk kicsit hosszadalmasabban megy, mint minden más egyéb is! De, ha Isten is úgy akarja, a gyereknek még van 70-80 jó éve arra, hogy azt és annyit egyen, amennyit akar :-))))
Amúgy ma voltunk sétálni a kutyával, meg Rékával, begyűjtöttük a maradék ajándékokat. Kapott egy olyan forma-pakolós csigát, tetszik neki.
Bár az új favorit a szőrös papucsaink :-) ha esetleg levesszük a nappaliabn, Réka ott terem és megpróbálja megkaparintani. Ezt kihasználva, gonosz módon rendre odébb lökjük. Már komoly távokat megtesz és néha már a lábát is hajlítja hozzá!!!
És amit ma hosszas imádkozás és tukmáslás után NEM kért, így ment a kutyának:-)
tejpép, borsópüré, spenót, gyümölcspüré
Azt csak ()-ben jegyzem meg, hogy azért nem haladok magasabb szintre a kínálgatással, mert addig nem szeretnék neki húst adni, amíg valami alap zöldségfélét nem eszik (el tudom képzelni azokat a hsz-eket, amikor írnám, hogy a gyerek pacalpörköltet eszik üresen, mert nem eszi meg a krumplit, meg semmi egyéb zöldséget) Próbálom betartani a fokozatosságot, csak nálunk kicsit hosszadalmasabban megy, mint minden más egyéb is! De, ha Isten is úgy akarja, a gyereknek még van 70-80 jó éve arra, hogy azt és annyit egyen, amennyit akar :-))))
2007. december 26., szerda
Evés
Azért teszem be most ezt a kevésbé karácsonyi témát, mert kaptam az evős írásomra egy kommentet:
"Szia!! Ahogy olvastam amiket írtál,hát én egy 3 gyerekes anyuka vagyok,de amit csinálsz én ezzel nem értek egyet.Hisz ahogy olvastam gyermeked koraszülött, de annyira mégse, hogy megvond őt minden jótól. Könyörgöm!!! Ez a csöppség mit eszik!!Ahogy a csontot ette,azon se volt sok hús.Már ilyenkor enni kénne olyan dolgokat is, amelyből tud több energiát meríteni,mivel sokat is tornáztatják. Biztos vagyok benne,hogy édesanyád se így csinálta,ahogy mondtad nem úgy nézel ki.Fogadd meg a tapasztaltabb tanácsát, mert az első gyermekemet én is óvtam mindentől, a végén 1 évesen rágni se tudott. Ne haragudj de ezt le kellett írnom."
Akkor most tiszta vizet öntök a pohárba, már azért is, mert egy kicsit ez a komment bánt (és megjegyzem, alá sincs írva, hogy esetleg személyesen, de mindegy...), és itt most nem a saját túlsúlyomra céloztam :-)))
1., megcáfolandó: az óvás
Én nem óvom mindentől a gyereket, de aki ismer, az sztem ezt tudja, elvégre már elég sok helyről megkaptam, hogy elég lazán kezelem a gyereket. Ha mondjuk anyuék (vagy akárki) a szájába akarnak tömni valamit ( DE PERSZE NEM SZOKTÁK), azt nem azért ellenzem, mert imádom éheztetni a gyereket, hanem azért, mert ellenőrzött körülmények között szeretem az új dolgokat bevezetni. Mert esetleg bármi baja van a gyereknek, nem tudhatom, hogy mit, mikor, mennyit evett stb stb stb.
2., megcáfolandó: a csont
Direkt nem volt rajta hús, mivel Réka még nem evett húst. A csontot csak a fotó kedvéért adtuk neki oda. De ez megint lényegtelen. Aki ismer, az nem gondolja, hogy az apja ott cubákolja a fél pulykát, a gyerek meg a leevett csontot kapja... Nem Piricsen (vagy hol) lakunk...
3., megcáfolandó: az evés
Réka 5 hónapos kora óta (normál korban 3,5 hós lett volna) kóstoltatva van, pont azért, mert tisztában vagyok vele, hogy több energiára lenne szüksége a sok mozgás miatt. De baromi nehéz úgy etetni a gyereket, hogy autósülésbe lehetőleg ne üljön, ültetni nem szabad (meg nem is igazán tud), fogd az öledbe úgy, hogy a "rossz" reflexei oldva legyenek, közben próbáld kanalazni a szájába a cuccot. Persze ha épp nincs annyira kedve, vagy fáradtabb, állandóan feszít, amit mostmár fizikailag megeröltető gátolni.
A hülye betegségek (most sajna megint) miatt kanálfóbiája van, amit több napba telik leküzdeni. Tudom, ez hülyén hangzik, de tegnap reggel adtam neki egy kiskanál Stodalt (és az még finom is, sztem), azóta megint nem nagyon hajlandó kanalazni. És aki most szeretne, dobáljon meg kővel, állok elébe, de a nagymamám által ajánlott "vágd le a cumi végét és úgy add a főzeléket" verziót nem szeretném.
Én (mi) lennék a legboldogabb, ha a gyerek rendesen enne és nem kéne azon izgulnom, hogy a 10 kanál pép után, ha megiszik 1-1,5 dl tápit, akkor az elég-e ésatöbbi ésatöbbi.
