2009. szeptember 1., kedd

No...

... most, hogy másfél hónapja nem velem aludt el Réka, kicsit tudok jönni!

Szóval újra dolgozó nő lettem, amellett, hogy a napi feladataim nem csökkentek. Tehát délelőtt fejlesztő, 1-től pedig munka 6-ig, utána haza (ha épp nincs úszás) és megpróbálni behozni a lemaradást a házimunkába (mi is az?????).

A bolt (kop-kop-kop) jól megyeget, állandóan ruhahiánnyal küszködünk, hál' Istennek!

Szeptember 6-án hajnalban repülünk Törökországba (Réka szerint dörögország, ahol úszunk, alszunk és eszünk) egy hétre. Ugyan oda, mint tavaly, csak másik szállodába. Van mini állatkert és vizipark is :)

Rékus kis hanyatlás után, ami a hisztikorszak beköszöntével jött, most stabilan halad előre. Szó szerint, ugyanis már nem jelent különös akadályt, hogy megtegyen 10-15 lépést, csak legyek ott mögötte. De ma pl spontán többször felállt a csoportos tornán és elindult.
Agyban még mindig nagy :), pár hete vettem neki egy zeneovi cd-t, kb 3 nap múlva kezdte a gyerekekkel együtt mondani a dalokat, egy hét után majd' az összes dalt és mondókát tudja róla. Úgyhogy most ágyon ugrálás közben azt kiabálja, hogy icce-borba', icce-borba' :D És csak autózások alkalmával hallgatjuk!

Ezen a héten kezdődött a tanév a fejlesztőben is, most kezd kialakulni az órarendünk. Kornél csak egy egyéni és egy csoportos órát akarja látni Rékát, a hétfő-szerdai úszáson és a lovagláson kívül. Ezen kívül van Angélával egy csoportos torna, egy kézműves foglalkozás és szeretnék 2 egyénit is. Azt hiszem minden napra fog jutni most is :D
Gondolkozom azon is, hogy egy-egy délutánra levinném a CsaNába, ami két utcányira van tőlünk, de nem tudom, hogy hogy tolerálná a további elszakadást. Ez az "anya megy dolgozni a boltba" dolog is úgy kezdődött, hogy 3 napig 39-40 fokos láz, aztán nekem mandulagyulladás. Jó, persze, csak betegek voltunk, de én hiszem, hogy ez is közre játszott.

Jaj, még annyi minden van...

Ja, megtanultunk motorozni, szépen felemeli a lábát hozzá. Már egész komoly távokat meg tudunk tenni (természetesen a mi léptékeinkkel nagy távok, kb 50 m), tetszik neki. Elesik, felkel, visszaül. Ennyi.

Itt voltak egy hetet a Zoli hugáék, Ágiék. A férje, meg a messzi papa segítettek a lábazati követ felrakni, aztán amikor elmentek Józsi, meg apu fejezték be. Robika, Réka unokabátyja nagy hatással volt rá: megtanult veszekedni, birtokolni, nem beletörődni. Cserébe Robikát elvittük a Tropikáriumba, meg lovagolni.

1 megjegyzés:

Judit írta...

Hú, nem irigyellek, nem lehet egyszerű összeegyeztetni még a melóval is a sok minden mást...
Réka nagyon kis ügyes, meglátod nemsokára szaladsz majd utána ;-)

Puszi!

Judit