ááááááááááááááááááááááááááá

Holnap megyünk!!!!! Aki akar integetni, az 12:10 után pár perccel megteheti ;)
Kb reggel óta pakolok folyamatosan, de még nem látom a végét...

Cipő

Reménnyel telve vártunk 6 hetet Réka cipőjére. Titkon bíztam abban, hogy ha helyre lesz igazgatva a lábfeje, akkor hamarost elindul. Sajna megint csalatkoznunk kellett. Hiába cipeltük magunkkal szegény Angélát, hiába irattuk fel a cipőcskét, sajnos nem lett tökéletes ez sem :(

A bokáját szépen megtartja, de sajnos a lábfejét nem korrigálja. Angéla szavaival: elfedi a problémát, de nem javít rajta. Csak az látszik, hogy a gyerek szépen áll, de az nem, hogy már szinte a bokáján áll, annyira bedől a lábfeje.

Most azt csináljuk, hogy nyaralás után a sínből kioperáljuk azt a harántemelőt, amit plusszban rakattunk bele és Angéla megbuherálja a cipőt. Sajnos újat legközelebb jövő tavasszal irathatunk, mivel 9 havonta írnak fel gyereknek új lábbelit. Esetleg talpbetétet írnak még fel Rékának, de az megint akkor egy új orvos, időpont, idő, pénz... De már nem érdekel, csak találnánk meg már a jó cipellőt.

Életképek

Főzünk:


Ritka :( játszóterezéseink egyike:


Egyre ügysebben lovagol:



Zoli készül a nagycsaládos létre (Lili és Réka):

Nyaralás

Most tippet adok a betörőknek, de megosztom, hogy szeptember 1-én elutazunk egy hétre Törökországba. Kicsit félve, de annál kiváncsibban várom már!!!!!! Tartok a repülőúttól, meg attól, ogy nehogy fostizzon valamitől, bár 5*-os szállodába megyünk, ami extrán gyerekbarát. De nagyon kiváncsi vagyok, mit fog szólni a tengerhez.

Már azon agyalok, hogy hogy fogunk menni, szerintem Zolival kettőnknek nem lesz annyit cucca, mint Rékának. Ha csak az egy heti pelusadagot nézzük, már félig van a bőrönd :)

KISGYERMEK

Lili és Dorka anyukája rakta fel ezt az aranyos összehasonlítást a blogjukra, gondolom nem bánjátok, ha kölcsönlopom ;) és kicsit a saját szememmel, saját gyerekemre kommentelem:

Még baba vagy már kisgyermek?

Sok szülõ még a másfél éves gyermekét is kisbabának tartja, miközben a pszichológusok szerint a kisgyermekkor már 8-11 hónapos kor körül megkezdõdik. Honnan tudhatod babádról, hogy már átlépte a kisgyermekkor küszöbét?

Egyre akaratosabb Olykor már hisztizik is, ha valami nem az elképzeléseinek megfelelõen alakul. Követelõzik. Játék közben, ha valami nem sikerül neki, bosszankodik, sír.
Nem akartam panaszkodni, meg reméltem, hamar elmúlik, de sajnos nem: Réka elromlott :) Egész nap a sarkamban van, panaszosan annnnya-annnnnyázik, rángatja a nadrágom szárát, ha főzök. Ha leülök hozzá, ölbe veszem, akkor kiütközik rajta a katona-vér: babát, vavát kér, de követelőző hangon. A reggeli téliszalámisszendvicset CSAK-ÉS-KIZÁRÓLAG kanállal hajlandó enni, ámbár a levesbe jobban szeret belenyúlni. Ha ezt rosszallom, hátracsapja magát és hisztizik.
Hisztizik, ha öltözni kell, ha nem engedem, hogy megszökjön valahová... igazándiból a napunk nagy része figyelemelterelés és megvesztegetésből áll :) (csúnya dolog, de az én hörcsög gyerekemet kajával mindig le lehet kenyerezni)

Fix alvásideje van. Általában már csak naponta egyszer alszik, de ha az alvásidõ elcsúszik, lerövidül vagy kimarad, akkor nyûgös lesz. Minden programot ahhoz kell igazítani, mikor alszik a gyerek, különben gond van.
Na, ez nekünk nem nagyon van, ill. nem nagyon lehet. Már egész kicsi kora óta egyszer alszik napközben, úgy 20-30 percet. Viszont az éjszakai alvás az szent!!!!!!! Legkésőbb 8-9 között alvás van és csönd reggelig.