De tovább megyek: én lennék a legboldogabb, ha a gyerek már ÜLNE az etetőszékben és dobálná szerteszét a kaját a konyhában és olyan pufók lenne, hogy ne lássam mindig AZT a kifejezést a dédimamák arcán... (és most megint egy tök hülyeségen izgattam fel magam annyira, hogy megingott a hitem abban, hogy jó anya vagyok-e...)
És avégén, hogy nekem is megmaradjon, ezeket eszi már a gyerek:
banán
őszibarack
sárgabarack
alma
körte
mandarin
narancs
répa
krumpli
sütőtök
paradicsom
spenót
zöldborsó
kifli
kenyér
babakeksz
tejpép (banános, vaníliás, csokis)
pelyhek (rizs és zab)
pulykacomb-csont :-)
"Szia!! Ahogy olvastam amiket írtál,hát én egy 3 gyerekes anyuka vagyok,de amit csinálsz én ezzel nem értek egyet.Hisz ahogy olvastam gyermeked koraszülött, de annyira mégse, hogy megvond őt minden jótól. Könyörgöm!!! Ez a csöppség mit eszik!!Ahogy a csontot ette,azon se volt sok hús.Már ilyenkor enni kénne olyan dolgokat is, amelyből tud több energiát meríteni,mivel sokat is tornáztatják. Biztos vagyok benne,hogy édesanyád se így csinálta,ahogy mondtad nem úgy nézel ki.Fogadd meg a tapasztaltabb tanácsát, mert az első gyermekemet én is óvtam mindentől, a végén 1 évesen rágni se tudott. Ne haragudj de ezt le kellett írnom."
Akkor most tiszta vizet öntök a pohárba, már azért is, mert egy kicsit ez a komment bánt (és megjegyzem, alá sincs írva, hogy esetleg személyesen, de mindegy...), és itt most nem a saját túlsúlyomra céloztam :-)))
1., megcáfolandó: az óvás
Én nem óvom mindentől a gyereket, de aki ismer, az sztem ezt tudja, elvégre már elég sok helyről megkaptam, hogy elég lazán kezelem a gyereket. Ha mondjuk anyuék (vagy akárki) a szájába akarnak tömni valamit ( DE PERSZE NEM SZOKTÁK), azt nem azért ellenzem, mert imádom éheztetni a gyereket, hanem azért, mert ellenőrzött körülmények között szeretem az új dolgokat bevezetni. Mert esetleg bármi baja van a gyereknek, nem tudhatom, hogy mit, mikor, mennyit evett stb stb stb.
2., megcáfolandó: a csont
Direkt nem volt rajta hús, mivel Réka még nem evett húst. A csontot csak a fotó kedvéért adtuk neki oda. De ez megint lényegtelen. Aki ismer, az nem gondolja, hogy az apja ott cubákolja a fél pulykát, a gyerek meg a leevett csontot kapja... Nem Piricsen (vagy hol) lakunk...
3., megcáfolandó: az evés
Réka 5 hónapos kora óta (normál korban 3,5 hós lett volna) kóstoltatva van, pont azért, mert tisztában vagyok vele, hogy több energiára lenne szüksége a sok mozgás miatt. De baromi nehéz úgy etetni a gyereket, hogy autósülésbe lehetőleg ne üljön, ültetni nem szabad (meg nem is igazán tud), fogd az öledbe úgy, hogy a "rossz" reflexei oldva legyenek, közben próbáld kanalazni a szájába a cuccot. Persze ha épp nincs annyira kedve, vagy fáradtabb, állandóan feszít, amit mostmár fizikailag megeröltető gátolni.
A hülye betegségek (most sajna megint) miatt kanálfóbiája van, amit több napba telik leküzdeni. Tudom, ez hülyén hangzik, de tegnap reggel adtam neki egy kiskanál Stodalt (és az még finom is, sztem), azóta megint nem nagyon hajlandó kanalazni. És aki most szeretne, dobáljon meg kővel, állok elébe, de a nagymamám által ajánlott "vágd le a cumi végét és úgy add a főzeléket" verziót nem szeretném.
Én (mi) lennék a legboldogabb, ha a gyerek rendesen enne és nem kéne azon izgulnom, hogy a 10 kanál pép után, ha megiszik 1-1,5 dl tápit, akkor az elég-e ésatöbbi ésatöbbi.
De tovább megyek: én lennék a legboldogabb, ha a gyerek már ÜLNE az etetőszékben és dobálná szerteszét a kaját a konyhában és olyan pufók lenne, hogy ne lássam mindig AZT a kifejezést a dédimamák arcán... (és most megint egy tök hülyeségen izgattam fel magam annyira, hogy megingott a hitem abban, hogy jó anya vagyok-e...)
És avégén, hogy nekem is megmaradjon, ezeket eszi már a gyerek:
banán
őszibarack
sárgabarack
alma
körte
mandarin
narancs
répa
krumpli
sütőtök
paradicsom
spenót
zöldborsó
kifli
kenyér
babakeksz
tejpép (banános, vaníliás, csokis)
pelyhek (rizs és zab)
pulykacomb-csont :-)
2007. december 23., vasárnap
Karácsony
Hát itt van, eljött! Bár ezzel is úgy jártam, mint mindennel eddig. Én túlizgultam az egészet, persze a gyerek meg nem értett még semmit... Csak azt, hogy feszült vagyok, kapkodok, nincs vele időm foglalkozni. Karácsony a szeretet ünnepe. Valahogy ez most nekünk nem jött össze... De majd legközelebb :-S
Azért van pár aranyos kép, mivel Zolitól (részben) azt kaptam, hogy beöltöztették Rékát Mikulás ruhába.
