Új mindennapjaim

Szinte már rutinosan szelem reggelente a kilométereket az oviig és vissza. Lassan már olyan érzés, mint amikor dolgozni jártam, csukott szemmel is oda találnék. Persze azért a szemem nyitva, mert a többi majomra kell figyelnem... :S
Holnaptól megint a hegyekben megyünk, mert reggelente már nagy a dugó. Érdekes, hogy télen, amikor csúszott, latyak volt, köd volt, mikor épp mi, egy darab baleset nem volt. Amióta kisütött a nap, azóta naponta többet is látni. Kicsi koccanástól a nagyobb a csattanásig mindent.

Ha hazaérek, általában már vár egy éhes Dorottya. Eszik, aztán alszik egyet. Olyankor kéne nekem minden félét csinálnom, de nem mindig van kedvem... :) Pedig, ha fenn van, akkor vigyázni kell rá, mert egy igazi veszedelem!!!!!!!!! Leszed, megrág mindent, amit persze nem lenne szabad. Réka mondja is neki sűrűn, hogy nem szabad, de úgy látszik nincs foganatja.

5-fél6 körül érünk haza, így marad egy kis idő játszani. Ma is kértem Rékát, hogy játsszon Dorotival, de azt mondta, hogy nem szeret vele játszani, mert mindig húzza a haját <3
Réka mostanában olyanokat szeret játszani, ami szerencsére jót is tesz neki: menetelőset, ahol fel kell emelnie a térdét minél magasabbra, meg küszöb átlépőset. Már tök ügyesen átlépi!!!
Sajnos a sínnel megint szarban vagyunk, mert ezt kinőtte, az új meg nem lett jó, ezért vissza kellett küldeni. A mostaniról már lelóg a lábujja, nyomja a sportcipő. Ezért még csizmában nyomjuk, pedig abban annyira kis esetlen...
Nagy áttörés még, hogy a hétvégén tök sokat elvolt egyedül a homokozóban, meg csúszdázott is egyedül. Hintázna is, csak azt nem tud. És sétálni is megpróbált a füvön. Nem mondok inkább semmit, de remélem, úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném... Csak a hosszú kihagyás aggaszt nyáron :S

Dorottya lassan már kúszik, a kis seggét meg már emelgeti felfelé. Néha olyan tanácstalan vagyok a mozgásfejlődés terén, mintha első gyerek lenne... :) Olyan jó látni, hogy azért nem én/mi rontottuk el, mert ugye van egy, aki meg jól működik.