Nemsokára indulunk!

Legközelebb már csak Amerikából jelentkezem!

Természetesen nem mi lennénk, ha minden simán menne, ugyan is amikor reggel megpróbáltam online becsekkolni a gépre (meg persze ülőhelyet foglalni és jelezni, hogy kerekesszékes kíséretet kérünk -ezt inkább az átszállások megkönnyítése végett), nem hogy nem tudtam, de a magyar Lufthansa ügyfélszolgálaton nem is látták a foglalásunkat :)

Aztán (és ezzel át is estem a tűzkeresztségen) beszéltem a nemzetközi online helpdeskkel, angolul!!!!!! Ő már látta a jegyet, de megnyitni nem tudta. Valószínüleg az lesz a baj, hogy Lufthansa géppel megyünk, de United Airlines szervezésben és az UA rendszerében felismeri a gép a jegy számunkat, de egyből átdob a Lufthansához, ott meg nem látják, mert UA-os a foglalásunk... sálálálá, érthető volt? Nem? nem baj, én értem ;)

Utána felhívtam a Ferihegyet, hogy most akkor mi van/lesz, mert előre le kell jelenteni a kíséret igényt. Ki kellett töltenem egy adatlapot, amire, mint rendes, jól felkészült utas, az egyéb kategóriába neírtam, hogy 6 éves gyerekről van szó. Kb egy órán belül hívott egy kedves hapi, hogy mi van a gyerekkel, hogy tud menni, kivel utazik... Persze neki is elmondtam, hogy tud menni, csak lassan és szeretnénk az ügyintézést majd külföldön így kicsit zökkenőmentessé tenni, lévén, hogy 30 napra megyünk, nehogy azt higyjék, hogy le akarok telepedni........ Minden papírunk ki van nyomtatva, a kórházi befogadó, a szállás visszajelzés, a repjegy, a banki kivonat, hogy be van fizetve minden.

Bőrönd készen, a kézipoggyász nagy része is. A holnapi ruha kikészítve....

11-et kell aludni :)

... az indulásig. Azt még nem mondtam, hogy nagyon korán, 6-kor indul a gépünk, ami azt jelenti, hogy olyan 4 körül lesz innen a start. Az útvonal odafelé: Budapest-Frankfurt-Houston-St. Louis. Visszafelé Houston helyett Chicago.
Megérkezett ma a vízum is, persze ez nem jelent semmit, a reptéren még haza küldhetnek, bár az azért sokat segít, hogy nálunk lesz mindenről az igazolás: befizetve a műtét, a szállás és a vissza repjegy :)A vízum már nem is vízum igazából, hanem ESTA, ami egy beutazási kérelem, meg egy jó kis összeg :/ Ki kellett tölteni, hogy nem vagyok kém, nem veszek részt szabotázsakcióban, nem vagyok terrorista és nincs közöm a II. világháborúhoz. Vicc nélkül, tényleg ez van!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A menetrendünk a következő lesz:
Pénteken az időeltolódásnak köszönhetően (ami -7 óra) délután megérkezünk a szállásra. Szombat-vasárnap akklimatizálódunk. Hétfőn szinte egész nap a kórházban leszünk, kora délelőttől vizsgálatok, prezentációk, fizikoterápiás megbeszélés lesz. És ezen a napon találkozunk majd Dr. Parkkal is.

Másnap érkezik el Réka számára a legnehezebb nap, mert hétfő estétől nem ehet, reggel is csak ihat. Ezt nagyon nehezen fogja viselni, szinte egész nap eszik :)
Kedden dél körül kezdődik a műtét, itthoni idő szerint este 7, de majd írok pontos dátumot. Körülbelül a tűzijátékra kerül ki az őrzőbe. Utána 2 nap fekvés, aztán kezdődik a fizikoterápia. Az első, ágyban töltött torna után már fel kell állnia. Azt hiszem, ekkor már mehetünk is "haza" a kórházból. Ez nagyjából szombat lesz. Addig anyukám és Dorottya egyedül lesznek :( Remélem, azért látogatni bejöhetnek majd!!!!!!!!!!!!!