Ezt ettük:
Így ettük:
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
Azért van pár aranyos kép, mivel Zolitól (részben) azt kaptam, hogy beöltöztették Rékát Mikulás ruhába.
Ezt ettük:
Így ettük:
Boldog Karácsonyt mindenkinek!
2007. december 22., szombat
2007. december 19., szerda
Az elvek
Ennek külön bejegyzést szentelek, mert nem akarom keverni a mindennapokkal.
Lassan kezdek "megijedni". Eddig az összes gyerekneveléssel kapcsolatban felállított elvem dugába dőlt. Most a legújabb a kajálással kapcsolatos.
Eddig csak lájtosan próbálkoztunk a hozzátápival, úgy voltam vele, hogy majd jelzi a gyerek, ha kell neki más. Azért már vagy 4 hónapja kóstolgat a kisasszony, de eddig 3-4 kanál volt a max. Persze kivételek itt is akadtak, de a kezdeti lelkesedés hamar leapadt. Viszont az elmúlt hetekben nem hogy hízott volna, de még fogyott is... Jól van, nem cicózunk, egyen a gyerek, úgyis 3x-osan szoktam csinálni a kaját neki (tápiban oldom fel a pelyheket, abba teszem a gyümit, vagy zöldséget). Pár idegörlő etetésen túl (persze csak nekem, ő nagyon jól szórakozott azon, hogy a szemüvegemre brümmög különféle pépes ételekt), úgy voltam vele, nézzük meg, mit szeret a gyerek. Vettem egy doboz Milupa tejpépet (én csak műtrutyigenyónak hívom). Hát nem két pofára tömi a gyerek????? És közben még morrantásokat is hallat, így adva tudomásomra, hogy ez finom. A pozitívum ebben, hogy azóta szivesebben elfogad mást is, pl zöldborsó pürét, céklát, répát. Eddig inkább gyümis volt.
És most jön az elvi rész. Szerettem volna, ha a gyerek nem nagyon eszik cukros vackokat. Nem vagyok egy nádszál királykisasszony és nem szeretném, ha Réka is súlyproblémákkal küzdene már fiatalon. Sajnos a társadalmunk efelé megy, egyre több a duci kisgyerek. Persze Réka most Letornázza a felesleget, mert szerintem többet mozog, mint egy átlagos 9 hónapos (legalább is többet mozgatom). Csak nem szeretném, hogy a szervezete hozzá szokjon a finomított cukrokhoz, inkább gyümólcs formában vigye be a szervezetébe.
Most ott járok, hogy jó, naponta 1x kapjon a gyerek ilyet, de csak bizonyos mennyiséget, utána, ha kér még, kap gyümit. Ez ma sikerült.
És ma volt az első nap, hogy kihagyott egy tápizást. Megint egy lépcsővel közelebb kerültünk az esküvőjéhez... :-)
Lassan kezdek "megijedni". Eddig az összes gyerekneveléssel kapcsolatban felállított elvem dugába dőlt. Most a legújabb a kajálással kapcsolatos.
Eddig csak lájtosan próbálkoztunk a hozzátápival, úgy voltam vele, hogy majd jelzi a gyerek, ha kell neki más. Azért már vagy 4 hónapja kóstolgat a kisasszony, de eddig 3-4 kanál volt a max. Persze kivételek itt is akadtak, de a kezdeti lelkesedés hamar leapadt. Viszont az elmúlt hetekben nem hogy hízott volna, de még fogyott is... Jól van, nem cicózunk, egyen a gyerek, úgyis 3x-osan szoktam csinálni a kaját neki (tápiban oldom fel a pelyheket, abba teszem a gyümit, vagy zöldséget). Pár idegörlő etetésen túl (persze csak nekem, ő nagyon jól szórakozott azon, hogy a szemüvegemre brümmög különféle pépes ételekt), úgy voltam vele, nézzük meg, mit szeret a gyerek. Vettem egy doboz Milupa tejpépet (én csak műtrutyigenyónak hívom). Hát nem két pofára tömi a gyerek????? És közben még morrantásokat is hallat, így adva tudomásomra, hogy ez finom. A pozitívum ebben, hogy azóta szivesebben elfogad mást is, pl zöldborsó pürét, céklát, répát. Eddig inkább gyümis volt.
És most jön az elvi rész. Szerettem volna, ha a gyerek nem nagyon eszik cukros vackokat. Nem vagyok egy nádszál királykisasszony és nem szeretném, ha Réka is súlyproblémákkal küzdene már fiatalon. Sajnos a társadalmunk efelé megy, egyre több a duci kisgyerek. Persze Réka most Letornázza a felesleget, mert szerintem többet mozog, mint egy átlagos 9 hónapos (legalább is többet mozgatom). Csak nem szeretném, hogy a szervezete hozzá szokjon a finomított cukrokhoz, inkább gyümólcs formában vigye be a szervezetébe.
Most ott járok, hogy jó, naponta 1x kapjon a gyerek ilyet, de csak bizonyos mennyiséget, utána, ha kér még, kap gyümit. Ez ma sikerült.
