Panaszkodás

Hátha bejön... Ugyanis amióta írtam, hogy megtört a jég, Réka szinte semmit sem akar csinálni. Most már túltettem magam a "nemgyakorlokveleelegetrosszanyavagyok", "uramistenmilesz" és hasonló fázisokon, most egyszerűen várom, hogy ez a korszak is lezáruljon és egyszer csak sikerülni fog minden... Csak azt az egyszercsakot naggggyon várom már...

Közben meg olyan kis ügyes: a pónin már megül egyedül, a Magdi pacin a Boldival ügettek, meg a Miki pónin is, csak a lábát fogtam. Az úszás szuperül megy, karúszóval már szinte egyedül lehetne hagyni, bárhonnan kiúszik. A beszéde meg frenetikus, egyszerűen olyan szavakat, kifejezéseket, szóösszetételeket használ, amiket nem tudom, hogy honnan szed. Ma pl kertezéshez előszedtem egy régi papucsomat, meglátta és imígyen kommentálta: Úristn, hát ez meg milyen papucs?!?!?
És van még egy dolog, aminek bármely más szülő baromira örülne (természetesen én is örülök, de a járásnak jobban örülnék): gyakorlatilag szoba tiszta lett! Itthon már egyáltalán nincs pelus, ha megyünk valahova, akkor adok rá, mert az izomfeszesség miatt csak szűkítővel tud pisilni, úgyhogy nincs az, hogy leguggolunk az árokparton. De általában száraz szokott lenni a pelus amúgy is, hazahozza a cuccost. Tegnap a lovagláson is mondta, hogy: "Itt nem tudok pisilni Sóskúton, mert nincs ülőke". Ma van a negyedik éjszaka, amikor nincs pelus, eddig egyszer felkelt, hogy pisilni kell, a többin alvás volt. Bár ma dinnyéztünk... :)

Kornélék három nyula itt volt nálunk vendégségben, Réka csodásan viselte a gondjukat:


Itt pedig mesét mond nekem: