Nem kiabálom el...

... de az új ágyában aludt el. Oda lett tolva a miénk mellé, odafeküdtem mellé, megkapta a kakaóját, kicsit mé beszélgettünk, meséltem a nagylányról, aki már nagy-nagy ágyban alszik EGYEDÜL :), kicsit énekeltem és tíz körül el is aludt (délután négykor sikerült elaludnia, azért ilyen későn...). Azóta ugyan úgy van, a hátán fekszik, szétdobott kezekkel.

Remélem reggelig így lesz :D

Pisi

Ha elmegyünka wc mellett, mindig mondogatja, hogy pisi-pisi. Párszor már ráültettük, persze eredmény nélkül :) Erre ma reggel hajtogatja, hogy pisi-pisi, persze nem reagálunk. Zoli vitte tisztába tenni, erre amint kicsomagolta a "nehezen tartogatott" éjjeli mennyiséget kicsurizta a pelenkázóra :D

Ha még egyszer szól, már reagálunk ;)

Megint csak sokminden :)

Még mindig zajlik az életünk, a kis pimpili szórakoztatása annyira leköt és lefáraszt, hogy miután (nem hazudok!!!!!!!) fél órás esti beszélgetés után elalszik már csak arra vágyom, hogy megnézzem a sorozatokat :)

Nos, a következők történtek velünk az elmúlt napokban:

Réka (végérvényesen??????) leszokott a tápiról. Helyette már kakaózik, mint a nagyok. Előszeretettel hangoztatja is: kakaját!!!!! Ez valószínüleg abból jön, hogy mostanában nem azt mondja, hogy hamát, hanem, hogy kaját :) Reggel hétkor püföli a fejem és kiabál, hogy kaját, kaját! Olyan kis mókás ilyenkor :D

Alvás... "elrontottuk" :) és általában köztünk alszik. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy: 140 széles az ágyunk; ő keresztben fekszik köztünk; nem szeret betakarózva lenni, de még a takaró sem érhet hozzá :S ergó mindketten az ágyoldalon, félig lelógva, kitakarva alszunk. Vettünk egy ágyat Rékának, holnap hozzák, remélem beválik... Mert persze a kiságyban azért nem alszik, mert már kinőtte: bármerre forgolódik, mindig valamihez ütközik. Egyelőre oda lesz tolva a mi ágyunkhoz, aztán ha egy-két hetet alszik benne nyugiban, akkor megpróbálkozunk az átköltöztetéssel.

Ortopédia... levették a gipszmintát és lehet, hogy a jövő héten szerdára már készen is lesz. A múltkori 6 héthez képest ez nagyon baráti. Ráadásul azt mondták, hogy azért ilyen "későn", mert ugye most többnapos ünnep van. Mostmár csak azt remélem, hogy jó is lesz, mert már nagyon kéne... minél többet áll a kis lábán, annál jobban deformálódik :( de ugye mit akar egész nap?!?!?!?! Ácsi, ácsi

Fejlesztő... Angéla meint külhnban sajnos. Ráadásul most őszi szünet is van. Kornél a kedvünkért "kinyitott" volna szerdán, mehettünk volna egy úszásra (ez lett volna az első), de Réka kicsit köhög, nem mertem kockáztatni. Amúgy szépen fejlődik a tündérmogyorónk, Kornél szerint már csak szervi (értsd: a talpacskája) akadálya van, hogy megálljon egyedül/elinduljon.
Hát igen, a világbéke után ez lenne a második kívánságom... :)

Beszéd... az rettenet :D de pozitív értelemben. Rékánál "ez mi?" korszak van: ül a földön, kipakolja az összes játékát, mindet fölemeli, rámnéz és kérdi: Ez? És nekem szépen válaszolnom kell, napjában 20x elmondat velem minden játékot, állatot a könyvből, tárgyat, mondókát. De van haszna, mert már 3 mesekönyv van, amiben mindent meg tud nevezni. A Fújja szél a fákat mondókát egy szó (letöri) kivételével elmondja. A Mókuska, mókuska éneket úgy énekeljük, hogy minden második szót ő mond. 2-3 szavas tudatos mondatokat mond: apa elmegy (áll az ajtóban), apa elment (becsukódik az ajtó), szia mama, szia papa stb, kell kenyeret,husit. Napról-napra kb 2-3-4 szóval bővül a szókincse, szerintem még választékosan is fejezi ki magát, mert nem mindig azt mondja pl, hogy va-va, hanem cserélgeti: hol va-va, hol kutya :D

Egyelőre ennyi :)

Kis ízelítő a szókincsünkből

Egy kis ízelítő abból, amit nekem egész nap hallgatnom kell :D

Megint csak ősz

Miután az összes diólevelet összegereblyéztük...

Megpihenünk a diófán...


és kicsit meg is ölelgetjük, mert az nagyon jó érzés!!!!

Ortopédia

Tegnap voltunk ortopédián (őőőő, most már tegnap előtt :S), jófej volt a doki, csak nem engedett megszólalni. Természetesen lefikázta amkorábbi sínt, meg a cipőt (persze, nem ott lett csinálva), lefotózta Réka lábikóját (hahh, tananyag lesz a gyerekekm :D), meg egy kedves gyakornoklánynak is megmutatta (aki véletlenül rákérdezett a szemére és örült, hogy lemondtuk a műtétet, mert az ő unokatesójának magától helyrejött, egyből adott egy drnéni számot, megint kicsi a világ). Szóval lesz új sín (természetesen KÖVETELJÜK!!!!!!!!!, hogy ez is rózsaszín, vagy legalább csajos mintás legyen), bokában hajlítható, hogy tudjon benne lépegetni. Remélem, ez már jó lesz.

Ja és Kornél legújabb tanácsa: minél többet járjon... De persze nem vezetve, ergó szék, vagy egyéb dolog tologatása, vagy támaszkodva rajtunk. Réka élvezi, tetszik neki :D nekem is, jó látni, hogy örül magának, van önbizalma, akarja csinálni. A derekamnak viszont már nem tetszik :DDDD

Miért???

Miért írtam le ezt a mesét? Mert mostanában a napunkat szoktam elmesélni neki, mert abban vannak olyan mozzanatok, amikre emlékszik, tudja kommentálni. Tetszik neki, érdeklődve hallgatja.

A meséből is kitűnik, hogy baromira szoros napjaink vannak, ma konkrétan este 7ig csak a kocsiban ültem le, mert ott muszáj... :S

És még annyi, de annyi dolog van: vényt szerezni szerdáig, hogy csinálhassák az új sínt, persze ortopédiára novemberben van időpont :S, intézni a ház dolgait, a saját dolgainkat, kb 4 cm vastagságú csekkhalom vár befizetésre, kb 5-6 adag ruha vár(na) mosásra, végre a gyerekszobát is megszeretném csinálni......................................................................................... inkább nem is folytatom, mert csak behergelem magam.

Túlvállalom magam. Tudom. De muszáj.