És ma volt az első nap, hogy kihagyott egy tápizást. Megint egy lépcsővel közelebb kerültünk az esküvőjéhez... :-)
Sokminden
Minél erősebben fogadkozom magamban, hogy rendesen vezetem a blogot, annál ritkábban jutok a géphez. Mármint vagyok-vagyok, csak nincs időm hosszas beszámolókat írni. Jön a Karácsony, az estéket sütögetéssel töltöm. Napközben meg van aki lefoglal... :-)
De azért szép sorban:
Múlt csütörtökön volt nálunk baba-buli, hivatalosan mézeskalács sütő buli. Hát mondanom sem kell, hogy mindent csináltunk, csak mézeskalácsot nem :-) De nagyon sokan voltunk és annyira jó volt. Képeket majd lopok a babanetről, mert én persze elfelejtettem fotózni :-S
Vasárnap hivatalosan, először itthon lett hagyva éjszakára Réka. Zoli dolgozott, én meg a céges karibulin voltam. Lefektetni még én fektettem és már fél 4 körül itthon voltam, de azért ez akkor is itthon hagyásnak számít!!! Anyu volt itt vele, reggel meg hagytak aludni, de csak kicsit, mert 9-re mentünk a fejlesztőbe!
Kornél kicsit meggyötörte, de nem volt vészes, ismét meg lettünk dícsérve, hogy ügyeskedik Réka. Már egy trappolásnyit mászik egyedül, és a földön egész ügyesen húzza magát a kezével, mint egy fóka. Csak sajnos a lábacskáját nem mozgatja hozzá, de ezen is dolgozunk! Sajnos január 7-ig nem lesz Kornél, úgyhogy most rajtam a világ szeme, remélem nem lesz fennakadás, vagy vissza-romlás Rékánál...
Kedden Angélánál voltunk, megmasszírozta Rékát, aztán kúsztak két hosszt a szobán keresztül. Lábacskát felnyomni, megtámasztani -> karocskát csalogatni, vagy előre nyújtani -> ha tolja magát, a súlypontot átbillenteni -> másik oldalon ugyan ez. Így bonyolultul hangzik, de ez a kúszás :-) Angéla is megjegyezte, hogy szépen lazul a Réka. Volt velünk a Kriszti is, hazafelé beugrottunk a Loráért az iskolába!
Ma pedig 10kor Bojtorján koncerten voltunk. Én nagyon élveztem, szerintem Réka is! Végig nyomta az ütemet a csörgőjével, néha "énekelt". A legutoésó számon elaludt, persze az öltözésnél felkelt és annyi is volt az alvás. Délután aludt még fél órát. Hát nem egy nagy alvó, az biztos...
Szegény anyu lebetegedett, úgyhogy az összes dolog, amit Réka-mentesen terveztem (nagybevásárlás, takarítás sütés-főzés), most Rékásan lesz végrehajtva. Zoli holnaptól itthon lesz, de az nem az igazi, mert úgyis nyaggatnak majd percenként :-)
De azért szép sorban:
Múlt csütörtökön volt nálunk baba-buli, hivatalosan mézeskalács sütő buli. Hát mondanom sem kell, hogy mindent csináltunk, csak mézeskalácsot nem :-) De nagyon sokan voltunk és annyira jó volt. Képeket majd lopok a babanetről, mert én persze elfelejtettem fotózni :-S
Vasárnap hivatalosan, először itthon lett hagyva éjszakára Réka. Zoli dolgozott, én meg a céges karibulin voltam. Lefektetni még én fektettem és már fél 4 körül itthon voltam, de azért ez akkor is itthon hagyásnak számít!!! Anyu volt itt vele, reggel meg hagytak aludni, de csak kicsit, mert 9-re mentünk a fejlesztőbe!
Kornél kicsit meggyötörte, de nem volt vészes, ismét meg lettünk dícsérve, hogy ügyeskedik Réka. Már egy trappolásnyit mászik egyedül, és a földön egész ügyesen húzza magát a kezével, mint egy fóka. Csak sajnos a lábacskáját nem mozgatja hozzá, de ezen is dolgozunk! Sajnos január 7-ig nem lesz Kornél, úgyhogy most rajtam a világ szeme, remélem nem lesz fennakadás, vagy vissza-romlás Rékánál...
Kedden Angélánál voltunk, megmasszírozta Rékát, aztán kúsztak két hosszt a szobán keresztül. Lábacskát felnyomni, megtámasztani -> karocskát csalogatni, vagy előre nyújtani -> ha tolja magát, a súlypontot átbillenteni -> másik oldalon ugyan ez. Így bonyolultul hangzik, de ez a kúszás :-) Angéla is megjegyezte, hogy szépen lazul a Réka. Volt velünk a Kriszti is, hazafelé beugrottunk a Loráért az iskolába!
Ma pedig 10kor Bojtorján koncerten voltunk. Én nagyon élveztem, szerintem Réka is! Végig nyomta az ütemet a csörgőjével, néha "énekelt". A legutoésó számon elaludt, persze az öltözésnél felkelt és annyi is volt az alvás. Délután aludt még fél órát. Hát nem egy nagy alvó, az biztos...
Szegény anyu lebetegedett, úgyhogy az összes dolog, amit Réka-mentesen terveztem (nagybevásárlás, takarítás sütés-főzés), most Rékásan lesz végrehajtva. Zoli holnaptól itthon lesz, de az nem az igazi, mert úgyis nyaggatnak majd percenként :-)
2007. december 12., szerda
A PIC (18 karikás)
Kérem, aki babát vár, vagy érzékenyebb, az ugorjon tovább, itt sajnos csúnya dolgokról lesz szó.
