Képek és videók

A gondolkodó:

Azért szeretik egymást :D
Első séta az utcában

Sok a probléma:Ez a mai, kicsit vágott szemű a gyerek:

Születés történet

Azt hiszem, ott hagytam abba, hogy hazaértünk az oviból. Utána még elmentünk az IKEA-ba, meg az Aldiba is. Semmi különös nem volt... Este megfürödtünk és lefeküdtünk Rékával aludni.

Hajnali 3-kor ébredtem arra, hogy csorog a magzatvíz, de persze eltelt 5-6 perc, mire rájöttem, hogy mi is lehet az... :) Átmentem Zolihoz, azzal is elment legalább 5 perc, mire hatodjára felfogta, hogy mi van. A "drágám, itt az idő" diszkrétnek induló, romantikus ébresztőre 3x nem reagált. Ellenben a "kelj már fel, mert elfolyt a vizem, mingyá' megszülök" felszólításra egyből kipattant a szeme és megajándékozott azzal a tekintettel, amit egy férfi csak annyiszor követ el, ahány gyermeke születik :)
Aztán felkelt Réka is, vissza akartam altatni, nehogy kétségbe essen, hogy megint elmegyek. Aztán, amikor már kisebb fájásaim voltak, fel kellett kelnem mellőle és muszáj volt beavatni a titokba, miszerint anya megy a kórházba, hogy kistesó kibújjon. Na, erre kipattant a szeme és jött segíteni pakolászni.
Először még vaciláltam, hogy hívjam-e a szülésznőt, Czakker Jutkát, aztán Zoli tanácsára mégis felhívtam. Ekkor már 4 körül volt az idő. Jutka mondta, hogy induljunk minél gyorsabban, mert meg kell kapnom az antibiotikumot. No, hát akkor elindultunk, már rendszertelen, 4-5 perces fájásokkal. A kocsiban bekapcsoltam a rádiót, de mindenhol hajnali zene szólt, úgyhogy a cd tárból előkotortam a Tankcsapda cd és azt hallgattuk. Kb fél 5-re értünk a kórházba, a szülésznővel együtt.

Dorottya tudja, mikor kell érkezni, ugyanis ritka pillanatok egyike volt, hogy SENKI nem volt a szülészeten rajtunk kívül, az ügyeletes doki is aludt, csak egy fiatal szülésznő jött elénk, hogy milyen jó, hogy jövünk, úgy unatkozik :) Megtörtént a felvétel, az előkészítés, itt még Jutka alig érte el a méhszájat, mert hogy oldalt van és magasan, ráérünk... :)
Kaptam egy Nospa injekciót és kiküldtek, hogy zuhanyozzak és ha fájás van, ringassam a csípőm. Na, a zuhanyt már ki sem tudtam nyitni, mert egyből tolófájások jöttek! Visszamentünk a kék szobába, gyorsan hívták Barna Péter dokibácsit, hogy jöjjön be gyorsan. Jutka megvizsgált és mondta, hogy még nincs elsimulva a méhszáj, bármi van, ne nyomjak... ööö mondani könnyű :D

A fájásokat így jobb híján át kellett lélegeznem, ami abból állt, hogy fújtattam, mint egy gőzmozdony, kapaszkodtam szegény Zoliba, miközben próbáltam arra koncentrálni, hogy legyen vége. De ahogy vége lett, jött a következő és bevallom, kicsit hisztiztem is, de megint bevillant, hogy amikor elkezdenék EDA-ért esedezni, akkor már közel a vég :)
Aztán Barna doki kiadta a felmentést, hogy "ha nyomni akar, nyomjon", aztán kicsit rávezetett a dolgokra: "nem a hangunkkal szülünk", mindezt úgy, hogy a fejemnél áll, illetve neki támasztottam az egyik lábam. A másikat nem tudom, kinek... És aztán egyszer csak Jutka annyit mondott, hogy látom a fejét, meg hogy ne nyomjak... aztán mégis... aztán kint is volt!!!