Nem lehet vele étterembe menni Meg úgy általában semmilyen olyan helyre nem lehet bevinni, ahol nyugton kell maradni, mert erre már nem képes. Most már nem lehet a figyelmét lekötni valamilyen játékkal, új helyen azonnal felfedezõkörútra akar indulni és fel van háborodva, ha ebben korlátozzák.
Étterembe lehet vele menni, mert imád kajálni :D De amúgy máshova tényleg nem nagyon... Ma voltunk neki szandit venni, próbálás közben úgy megharapott, hogy be is kékült (hiszti ugyebár), utána megpróbáltunk bemenni egy könyvesboltba, de két perc után kifaroltunk vele. Utána a DM-ben is hasonló volt a helyzet, de ott muszáj volt vásárolni. Boltokban elvan, mert kap kiflit :)

Folyton rohangálni kell utána Mert mindent megnéz, kipróbál, megfog, szétpakol, újra és újra bajba keveri magát. Percrõl percre újabb meglepõ ötleteket tartogat, mindig valami olyat csinál, amire nem számítottál volna.
Na, ez biztos!!! A legújabb hajőszítő mutatványa (minek persze mozgásfejlődés szempontjából örülök), hogy feláll a kandallópárkánynál és kihúzza a hamugyűjtő kis fiókot. Ez most annyira nem gáz, mert hideg és üres, de télen tele lesz forró hamuval...

Állandóan nemet mondasz neki, mert úgy tûnik, szinte csak rosszat tud csinálni, csak olyasvalamit, amivel kárt okozhat magában vagy másban, vagy a nagymama porcelán étkészletében.
Pont ez jutott eszembe egyik nap, hogy Réka ogy-hogy nem mondja még azt, hogy nem?!?!?!?!?! Szegény egész nap szinte mást sem hall :)

Mindent tud. Naponta többször megdöbbensz azon, hogy pontosan tudja, minek hol a helye, hogyan mûködik, hol kell bekapcsolni, mit szoktunk csinálni vele.
Ehhez nincs komment, mert ez így van!!!!

Utánoz A gyerek utánozva tanul, a kisgyermek pedig még inkább utánozva tanul. Ha fésülködsz, akkor õ is fésülködni akar. Veled takarít, veled fõz, õ is tolni akarja a bevásárlókocsit a boltban.
A legújabb a babázás: miután tele a pocija, kéri a babáját és őt is meg kell ettni-itatni. Utána a baba csicsiáz, meg kukucsol vele.

Megérteti magát, talán még nem beszél, de pontosan el tudja mondani, mutogatni, hogy mit akar. Felemeli a kezét, ha azt szeretné, hogy vedd fel, rámutat arra az ételre, amit meg szeretne enni, arra a játékra, amit meg szeretne kapni.
Réka elég sokat beszél, ezért talán nála a mutogatás kicsit hátrányba van. Igazándiból csak akkor mutogat, ha megkérdezzük, hogy hol van ez meg az, vagy hogy mit szeretne. Ő nemes egyszerűséggel, ragozva (!!!!!!) elmondja, hogy mit szeretne: babát, hamát, vavát, kocsiba, kotkodához stb

Vérciki :)

Begyűjtöttük életem első közlekedési bírságát :) De itt is hoztam a formám, mivel a 30as táblánál "meszeltek le" 37-tel :))))
Bevetettem mindent az amúgy nagyon kedves és jó fej rendőrbácsiknak, akik hajlottak is volna, hogy elengedjenek, de sajnos a modern technika nem engedi, mert a gép rögzít mindent :( Nagyon örülök, hogy találkoztam velük, hogy teszik a dolgukat, sajnos az már az én hülyeségem, hogy "gyoesan" hajtottam :)

hm...

Két nagy cserépedénye volt egy öreg kínai vízhordónak, amelyek a nyakában hordott bot két végén lógtak. Az egyik edény oldalán valamikor keletkezett egy repedés, míg a másik tökéletes volt, mindig teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú ösvény végén viszont a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Így ment ez hosszú ideig, a vízhordó minden nap csak másfél edény vizet szállított a házba.

Büszke volt teljesítményére módfelett a tökéletes edény, míg a szegény törött cserép egyre csak szégyellte a tökéletlenségét, nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tud teljesíteni, mint a társa. Sok keserűség után, egy napon a törött cserép megszólította a vízhordót a pataknál:

"Szégyellem magam, mert a víz elszivárog belőlem az úton hazafelé." - mondta.

