Rékáról

A kedves olvasó úgy gondolhatná, hogy ketteske születésével egyeske háttérbe szorult, pláne, hogy ily jól működő gyerek lett ez a ketteske. Pedig nem így van, csak azt a kevéske időt, ami mostanában adatik vele, azt nem blogolásra fordítom. Ellenben most már csönd van nálunk, megpróbálom össze szedni a dolgokat.Voltunk az Állatkertben a csoporttal. Nagyon jól sikerült, csak az idő volt kevés, mert ebédre vissza kellett érni az oviba. Vittünk még babakocsit, de az átszellemült csomagtartóvá, mivel a gyerekeknek béreltünk olyan kis húzós kocsikat. Beleültek, amikor meg ki akartak szállni, kiszálltak. Réka természetesen Martinnal ült egy kocsiban <3
Az első megállónál már meg is történt az, amiről azóta is szó van, miszerint a hím gorilla odajött az üveghez és rásózott egy nagyot. Persze a gyerekek visítottak :) Utána, amikor az egyik üvegnél csak Réka volt, akkor megint odajött, de már nem csapkodott, hanem odanyomta a száját, mintegy puszit adva Rékának. Aranyos volt!
Megálltunk tízóraizni
Aztán még ordítottunk egyet a farkasoknál
Fufi pedig megsimogatta az oroszlánt :D

Másnap volt az első nyíltnap. Ezen a napon megnézhettünk egy közös tornát, amin a 3 integráló csoportból (kicsi, közepes, nagy, tehát 3-7 évesekig) a CP-s gyerekek vesznek részt (akiknek hasonló a problémájuk, mint Rékának). Itt még bementem, mert ő már megérti, amikor azt mondtam, hogy csak addig vagyok bent, amíg rendesen tornázik. Szépen csinálta a gyakorlatokat, csak akkor nézett hátra, amikor Dorottya nyekkent egyet-kettőt (mert hát őt is vittem magammal). Utána egy tavaszi foglalkozást nézhettünk meg, ami már a saját csoporton belül zajlott. Itt el voltunk kerítve, mert vannak a csoportban olyan gyerekek, akik extázisba esnek, ha meglátják az anyukájukat :) De a konduktorok jól megoldották, mert besötétítették a fürdőszobát és egy gyékény paravánnal kerítettek el bennünket. Mi láttunk kifelé, de a gyerekek nem láttak befelé :) Azt furcsáltam egy kicsikét, hogy Réka nem volt annyira aktív, meg beszédes, ahogy azt vártam.

Pénteken pedig egy közös tornát nézhettünk meg, amin az egész csoport részt vett, utána pedig egy egyénit, ami igazából egy kiscsoportos torna, de ott jut idő/konduktor a gyerekekre egyenként is. Mondjuk a közös tornán is, de itt speckó feladatok vannak személyre szabottan. Mindkét torna igazából egy akadálypálya volt és mindenki úgy ment végig rajta, ahogy az állapota engedi. Jó volt nézni, ahogyan az ovónénik foglalkoztak velük. Egy kicsit meg is könnyeztem, mert eszembe jutott, hogy más gyerek egész nap játszik az oviban, ők meg keményen melóznak. Persze ők ezt játéknak veszik, ezt szokták meg, de akkor is... na mindegy... szeretik az ovit és boldogan mosolyognak :D

Volt Március 15-ei ünnepség is! Az ovi honlapján van egy kis fotó összefoglaló róla. Ünneplőbe kellett menni, a fiúk huszárkalapot, a lányok pártát kaptak. Csuda édik voltak! És jött egy igazi huszár és kaptak oklevelet, hogy alapfokú kiképzésben részesültek és lőtt a huszár "igazi" fegyverrel.

Na, majd még folyt. köv.