Nem is tudom, miért most írom ezt le, talán, mert az egyik netes-barátnőm rákérdezett, végül is mindegy, minden hónapra jut egy rossz élmény beszámoló...
Kezdjük a körülményekkel. Patyolat tisztaság, steril minden, persze ott, a PICen kellett is. Naponta 2x lehetett bemenni, délután 2kor és este fél hétkor. És ha az ember be is ment, nem látott mást, csak a gyerekét az inkubátorban, kis testéből állnak ki a csövek. Hál' Istennek, Rékának csak infúziója volt, plussz a EKG-s masina, ami jelzett, ha nem ver a szíve, vagy ha lassabban a kelleténél. Na, ennek a masinának van egy olyan jó tulajdonsága, hogy ha a gyerek rosszul mozdul, vagy nagyon kapálózik, beriaszt. Az első ilyennél azt hittem, ott halok meg rögtön... Aztán jött eg ykedves ápolónő és elmagyarázta, hogy miért ilyen érzékeny: inkább ránéznek a picikre 100x tévesen, mint hogy elmulasszanak egy éles riasztást. Így már világos, jogos és érthető volt.
Minden nap, az esti látogatáskor a doktornéni felvilágosított az aktuális állapotról. A harmadik(!!!!!!!!!) nap estéjén a drnéni megengedte, hogy alapos kézfertőtlenítés után benyúljak a gyerekemhez. Akkor érinthettem meg először. Nagyon meleg volt és puha és emlékszem, hogy remegett a kezem, nem akartam kárt tenni benne.
De a szörnyű és lélekromboló nem ez volt számomra. Az életben már sokszor volt abból nehézségem, hogy túlontúl empatikus vagyok. És ez a készségem ott is előjött. Hiszen az én 2700g-os és 51cm-es koraszülöttem bőven megdöntötte a méret rekordot. De a többi baba minde sokkal kisebb, vékonyabb és betegebb volt, mint Réka. Volt, aki már régóta ott volt, nem is jöttek hozzá minden nap, én velük is elbeszélgettem. Persze titokban, mert egyszer rámszóltak, amikot a szobatársammal egymás babáját nézegettük, hogy mindenki csak a sajátjával foglalkozzon. Akkor azt hittem, bunkók, most már tudom, hogy mitől akartak megóvni... Én pár perc alatt megszerettem ott az összes babát, mindegyik kicsit az enyim is volt, Réka testvérkéi. Rékának mindig elmeséltem suttogva, hogy melyik épp mit csinál (már amennyit a szemem sarkából láthattam), vajon kisfiú, vagy kislány, mi lesz, ha felnő... Volt egy baba, Rékával pont szemben, nem tudom pontosan, de májkárosodással jött világra és májátültetésre várt... Sokszor eszembe jutott, hogy ahhoz, hogy ő májat kapjon, egy másik babának kell meghalnia. Szegény nagyon sárgászöld színű volt, teljesen gépek tartották életben. Egészen az utolsó napunkig. Már sorban álltunk az ajtónál, várva, hogy bemehessünk, de csak nem nyitották ki az ajtót. Aztán jött egy drnéni és kintről (mit sem sejtve) beengedett minket. Ott küzdöttek a "májasbaba" (így neveztük el) életéért, de sajnos már nem tehettek semmit. Ott voltam, amikor a drnéni felhívta a szülőket és végig néztem, hogy az össze dr és ápolónő együtt sírnak a pultjuknál. Akkor megfogadtam, hogy bármi lesz, nem megyek be oda többet... Szerencsére másnap már együtt lehettünk a normál osztályon!!!
Tudom, hogy nem olvassák és ha olvasnák, se emlékeznének ránk, de köszönjük az összes drnéninek és ápolónőnek, amiért ennyire kedvesek és segítőkészek voltak abban az 5 napban (csak egy gyors példa, amikor először vittem lefejt tejet Rékának, annyira kevés volt, hogy azt hittem, kinevetnek, de fogták és szemcseppentővel(!!!) odaadták neki). Csodálatos és egyben iszonyú nehéz munkájuk van, amiért nincsenek eléggé megbecsülve. De én láttam rajtuk, ha kéne, ingyen is csinálják, mert nekik nem csak szakmájuk, de hivatásuk van!
A következő rossz, ám nagyon tanulságos emlék a szoptatás lesz, nem tudom mikor...
Nem is tudom, miért most írom ezt le, talán, mert az egyik netes-barátnőm rákérdezett, végül is mindegy, minden hónapra jut egy rossz élmény beszámoló...
Kezdjük a körülményekkel. Patyolat tisztaság, steril minden, persze ott, a PICen kellett is. Naponta 2x lehetett bemenni, délután 2kor és este fél hétkor. És ha az ember be is ment, nem látott mást, csak a gyerekét az inkubátorban, kis testéből állnak ki a csövek. Hál' Istennek, Rékának csak infúziója volt, plussz a EKG-s masina, ami jelzett, ha nem ver a szíve, vagy ha lassabban a kelleténél. Na, ennek a masinának van egy olyan jó tulajdonsága, hogy ha a gyerek rosszul mozdul, vagy nagyon kapálózik, beriaszt. Az első ilyennél azt hittem, ott halok meg rögtön... Aztán jött eg ykedves ápolónő és elmagyarázta, hogy miért ilyen érzékeny: inkább ránéznek a picikre 100x tévesen, mint hogy elmulasszanak egy éles riasztást. Így már világos, jogos és érthető volt.
Minden nap, az esti látogatáskor a doktornéni felvilágosított az aktuális állapotról. A harmadik(!!!!!!!!!) nap estéjén a drnéni megengedte, hogy alapos kézfertőtlenítés után benyúljak a gyerekemhez. Akkor érinthettem meg először. Nagyon meleg volt és puha és emlékszem, hogy remegett a kezem, nem akartam kárt tenni benne.
De a szörnyű és lélekromboló nem ez volt számomra. Az életben már sokszor volt abból nehézségem, hogy túlontúl empatikus vagyok. És ez a készségem ott is előjött. Hiszen az én 2700g-os és 51cm-es koraszülöttem bőven megdöntötte a méret rekordot. De a többi baba minde sokkal kisebb, vékonyabb és betegebb volt, mint Réka. Volt, aki már régóta ott volt, nem is jöttek hozzá minden nap, én velük is elbeszélgettem. Persze titokban, mert egyszer rámszóltak, amikot a szobatársammal egymás babáját nézegettük, hogy mindenki csak a sajátjával foglalkozzon. Akkor azt hittem, bunkók, most már tudom, hogy mitől akartak megóvni... Én pár perc alatt megszerettem ott az összes babát, mindegyik kicsit az enyim is volt, Réka testvérkéi. Rékának mindig elmeséltem suttogva, hogy melyik épp mit csinál (már amennyit a szemem sarkából láthattam), vajon kisfiú, vagy kislány, mi lesz, ha felnő... Volt egy baba, Rékával pont szemben, nem tudom pontosan, de májkárosodással jött világra és májátültetésre várt... Sokszor eszembe jutott, hogy ahhoz, hogy ő májat kapjon, egy másik babának kell meghalnia. Szegény nagyon sárgászöld színű volt, teljesen gépek tartották életben. Egészen az utolsó napunkig. Már sorban álltunk az ajtónál, várva, hogy bemehessünk, de csak nem nyitották ki az ajtót. Aztán jött egy drnéni és kintről (mit sem sejtve) beengedett minket. Ott küzdöttek a "májasbaba" (így neveztük el) életéért, de sajnos már nem tehettek semmit. Ott voltam, amikor a drnéni felhívta a szülőket és végig néztem, hogy az össze dr és ápolónő együtt sírnak a pultjuknál. Akkor megfogadtam, hogy bármi lesz, nem megyek be oda többet... Szerencsére másnap már együtt lehettünk a normál osztályon!!!
Tudom, hogy nem olvassák és ha olvasnák, se emlékeznének ránk, de köszönjük az összes drnéninek és ápolónőnek, amiért ennyire kedvesek és segítőkészek voltak abban az 5 napban (csak egy gyors példa, amikor először vittem lefejt tejet Rékának, annyira kevés volt, hogy azt hittem, kinevetnek, de fogták és szemcseppentővel(!!!) odaadták neki). Csodálatos és egyben iszonyú nehéz munkájuk van, amiért nincsenek eléggé megbecsülve. De én láttam rajtuk, ha kéne, ingyen is csinálják, mert nekik nem csak szakmájuk, de hivatásuk van!
A következő rossz, ám nagyon tanulságos emlék a szoptatás lesz, nem tudom mikor...
Amilyen a mi fejlesztőnk
Reggel 9-kor már passzoltam is le a gyereket a keresztanyjáéknak, hogy mehessünk anyuval vásárolni. Be volt tervezve, hogy 12-re fejlesztő, tehát legkésőbb 3/4-kor el kellett indulnunk otthonról. Hát, kicsit kapkodósan bár, de sikerült. Csakhogy... a fejlesztő ajtajában, amikor megláttam az ikreket az anyukájukkal, tudtam, hogy valami nincs rendjén. Félre kellett volna mennünk :-((( Az ikrek anyukája felajánlotta, hogy várnak, azt nem akartam. Ekkor jött Angéla, hogy az ő "kuncsaftja" nem jött, foglalkozik velünk. Egy kis bemelegítő masszázs után megjelent Kornél, miszerint hazaküldte az ikreket, mert nincs már velük semmi "probléma". Ekkor már ketten dögönyözték a lányunkat. Sajnos, ezekről nincsen felvétel és szavakban nem tudom átadni azt a szeretetet, ahogy bánnak vele!!! És igenis ez nagyon fontos. Fontos nekem, hogy látom, nem rutinból, kényszerből, anyagi okokból (bár ezek is biztos benne vannak, de muszáj is) foglalkoznak vele és a többi kisgyerekkel, hanem szeretettel, aggódással.
Aztán Angélának el kellett mennie, maradt Kornél. Kisvártatva megérkezett a felesége, Eszter (aki, ha jól tudom, logopédus) és begyűjthettünk még egy adag bókot , hogy Réka milyen szépen gügyög! Nagyon jó érzés, amikor az ember gyerekét dícsérik, hízik is a májam tőle rendesen!
Azt érzem, hogy ott a gyerek nem egy darab a futószalagon, hanem ember, aki lehet fáradt, nyűgös, éhes. Persze lehet jó kedve is, megajándékozhatja őket egy-egy mosollyal. De bármilyen a kedve, mindig ahhoz igazítják a foglalkozást.Ha fáradt, nyűgös, nem nyüstölik annyira. Ha jókedve van, mehet a munka 1000rel!!! Persze ez az én meglátásom, lehet, hogy nem így van.
