Rékáról már elég rég nem írtam... Nem mintha elhanyagoltam volna :) Csak most velem kicsit több volt a baj :(
Eljutottunk odáig, hogy napközben nagyon minimálisat mászik, és ahol csak tud egyedül sétál. Ezek persze nem nagy távok, pl a foteltól a játszószőnyegig, de legalább megy. A hosszú távú sétákkal még bajban vagyunk, de az is javul folyamatosan. Ha hazajövünk valahonnan, ő kéri, hogy menjünk ki szaladgálni (így mondja) az utcára. Ilyenkor ki kell találnom mindenféle játékot, hogy a figyelmét és a menni akarását fenntartsam. Pl. autók által szétlapított diók lenyomatának formáit szoktuk nézni, kitaláljuk, hogy mi lehet és körberajzoljuk. Vagy szappanbuborékot fújunk, ilyesmik. A maximum 2 háznyi volt, ami a mi telekviszonyainknál 25-30 méter. Nem tűnik soknak, de sok munka van benne :)
Továbbra is lelkes a kistesó miatt, napjában többször is elmondja, hogy:
- Kistesó is felébredt? (amikor megyek be érte a szobájába)
- Megölelek egy különleges valakit (ez általában reggeli után szokott történni)
- Szeretem ezt a kisbabát a pocakodban! (ezt napjában többször is)
- és általában megeteti, megmosdatja a hasamat :D
Bízom benne, hogy legalább a fele lelkesedés megmarad és akkor nem lesz baj... :)
Dorottya szépen cseperedik, két hete csütörtökön voltunk utoljára dokinál. Érdekesség, hogy a combcsontja neki is egy héttel "hosszabb", mint a többi értéke, ahogy Rékának is volt. Ez a hosszú combúság meg is maradt. Tehát megint nagy az esélyem, hogy megint egy kis Csörögi-klónt hordok a szívem alatt :)
Emlékeimben Réka nem rugdosott ennyire markánsan, bár azon is elgondolkodtam, hogy lehet, hogy a leadott felesleg miatt érzem karakteresebben a mocorgást.
Szombaton töltöttem a 28. hetet. Még korábban megbeszéltük Zolival, hogy a 30. hétre mindennel kész leszünk, az "ördög nem alszik" alapelv alapján. Nos, ehhez képest pár kisruhán kívül semmije az ég-világon nincs (még szülésznő sem, pedig arról lehet, hogy lemaradtunk már). Nem baj, mert valahogy nem aggódom. Még egyszer nekifutunk a természetes, háborítatlan szülésnek, azz:al a kitétellel, hogy amint esetleg bármi felmerül, ne késlekedjenek bele avatkozni. Ezt majd a doktornővel is megbeszélem, erre nekem van szükségem.
Én is jól vagyok összességében, bár múlt hét szerdától péntekig benn feküdtem a kórházban a cukrom miatt. Sajnos nem lehetett elkerülni az inzulint, hiába diétáztam nagyon lelkiismeretesen! Valami érthetetlen módon a reggeli (éhgyomri és reggeli utáni) értékem nagyon magas. Sőt, a reggeli utáni annyira felmegy, amit az elfogyasztott reggeli nem indokolna. Kilátásba helyezték, hogy lehet, hogy a szülés után is kell majd, de az megint már a jövő zenéje :)
Kicsit ez a szurkálódás felborítja a mindennapjainkat, de minden gyerek valamire megtanít, Dorka a napi rutinra és a helyes táplálkozásra :D 6:30kor kell adni az elsőt és utána max 30 perccel enni KELL!!!!! mert különben annyira leviszi a cukrot, hogy rosszul lehetek. Tehát 7 körül reggeli, 9:30kor tízórai, 12kor inzulin 12:30kor ebéd, 15:30kor uzsonna, 17:00 inzulin, 17:30 vacsora, 19:45kor utóvacsora (3szem korpovit keksz) és 22:00kor még egy inzulin. Kicsit úgy tűnik, hogy nincs sok idő a kaják közt, de a megehető adagok annyira minimálisak, hogy bár nem éhezem, pukkadásig sem lakom jól, sőt a kényelmes teltségérzetet sem érem el. De ugye elvileg ez az egészséges táplálkozás :)
Lement újabb 1,5 kiló, plussz a bébi is már elérte elvileg az 1kg-ot, plussz a járulékos dolgok ugyebár, szóval gyors kalkulálás után már lassan a -10kg-nál járok. Hétvégén a mamák ki is fejezték részvétüket, hogy mennyire össze vagyok esve. Este a tükörben pedig felfedeztem, hogy a szeretett fenekem ELTŰNT!!!!!!!! De tényleg. Jó, persze maradt még bőven, de ez az egy testrészem volt, amivel meg voltam elégedve, most meg a pocakom miatt úgy nézek ki, mint egy elől hordó, hátul léc :D Majd kell egy kicsit tornáznom szülés után...