Azt az eufóriát egyszerűen leírni nem lehet, amit akkor éreztem, amikor még szotykosan rámtették, mást nem tudtam csinálni, mint zokogni. Abban a percben rájöttem, hogy ez a momentum, ami Rékánál hiányzott, amiért az ő születését nem tudtam annyira átélni. Most is elsírom magam, ha erre gondolok. Kicsit kettős érzés, mert egyrészről, hogy ettől akkor megfosztottak, másrészről, ez a mostani új élmény! Hiába van már két gyerekem, a fogantatás, a születés nekem egy akkora misztérium! Tudom, mert megtanultam, hogy hogyan lesz a gyerek, hogyan születik, de mégsem tudom elhinni, hogy ezt a kis embert én hoztam a világra, én vigyáztam rájuk 34, ill. 39 hétig...

Kb 10-15 perc pihegés után Dorottyát elvitték letisztázni, előtte Zoli elvágta a köldökzsinórt!!! Addig engem is rendbe tettek és kezdődhetett az első közös fél óránk, amikor szopizni is tudott, meg telefonálgattunk a rokonoknak :) Rékát is felhívtuk, bár hogy mit beszéltem vele, arra már nem emlékszem.

Gyors volt, intenzív volt, de életem legszebb percei voltak! Köszönöm Urbán Márta doktornőnek, aki segített, hogy a 39. hétig eljussunk, talán a harmadik már nála születik. Czakker Jutkának, aki csodásan kísérte a szülést. Barna Péter doktor úrnak, aki végül is elvállalt bennünket. Meg mindenkinek, akinél az elmúlt kilenc hónapban megfordultunk ilyen-olyan módon!

Ezt a számot még a terhesség elején hallottam a Petőfin és megfogadtam, hogy beteszem majd a szülés-sztori mellé:

"Megszületett, megérkezett de jó
A legeslegújabb kis földlakó
Szeretettel köszöntünk hahó
Légy üdvözölve kedves kis lakó
Embernek születtél meg hát nevess
Sokat utaztál, hogy itt lehess
Ez a tested lesz most majd az űrhajó
Hát tapasztald meg mi mindenre jó
Egyél, igyál, játszál jó sokat
Élj vidáman szeress másokat
Hahó, hahó kedves földlakó
Még nem is sejted mi midnenre jó
A nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Nézd a nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Megszületett, megérkezett de jó
Itt a földön sok minden marha jó
Ne aggódjál van bőven meló
Neked is lesz ó, ó, te kis lakó
Az emberek többnyire kedvesek
Mindenki, majdnem mindenkit szeret
A nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Nézd a nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre"

-

Kardos Horváth János: Földlakó

Dorottya ma két hetes!

Réka óvodás lett!!!!!!!

Tegnap hívtak a Pető oviból, hogy félreértés van Rékának igenis van helye, szeretettel várják! November 8-án kezdjük a beszoktatást, remélem holnap megjön a levél, amiben a fontosabb részleteket leírják. Nagyon izgatott vagyok, közben rettenetesen szomorú is, hogy "elveszítem" a lányomat. De tudom, hogy ezt csak azért érzem, mert túl össze vagyunk nőve, plussz még túltengnek bennem a hormonok (inkább ez utóbbi főként)

Még nem tudom hogy fogjuk beszerezni a dolgokat, szeretnék én is ott lenni, amikor megvesszük a beígért Hello Kitty-s táskát, amivel oviba fog járni :*

Szülés előzményei - Petős felvételi

Múlt hétfőn voltunk megbeszélésen a Pető Intézet óvijában, miszerint Réka ott folytatná (kezdené) tanulmányait. 9-re volt időpontunk, a forgalom miatt kicsit késtünk és behívtak egy másik kisgyereket. Két órát vártunk, nagyon aranyosak voltak, hoztak ki ceruzát, meg papírt Rékának, hogy addig rajzoljunk. Sajnos apunak vissza kellett mennie dolgozni, babakocsit nem vittünk, de ennek csak később lesz jelentősége...