És én ezek miatt szeretek oda járni, örülök, hogy rájuk találtam!!! Meg persz, hogy Réka napról-napra ügyesebb és ezt ezt csak NEKIK köszönhetem!
Aztán Angélának el kellett mennie, maradt Kornél. Kisvártatva megérkezett a felesége, Eszter (aki, ha jól tudom, logopédus) és begyűjthettünk még egy adag bókot , hogy Réka milyen szépen gügyög! Nagyon jó érzés, amikor az ember gyerekét dícsérik, hízik is a májam tőle rendesen!
Azt érzem, hogy ott a gyerek nem egy darab a futószalagon, hanem ember, aki lehet fáradt, nyűgös, éhes. Persze lehet jó kedve is, megajándékozhatja őket egy-egy mosollyal. De bármilyen a kedve, mindig ahhoz igazítják a foglalkozást.Ha fáradt, nyűgös, nem nyüstölik annyira. Ha jókedve van, mehet a munka 1000rel!!! Persze ez az én meglátásom, lehet, hogy nem így van.
És én ezek miatt szeretek oda járni, örülök, hogy rájuk találtam!!! Meg persz, hogy Réka napról-napra ügyesebb és ezt ezt csak NEKIK köszönhetem!
2007. december 10., hétfő
Amiért érdemes élni...
Nekünk a gyermekünkért. A nagyszülőknek az unokákért, a dédszülőknek a dédunokáért és így tovább, ha megadatott az a szerencse, hogy valaki folytatni tudja. A mi ükimamánk akkor halt meg, amikor 2-3 hónapos terhes voltam...
Akik ismerik az apukámat, tudják milyen, sokan azt mondják, ugyan olyan vagyok... Én is biztos így fogok érezni, ha először kimondja a gyerek, hogy anya. (sajnos már megint rosszul tartottam a telefont, úgyhogy fejdöntést kérek)
Rékával már egy ideje gyakorolni kell az ülést. Ez úgy néz ki, hogy mögé ülök, a hóna alatt benyúlok a lába közé. Szétterpesztem a lábát, a két lábikója közé berakok valami játékot, hogy előre koncentráljon. Az a lényeg, hogy a háta ne legyen megtámasztva. És egyre széjjelebb kell feszíteni a lábacskáit fokozatosan. Aztán egy idő után már magától ül. Persze ott kell lenni szorosan mellette, mert a reflexek dolgoznak és hátravetik szegényt, bármennyire is igyekszik. Anyuéknál van egy fűszertartó, már a Bence is nagyon szeretett vel játszani. Rékát is leköti, imígyen:
Akik ismerik az apukámat, tudják milyen, sokan azt mondják, ugyan olyan vagyok... Én is biztos így fogok érezni, ha először kimondja a gyerek, hogy anya. (sajnos már megint rosszul tartottam a telefont, úgyhogy fejdöntést kérek)
Rékával már egy ideje gyakorolni kell az ülést. Ez úgy néz ki, hogy mögé ülök, a hóna alatt benyúlok a lába közé. Szétterpesztem a lábát, a két lábikója közé berakok valami játékot, hogy előre koncentráljon. Az a lényeg, hogy a háta ne legyen megtámasztva. És egyre széjjelebb kell feszíteni a lábacskáit fokozatosan. Aztán egy idő után már magától ül. Persze ott kell lenni szorosan mellette, mert a reflexek dolgoznak és hátravetik szegényt, bármennyire is igyekszik. Anyuéknál van egy fűszertartó, már a Bence is nagyon szeretett vel játszani. Rékát is leköti, imígyen:
2007. december 9., vasárnap
9. hónap
Réka számokban:
- 9 hónapos
- 4 foga van
- 7200g
- 74-80-as ruhákat hord
Most már hivatalosan is több időt töltött kint, mint bent. És így néz ki:
Az éles szemű néző felfedezi alul a kettő fogat, illetve felül a két recét, ami napról-napra jobban hasonlít egy (kettő) fogra.
Ma voltunk karácsonyi vásáron a művházban. Volt táncház is, Réka nagyon élvezte. Volt sok bab és kisgyerek. Sokan meglepődtek, hogy Réka milyen nyugisan elnézelődik az ölemben. Azért negyed 8 körül, a Palya Bea koncert közepén már kezdett álmos lenni, úgyhogy eljöttünk. De azért jó volt!
Tegnap voltunk az IKEAs Mikulás ünnepségen. Réka ott is lenyűgözött mindenkit, aki ismeri a hátterünket, azért, aki meg nem, azt egyszerűen a lényével babonázta meg. Azért ilyenkor dagad az anyai szívem.
Rékát beültettük a Mikulás ölébe, nem sírt, elnézgelődött és a szakálla után nyúlkált :-)
Zoli ma már új módszerekkel próbálta a gyereket feltartóztatni, mert már annyira halad, hogy az csak na :-)
Hát körülbelül így és ilyen gyorsan teszi:
2007. december 6., csütörtök
Zsiga és Miki :-)
A következő filmet csak erős idegzetű nézőinknek ajánljuk :-)) És össze viszza kell nézni, de magáért beszél...