Utána minden hétköznap be kell járni tornázni, kb egy órát/nap, a többi szabadidő :D
Nézegettem már programokat, van a közelben állatkert, egy nagy park, vannak látogatható farmok, a MiniCity-hez hasonló kiállítás gyerekeknek. Terveznék én, de minden attól függ, Réka hogyan lesz. Sajnos az első időket kerekesszékben kell töltse :( Majd random módon csináljuk, ha lesz kedvük, energia, akarás, akkor megyünk!
Egy biztos, hogy 16-án este indulunk vissza, tehát 17-én délután érkezünk haza!

Sokan kérdeztétek, hogy Réka hogy viszonyul az egészhez... Vannak napok, amikor szóba sem hozta, volt, hogy órákat ültünk a gép előtt és pre-post operációs videókat néztünk, hogy egy-egy gyerek mit tudott a műtét előtt és mit tud most. Réka kérésére a műtétet is megmutattam neki a youtube-on, végig beszéltük, hogy mikor mi történik.
Csodálatos agya van, a maga 6 éves szintjén próbálja össze rakni a dolgokat. Néha a semmiből nagyon meredek dolgokat képes kérdezni: - Anya én ezt túl fogom élni????; néha pedig látom rajta a lelkesedést, ha épp valamire mondja, hogy a műtét után már fogja tudni csinálni. Okosan azt is össze rakta magában, hogy majd nem lesz folyton éhes, ha elmúlik a feszesség :)

Látom rajta, hogy fél, de már egyre többet spannolja magát, pl ma este is, amikor a youtube-on műtétes videókat néztünk:
- Anya, meddig lesz az a fehér vacak a kezemben? (branül) kb 3 napig. Akkor jó, azt kibírom!

Új időszámítás, egyben vissza számlálás

Sokak kérésére újra bele fogok a blogírásba, mivel egy nagyon nagy dolog előtt állunk.
Augusztus 16-án utazunk (anyukám, Dorottya, Réka és én) Amerikába, St. Louisba egy SDR elnevezésű műtétre.

Aki kicsit is ismer bennünket, engem, az tudja, hogy mennyire orvos- és műtét ellenes vagyok, de mégis, amit Dr. Park tett eleddig több, mint 2500 gyerekkel, az maga a csoda. Nem kell pozitív példáért a tengeren túlra menni, elég, ha megnézzük Réka ovistársának, Lilinek az esetét, vagy amit az elejétől a végéig végig éltünk, Bogiék műtétjét.Lili az a kislány, aki a Naplós riportban is szerepelt még januárban. Szegény anyukája ott győzködött, hogy menjünk, én meg mondtam neki, hogy ááááááá, ez nekünk nem kell... Aztán szó szerint végig éltük a Bogiékkal az ő műtétjüket, a két csaj sokat beszélt Skype-on, már másnap a műtét után is. Az ő sikerük, vagy ha úgy mondhatjuk, csodájuk erősített meg abban, hogy igen, ez kell Rékának!

A műtétről itt olvashattok. Angolul van
Ez pedig magyarul A magyar verziót az egyik kislány szülei készítették, akik már szintén átestek a műtéten.
Ez pedig a Naplós cikk

Szóval Bogiék még javában tornáztak kint, amikor elkezdtem a dolgokat szervezni. A jelentkezés egy érdekes procedúra, mivel sok-sok kérdőívet ki kellett tölteni, kellett csináltatni friss röntgent és egy videó anyagot Rékáról és e 3 összességéből döntötte el Dr. Park, hogy Réka alkalmas-e vagy sem. Szerencsére alkalmasnak találta. A nyári időpontokról lecsúsztunk, szeptember 26-ra kaptunk végül, úgyhogy leültem a babérjaimra és elkezdtem szervezni a nyarunkat.

Aztán a múlt előtti pénteken írt a kapcsolattartójuk, hogy van egy lemondásuk augusztus 20-ra! Hipergyorsan intéztünk mindent, mert bár 16-án kezdtük a komoly levelezést, 19-re ott kellett lenni a pénznek, különben törlik a gyereket a listáról.
Szerencsére a pénz megérkezett, szállást találtunk, a repjegyet is lefoglaltam ma.