Réka hozta a formáját, amikor fizikálisan akartak hozzá nyúlni, keserves hisztibe kezdett, bezzeg a játékokban, meg az agyi brillírozásban benne volt! Meg is jegyezte a hölgy, hogy az életkorához képest khm-khm kicsit több az esze (tényleg ezt mondta, na). Egyből le is csapott rá, hogy szívesen látná a saját játszós csoportjában (az heti 1x), ha mégsincs helyünk.

Egykor végeztünk, ekkor már én is el voltam csúszva az inzulinnal, Réka nyűgös volt. Be lett ígérve a meki. Anyuval megbeszéltük, hogy elvillamosozunk a Móriczra (a Kútvölgyi kh-nál van az ovi), onnan meg taxi. Úgyhogy nyakba vettem a gyereket és irány a villamos! Életemben először szó nélkül átadták a helyet a villamoson :D
A Móriczon viszont meglepetés: átalakítják a mekit, nem lehet leülni... Na, gyerek nyakba, aluljáróba le, aluljáróból ki, KFC 15 perces sorban állás. Taxi, haza.

14 órával később már meg is szültem...

Képek (telefonról)

Dorottya kb10 percesen (addig rajtam pihegett)
Apa kapta meg a fürösztés után:

A kórházi toligában az első nap:
Megyünk haza!!!
A családom:
A két lányom :D
Testvéri szeretet:

hajnal...

2:21... Réka a mi ágyunk közepén keresztben, Dorottya a kiságyában (meddig vajon?!?!?!?! 48 óra alatt elkényeztettem), a felnőttek kicsit meggyötörtek. Kereknek érzem a világot néha :)

Csörögi Dorottya

2010. október 12-én, 6:31-kor, 3440g és 53 cm-rel megszületett a második kislányunk. Ez a tény... a többi később :D

Vágódik a centi

Bizony magától! És nagyon gyorsan. Réka szemszögéből: Nemsokára kibújik a kistesó... még olyan három perc. Azért ez nem jött össze, mert ez kb két órája volt :)
De úgy érzem, a holnapi felvételin még ott tudok lenni ;) Aztán ki tudja, lehet, hogy még a doktornőt is megvárjuk... Az is már csak 8 nap. Rettenet furcsa ez mindenkinek.

Azért, hogy ne hazudtoljuk meg magunkat :), tegnap vettünk az IKEAban 3m-nyi ruhásszekrényt, azt ma össze is raktuk a papa segítségével, visszapakolni már nem volt idő 100%-ban (pláne, hogy a komód hibás, nem mennek be a fiókok, megy az egyik pár polc nincs előre kilyuggatva), de a nagyja kész. Meg a korlát is kint, végre. 4év után :D

Kíváncsi vagyok és izgatott a holnap miatt!!!!!!!

Minden magától rendeződik (?)

Nem akartam még erről írni, de úgy néz ki, hogy Réka a Pető oviban folytatja a tanulmányait. Sajnos Bián nem tudnak annyit foglalkozni vele, amennyit szeretnének/kéne, én meg nem vagyok az itthon egész nap tornáztató típus, ma is inkább másfél órát festegettünk.
Szóval november 15-re volt időpontunk az első vizsgálatra (felvételi :D), de ezt Angéla későinek vélte... Ő úgy gondolja, hogy minél előbb, annál jobb. Én kiegyeztem volna a novemberben, mert addigra Kistesó is legalább 1 hónapos lesz, ergo kicsit szabadabban, lelkiismeret furdalás nélkül cibálhatom ide-oda.

Aztán az élet megoldotta: ma telefonáltak, hogy hétfő reggelre bevihetnénk Rékát, meg tudná nézni egy konduktor. Én meg beleegyeztem, max mennek apa-mama-papa kombóban, ha én már nem jutok oda...

