.jpg)
És ezt a csodás tudományát első ízben akkor mutogatta, amikor épp a strandon voltunk együtt! Miközben az anyukája arcáról sugárzó boldogság-bombák teljesen feltöltöttek, sajnos a kis gonosz manók is munkálkodtak odabent a lelkem sötét szegletében... Miértek sokasága ötlik fel bennem ilyenkor:Miért mi?
Miért a Réka?
Miért????
Miért van az, hogy akikkel együtt született a Réka (és ne feledjük, volt 490g-os is!!!!) már mind jár?
Én vagyok a hibás?
Mi vagyunk a hibásak?
Az orvosok?
A nővérek?
És még ezer-meg-ezer kérdés, amikről jól tudom, hogy fölöslegesen futtatom az agyamon át, mert ebben az életben soha sem fogok rá választ kapni. De mégis rámtelepszenek és a sok kis manó addig-addig facsarja a szívemet, amíg elő nem jön a lassan 17 hónapja elő-elő forduló légszomj, mellkasszorítás, hányinger... Egy embernek hányszor szakadhat meg a szíve????
De Lilike jár és minden leírtat vállalom akár többször is naponta, csak hogy lássam a kis büszke pofiját, amikor mindenki őt tapsizta!!!! És kicsit elmerengek, hogy Réka milyen büszke lesz majd magára az első önálló lépésekor :)
6 megjegyzés:
Na jól megbőgettél "kora" reggel.
Fel a fejjel, fogunk még mi is boldogságtól sugárzó fejjel örülni a manóink első önálló lépéseinek!!!
Szemműtéthez szorítok!
Judit
Bocsi :)))
Drága Nuk,
majdnem egy évvel ezelőtt én is kérdeztem magamtól, mit tettem rosszul?, mit rontottam el?, Mit kellett volna másképp? .... Te egy csodás, harcos, remek Anya vagy, akinek még rengetegszer meg fog szakadni még a szíve, de annál büszkébben nézed majd Rékát, amikor a kertben rohangál a kutyákkal...
Rengeteget tettél,teszel, nincs miért okolnod magad. Réka pedig nemhogy járni, szaladni és szemtelenkedni is fog még rengeteget.
ölellek mindőtöket:
Macsek
A szemtelenkedés már most is megy :)))))
Puszi
Nuk,
ti csodát tesztek ezzel a kislánnyal. Én ezt éreztem, mikor hétfőn találkoztunk. A miértekre úgy is csak, hülye sablonszövegek vannak, vagy az, hogy nincs miért, csak van.
és sajnos mindenki szíve tele van miértekkel.
De már nagyon várom, hogy láthassam a mosolyodat, mikor Réka először elindul!!!!
Kedves!
A 490-gr-os anyukája is ki van de rendesen. Igen járunk, tele vagyunk fogakkal, visszadumál, sőt rám szól. Te láttál engem a kórházban. Megindult a tejem de mit csináljak vele?-hiszen 490 grammos a gyerekem. Mit csináltam rosszul? stb...stb.
DE! Nézted már, milyen tündérien szép gyermeked van? Nézted már, hogy a kezdetektől fogva mosolyogva, erősen, boldogan végigcsináltad a nehezét?
Tudod, hogy akkori erőm 90% -át tőled tanultam s kaptam?
Na, ha legközelebb becsöngetnek a Manócskák... CSÓKÓLTATOM ŐKET!
Pusz.... a 490 gr-osék.
Megjegyzés küldése