Augusztus 16.-án, reggel 6-kor száll fel a gépünk!!!!!
26 napunk van még!!!!

Ortopédia kontroll

9:40-től 13:45-ig... no komment (mert ugye már nem a kezedbe nyomják a rtg leletet, hogy ne' paraszt, vidd át, hanem átmélezik a doktorúrnak. Csak éppen nem számolnak anyámmal, aki mellett minden szgép tönkremegy. Igen, összeomlott a rendszer és csak erre vártunk vagy 2 és fél órát... :D )

Rékával minden rendben, a csípője sem borzasztó, nem romlott. Sajnos azt nem mondhatom, hogy rendben van, bár csodálkoztam is volna. Kicsit megijesztett, amikor a röntgenes néni még a cipőt sem vetette le a gyerekkel, bugyiban röntgenezte, én meg nem kaptam semmi mellényt, Rékának nem takarta le a "női részeit". Egyszer csak mondta, hogy kicsit álljak hátrébb, amíg még beállít és utána mondta, hogy készen van... no comment

Amúgy még mindig itthon, csúnyán köhögnek...

Képek, videók

A jógyerek... :SHómackó
Brokkolikrém leves
Chilis bab :)
Hógolyózás-kocsimosás
Havazott

Őszi séta



Igaz, kevés volt a hó, de megoldottuk:


Így mulat a magyar



A régi kutya rajongók kedvéért:

Betegen

Réka nagyon beteg... Még jövő héten sem mehetünk oviba. És mellette még kb a fél csoport :)
Magas láz, köhögés, bágyadtság... Antibiotikum, köptető, normaflore.
És a remény, hogy Dorottya nem kapja el!!!!!!!!!!!!!!!

...........

Hajnal van... 2 gyerek és egy férj alszik a szomszédos szobákban :) Csend van és nyugalom... De csak ilyenkor.

Kicsit testileg, lelkileg, szellemileg bele vagyok fáradva a mindennapokba. Az autóban töltött (plussz gyereket leadom-elhozom az oviból) óráktól, a mindennapos köcsögségtől az utakon, hogy más autós helyett is nekem kell figyelni, ha épségben haza akarunk jutni. Az állandó, betervezett, vagy tervezetlen programoktól, ami miatt nincs időm, kedvem a gyerekekkel minőségi együttlétekre.

De láthatóan ezt ők nem sínylik meg. Réka gyönyörű, okos, ügyes nagylánnyá cseperedett, már önállóan megy be az oviba, hívja a liftet, tudja, hogy hova megyünk, kis segítséggel átöltözik és sírás nélkül megy be a csoportba. Mostanában sokat dicsérik, hogy fejlődik. Persze mindig van új lehetőség, új terápiák... Az úszás, lovaglás és dobolás az állandó. A többi meg csak kísérletezés.

Dorottya Réka tökéletes ellentettjeként fut, szalad, bukfencezik, rosszalkodik, két-három naponta biztos elesik úgy, hogy vérezzen, igazi rossz gyerek. Viszont még nem beszél túl sokat... Azt, hogy ANNNNNNNNNNYAAAAAAAAAAAA, általában mindenre és mindenkire használja. Ez egy központi szó nálunk. Viszont mindent megért. Néha félelmetesen sokat. Pl.: hozd ide a távirányítót... de nálunk van 4 db és meg tudja különböztetni őket. Tehát: hozd ide a szürke távirányítót :)
Kifejezni is kifejezi magát, mert bólogat bőszen, de bárhogy fenyegetem, akkor sem szólal meg. Illetve azt is mondja, hogy NEM! Na, ezt érthetően, hangsúlyosan tudja.

Összességében még mindig nem bánom, hogy így alakult az életünk, van, amikor boldog vagyok :) És TUDOM, hogy sokan vannak, akiknek százszor-ezerszer nehezebb, úgyhogy hálás vagyok minden percért... <3