A vízhordó így válaszolt a cserépnek:

"Észrevetted, hogy az ösvényen csak a te oldaladon teremnek virágok, és a másik cserép oldalán nem?
Azért van ez, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg haladtunk hazafelé. Mindig leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat."

Angyalka

Tegnap volt egy éve, hogy Réka (szerencsére eddig) egyetlen angyalka barátnője megkezdte rövid, 5 napos életét. Öt nap alatt több szeretetet, egymásra figyelést, önzetlenséget teremtett, mint egy teljes életet élhető halandó.

Drága kicsi Mirka!
Vigyázz fentről a szüleidre, tesó(id)ra :) és ránk is!

http://angyalokszulei.hu/gyertya_index.htm

Jobb lábat a bal után...

Hát igen kérem, nálunk ez így megy: vasárnap még 39 fokos láz, kedden Kornélnál segítséggel tolta a járássegítőt (még fogni kell, mert ha előre, vagy hátradől, akkor elesik vele), ma pedig már kb 1,5 métert megtett vele egyedül, segítség nélkül!!!!
Ráérez az ízére és csak úgy "szalad" :))))) És abba bele sem gondolok, hogy mi lesz, ha megkapja a gyógycipőjét... bár már itt lenne!!!!!!!

Idő, munka, család

Eddig csak a sorok közt panaszkodtam, nem szerettem volna, ha bárki is gyengének, szánnivalónak tartana, bár néha olyan jól esne egy kis őszinte sajnálat :))))
Ez a bejegyzés elsősorban bizonyos embereknek szól, de attól tartok, hogy ők nem fogják olvasni, vagy ha olvassák is, nem érinti meg őket...

Időm mindig volt, de valójában sosem volt elég. A hülyeségre mindig volt, a fontos dolgokkal meg úgy voltam, hogy ráérek. A munkámat jól csináltam, szerettem. Amit most csinálok, még jobban szeretem. Bár rosszabul vagyok megfizetve :) , de nem bánom, egyelőre nem muszáj vissza mennem.
A család meg úgy sikerült, ahogy az életem: nagy munka, de szeretem, bírom, csinálom, csak nincs elég időm...

Sajnos a gonosz homokóra egész nap a fejünk fölött lebeg: hol a fejlesztőbe kell rohanni, ahol Réka vagy az odaúton alszik el és kell felkeltenem, vagy hazafelé. Ez már jobb, mert olyankor kint aszalódom vele a kocsiban, amíg fel nem ébred. Hol valamilyen vizsgálatra befelé a városba, dugó, szmog, anyázások közepette, amit Réka megintcsak rosszul tűr.
De a legrosszabb azt a percet kivárni, hogy Apppa felébredjen. Ezt ő nem tudja, de van amikor Réka megszökik mellőllem, bemegy a hálószobához és dübög az ajtónál, hogy Apppa-apppa. Hogy magyarázom el egy 16 hónaposnak, hogy apa alszik, ne zavard?!?!?!?!?!?

Az az igazság, hogy az időhiány kisért bennünket: Nem jutott elég pocakban töltött idő, nem volt idő azokra a nagyon fontos első percekre, nem jutott idő az első találkozásra... Nem volt idő az első szopira, mint ahogy nem volt lehetőség rá később sem. Nem volt idő "normális" babás-mamást játszani, mert (HÁL' ISTENNEK) Rékánál korán észlelték a problémát, igazándiból 6 hetes kora óta járunk vele ide-oda. 6 hetes koráig pedig csak aludt :)))

És amióta Réka megvan, nincs időm főzni, mosni, vasalni, takarítani. Fodrászhoz, kozmetikushoz menni, egy arcpakolást feltenni. Nincs időnk Zolival egymásra, nincs idő romantikázni, összebújni, élvezni a nagy teraszt a meleg nyári éjszakákon, mert Zoli nincs itthon. Ha jól utána számolok, egy nap 4 órát van együtt a gyerekkel, de ebben a felkelés utáni kávétól a fürdetésig minden benne van. Ja és minden egyéb itthoni tennivaló is. Ezek után remélem senki nem kérdezi meg, hogy miért én furkálom éjszaka a fogantyúkat a konyhabútorra :((

Panaszkodom??? - Igen!!!
Mert nekem egyedül ez már sok.
És ha jön egy megoldás-lehetőség-fuvallat, azt elsöpri a svéd tornádó...