Nem mondom, hogy megbízom a kutyában, mert az ördög nem alszik... Olyan sok rosszat hallott már az ember. De muszáj megismertetni őket és most már egyre fogékonyabb mindkettő. Régen Zsiga tüntetőleg kivonult, ha Réka sírt, szerintem egyenesen idegesítette. A másik, hogy Zsiga akaratlanul is bánthatja, mert egy másfél éves vizslától (főleg, ha nálunk nevelkedik) nem várhat el az ember vasfegyelmet. Aranyosan ott fekszik a gyerek mellett, de ha gondol egyet és felugrik (pl csöngetnek, vagy meglát az ablakon keresztül egy macskát), akaratlanul is akár megrughtaja Rékát. Ezért mindig ott vagyunk vele és "gyereket azonnal felkapom" pózban szoktatjuk egymáshoz őket. A felvétel is így készült, ezért olyan döcögős és ferde.
Ma volt itt a Mikulás!!! Hozott Rékának egy csodaszép szánkót. Kaptunk csomó csokit is, de abból nem kap!!!!
.jpg)
Nem mondom, hogy megbízom a kutyában, mert az ördög nem alszik... Olyan sok rosszat hallott már az ember. De muszáj megismertetni őket és most már egyre fogékonyabb mindkettő. Régen Zsiga tüntetőleg kivonult, ha Réka sírt, szerintem egyenesen idegesítette. A másik, hogy Zsiga akaratlanul is bánthatja, mert egy másfél éves vizslától (főleg, ha nálunk nevelkedik) nem várhat el az ember vasfegyelmet. Aranyosan ott fekszik a gyerek mellett, de ha gondol egyet és felugrik (pl csöngetnek, vagy meglát az ablakon keresztül egy macskát), akaratlanul is akár megrughtaja Rékát. Ezért mindig ott vagyunk vele és "gyereket azonnal felkapom" pózban szoktatjuk egymáshoz őket. A felvétel is így készült, ezért olyan döcögős és ferde.
Ma volt itt a Mikulás!!! Hozott Rékának egy csodaszép szánkót. Kaptunk csomó csokit is, de abból nem kap!!!!
.jpg)
2007. december 1., szombat
Betegség és ba-ba
Hétfő óta nagyjából annyi történt, hogy Réka jobban van, én rosszabbul. Sajnos a saját bajommal nem foglalkoztam rendesen és ráhúzódott a fülemre. Pénteken már a fülészeten kezdtem reggel, kaptam én is antibiotikumot. Viszont tudatosult bennem, hogy jól döntöttem, hogy Réka is megkapja az antibigyót, mert amilyen fájdalmaim voltak... Hát azt nem kívánom a saját gyerekemnek... Nem vagyok jajongós, sírós tipus, de inkább szülök 6*, mint még egy fülfájás... De ez a blog nem rólam szól... :-)))
Réka náthás:.jpg)
Ma anyuéknál volt, amíg mi vásároltunk és mire hazaértünk, szorgalmasan mondogatta, hogy ba-ba-ba. Mégis jók valamire a nagyszülők :-))
(a felvétel sötét, már lefekvés utáni, de érdemes végig hallgatni, van egy ásítás is közben)
Érdekes a következő felfedezésem is: ilyen kicsi korban is hozzászokott a testmozgáshoz. A héten nem voltunk a fejlesztőben és én sem tudtam vele úgy és annyit foglalkozni, mint kellett/szerettem volna. És a gyerek nincs kifárasztva: ma 6:27-kor keltett bennünket, kétszer aludt napközben 15-15 percet és nemrég aludt el (20:30-40 magasságában). Érdekes.
És kanál-fóbiája lett. Annyira nem szereti, amikor adom az antibigyót, hogy most már annyi pépeset sem eszik, mint eddig. Bármivel közelítek a szájához, szorosan összecsukja. Kivéve a cumisüveg, de abból is csak a tápit issza meg. Már nem kéri a cumiját sem... A két leendő fogacskáját sem tudom ellenőrizni, hogy hol tart, mert nem engedi, hogy a szájához nyúljak. Remélem, nem fog nála ez sokáig tartani...
Réka náthás:
.jpg)
Ma anyuéknál volt, amíg mi vásároltunk és mire hazaértünk, szorgalmasan mondogatta, hogy ba-ba-ba. Mégis jók valamire a nagyszülők :-))
(a felvétel sötét, már lefekvés utáni, de érdemes végig hallgatni, van egy ásítás is közben)
Érdekes a következő felfedezésem is: ilyen kicsi korban is hozzászokott a testmozgáshoz. A héten nem voltunk a fejlesztőben és én sem tudtam vele úgy és annyit foglalkozni, mint kellett/szerettem volna. És a gyerek nincs kifárasztva: ma 6:27-kor keltett bennünket, kétszer aludt napközben 15-15 percet és nemrég aludt el (20:30-40 magasságában). Érdekes.
És kanál-fóbiája lett. Annyira nem szereti, amikor adom az antibigyót, hogy most már annyi pépeset sem eszik, mint eddig. Bármivel közelítek a szájához, szorosan összecsukja. Kivéve a cumisüveg, de abból is csak a tápit issza meg. Már nem kéri a cumiját sem... A két leendő fogacskáját sem tudom ellenőrizni, hogy hol tart, mert nem engedi, hogy a szájához nyúljak. Remélem, nem fog nála ez sokáig tartani...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