Ugyanis tegnap este (bár napközben nagyon nagyot sétáltunk) már-már elfogadtam a tényt, hogy mindjárt szülünk, mert olyan "fájás" szerűségeim voltak. Sajna nem tudom, milyen a rendes fájás, de korábban még jóslóval sem találkoztam :S Második gyerek, én meg tök tudatlan vagyok :D Szóval lélekben átadtam magam a ténynek, hogy bármikor indulhatunk, a táskák öszzerakva, mindenki ugrásra készen van a nap 24 órájában. Apukám ma is úgy vette fel a telefonját, hogy: na mi van, szülsz? :D

Most egy kicsit átprogramozom magam, meg Dorottyát, hogy legalább hétfő 11-ig bírja ki odabent, aztán meglátjuk, mi lesz. Bár eddig is nagyon toleráns volt a tesókájával szemben. Szóval, mindenkit kérek, hogy szorítson, én is azt teszem a lábammal :D

Amúgy Réka egész fogékony lenne az ovival kapcsolatban, főleg, hogy beígértem neki, hogy a Mikulás jön az oviba. Őt meg állítólag szeretettel várnák, mert sok a fiú, jól jön egy-egy vagány csaj. Persze még ott tartunk, hogy megyünk, de nem hagyhatom ott :) Örülnék, ha az integrált csoportba kerülne. Náluk fordított integráció van, a sérültek közé vesznek fel "egészséges" gyerekeket. Azért örülnék ennek, mert azért Petős szinten Réka járóképesnek számít, nála általában problémásabbak vannak. Szeretném, ha lenne előtte példa, hogy hova kell eljutnia.

Dorottya

Tegnap voltam bent a kórházban nst-n és ultrahangon. Az nst görbe egyenes volt végig, egyre jobban bizakodom abban, hogy Dorottya megvárja a doktornőt. Az elvileg még 13 nap!
Az ultrahangon 3200g-nak mérték, a cm adatai kb 36-37 hetes gyereknek felelnek meg. Cukrosként viszont mindenképp a dátumhoz fognak viszonyítani, amit nem bánok.

Úgy volt, hogy anyu és Réka is jönnek velünk, addig átmennek a játszóra, de csúnya, esős idő volt. Amikor megmondtam neki, hogy megy mamához, csak nyugodt hangon kérdezte: Most születik a kistesó? Mondom, nem. Erre ő: jó, de akkor majd gyere haza!
Annyira jól össze tud kombinálni mindent! Egyik este azt mondta, hogy nem kell kórházba mennem, mert ő a SZÜNÉSZNŐ és majd ő MEGSZÜLTETI a kistesót. :D

Tegnapi pozitívum, hogy a diabetológián azt mondták, hogy a diétát sem kell tartani a szülés után! A szülés közben majd végig figyelni kell a cukrot, mert ugye akkor még össze vagyunk kapcsolódva, de utána már édes mindegy, hogy milyenek lesznek az értékek (legalább is a gyerek szempontjából). Szegénykét majd sokat fogják szurkodni, meg a hazajövetel is az ő vércukor eredményén (is) múlik. Majd meglátjuk!

Tegnap

Nagyon szarul voltam... Valamitől megfájdult a gyomrom, csakhogy kb két órán keresztül szenvedtem, mire rájöttem, hogy a gyomrom és nem más... :) Aztán győzött a józan ész, hogy nincs másfél órás folyamatos fájás :D
Meg aztán ki is adtam magamból az ebédet, utána sokkal jobb lett. Sajna valószínű megeröltettem magam, mert a hasam azóta is fáj alul. Holnap úgy is nst, meg szülésznő, meg doki. Majd megmondják a frankót ;)

Most megyünk banános-csokis muffint sütni :) (amiből én nem ehetek)

Pár régi kép

Kis nyári emlékeztető fotók: