divatdiktátor (avagy: hgyan nőjjünk anyánk fejére)

Miért jó a kert?

Azért jó, hogy nagy a kert, mert lehet gilisztákat szedni a frissen felásott földből:


Lehet nézni a kutyákat, hogy hogy szaladgálnak egy darab fáért:


Lehet simizni is a kutyát:



És néha megengedik, hogy én is dobjam nekik a botot!

Réka mászik

Ez történt ma:



Néha még egyszerre húzza mindkét lábát, néha még kicsúszik, néha még segíteni kell... De már egyedül is ment! Ez most egy újabb göröngy, ami leesett a szívemről. Rékának meg egy nagy előrelépés! Már látom lelki szemeim előtt, hogy nemsokára versenytmászik a fűben a kutyákkal (már csak a jóidő hiányzik ;-)

Süni

Épp a kéményseprőt kísértem ki csütörtökön, amikor egy fura dologra lettem igyelmes a fűben. Egy összegömbölyödött (szerintem) halálra rémült süni volt. A kutyák "áshatták" elő valahonnan, vagy volt olyan bátor, hogy bemerészkedett a kertünkbe. Hát egyből sünimentésbe fogtam. De mivel egyedül voltunk otthon, Rékának asszisztálnia kellett hozzá. Gyorsan felöltöztettem és kimentünk a sünikéhez. Hangosan bíztattuk, ami érdekes lehetett egy kívülállónak: és guggolok, kezemben a gyerek és 100x ismételgetem: Réka, nézd, egy SÜNI! Látod, ez egy SÜNI! Persze Réka nem jött lázba, mivel sokáig én is azt hittem, hogy szegény megpusztult, mert gombóc volt és levegőt is csak óvatosan vett. Aztán egyszer csak felbátorodott és kinyújtózott. Na, onnantól érdekesebb lett a dolog Rékának! Aranyos sikkantásokkal üdvözölte a sünit, aki mindegyikre kicsit begömbölyítette magát... Próbáltam mondani neki, hogy csöndesebben, mert fél a süni, de nem halgatott rám :-)

Szegénykének kinyitottam a kaput, hogy hátha kimegy, esetleg egy olyan szomszédba, ahol nincs kutya, de nem, ő elhatározta, hogy a keritésen szeretne átmenni, ami persze nem sikerült. Megfogni nem akartam, mert ami sühöz eddig szerencsém volt, mind bolhás volt... Úgyhogy bevittem Rékát, a kutyák bezárva maradtak és vártam a felmentősereget.

Nemsokára meg is jött anyu, meg Zoli is, úgyhogy Réka bentről figyelhette tovább a mentőakciót. Betereltem egy dobozba, hátravittük és elengedtük. De előbb még Rékának megmutattuk közelebbről!

Húsvét

Ez volt Réka első igazi Húsvétja. Tavaly még nagyon kis csipike volt. Bezzeg most már simán nyomta lefelé a sonka-tojást, kindertojás és társait. :-) Kicsit ki is pirult a popója estére, de most ugye ünnep van, többet szabad...
Az ünnep igazi mivoltát még sajnos nem érti, bár lelkesen magyarátam neki. A díszítésbe és tojásfestésbe is csak annyira kapcsolódott be, hogy folyamatosan magyaráztam, hogy mit és miért csinálok éppen.
A rossz idő miatt a kinti tojás és nyuszikeresés is elmaradt, de úgy érzem, lesz még alkalmunk pótolni ;-) Tőlünk csak egy kindertojást kapott (a járássegítő lett volna Húsvétra, de hamarabb meglett). Keresztsülők/uncsitesóktól egy nyuzis könyvet és labdát, mamáéktól több labdát, amik között van "sünilabda" is, ami rücskös, jól lehet rágcsálni és stimulálja a kezet. Messzimamáéktól plüssnyuszit, nénjééktől katicás játékot és írópadot kapott. Úgyhogy azért volt ajándék :-)

Ma pedig megvolt az első hivatalos locsolkodás is. A locsolók időrendi sorredben: papa, keresztapa, Bence, Péter, Karesz, Máté, Ábel, Sanyi, Kristóf, Barnabás és Zsombi. Ez szám szerint 11!!!!!!!! És még csak 1 éves ;-)

Eltüntünk

De azért itt vagyunk!
Réka kicsit náthás, de csak a foga jön valószínűleg, mert semmi egyéb tünete nincs! Fejlesztőt nyomatjuk ezerrel, mindenki elégedett Rékával! A mászáshoz már csak kis segítség kell és egyre ügyesebben áll! Sajnos most tavaszi szünet lesz, remélem nem lesz visszaesésé, megtorpanás!


A szókincse: mama, papa, apa, pápá, hami, puszi, bubu (anyuék kutyája), vava, bda (labda), mpa (lámpa)- ezeket tudatosan mondja, ezen kívül tete, kotkot, sziszi, buzi (ez a pusziból jött, de hallhatóan buzi volt)

12. hónap

Csak a számok és a tények...

12 hónapos
7810 g
"nemtudomhány" centi
86-92 ruhákat hord
6 foga van (még mindig)

Szinte már mindent megeszik, kivéve persze a tiltólistás dolgokat. Kedvencei továbbra is az édes dolgok: tejpép, alma-csirke, joghurt-gyümi.
Egyszer kimondta, hogy anya, azóta sem többet... :-) Viszont az apa,papa, mama, baba továbbra is nagy sláger. Az apját tudatosan apázza és egyre többször figyeljük meg, hogy a többi gyerekre babát mond. Tapsizik és pápázik, mutatja, ha kér valamit. Egyre ügyesebben kúszik, már a lábait is használja hozzá! Segítséggel mászik, a fejlesztőben már áll és tipeg párat.
Akaratos lett, hangosan a tudomásunkra hozza, ha valami nem úg van, ahogy azt ő elképzelte: egyszerűen ránk kiabál :-))

Születésnap

Rohan az idő... Tegnap még egy 2,5 kilós szuszmákoló csomag volt, ma pedig már egy kisgyerek. Már babának sem mondhatom, mert akkora ló, hogy csak na! Sok minden történt velünk ebben az évben... Már a számát sem tudom, hogy hányszor voltunk fejlesztőben, orvosnál, ilyen-olyan kezelésen. Csak azt tudom, hogy ez a kis szaros annyi szeretetet és örömet hozott az életünkbe, hogy néha egy-egy pillanatra el tudom felejteni a sok rosszat.
Az "évértékelés" közben rájöttem, hogy azért sok olyan dolog kimaradt nekünk, ami egy "normális" családban megvan: hosszú séták (általában az autóban alszik a fejlesztőből hazafelé, ébren pedig csak mostanában van el a járgányában), mesélés (itt most a klasszikus mesekönyves-nézegetősre gondolok... általában mozgatnom kell a gyereket, nem nagyon vagyunk nyugton. Viszont rengeteget mondókázunk!!!!) de nem is folytatom, mert semmi értelme!
Csak azt kívánom a kislányunknak, hogy legyen boldog élete, legyen most már kicsi könnyebb neki, teljesüjenek a vágyai, mindig szeressék és legyenek neki mindig olyanok, akiket szerethet!

A Jóisten áldja meg Rékát az első születésnapja alkalmából!

Sokminden

Annyira pörögnek a napok, hogy néha éjfélkor még utcai ruhában találom magam, azt sem tudván, hogy éppen mit csinálok... Réka jobban be van táblázva, mint egy szupermodell, szegényhez szinte már oda van nőve gyerekülés! Aludni is szinte csak a kocsiban szokott, de sajnos az esetek 90%-ban fel kell keltenem, mert megérkezünk valahova (persze időpontra). Csodálkozom, hogy az éjszakát végigalussza?????

Ma levették neki a méretet a lábsínhez, rózsaszín lepkéset kértem, jön a jó idő, nehogy már valami SZTK-s cuccba kelljen járnia :-))) Remélem ez is hozzájárul majd a felődéséhez! Kornélék most nagyon dícsérik, hogy ügyeskedik, próbálkozik! Valóban, sokkal bátrabb, érdeklődőbb, kommunikatívabb lett az elmúlt egy-két hétben! Megtanult tapsolni, olyan igazi csettegősen csinálja, persze általában reggel 6 és 7 között gyakorolja az ágyában, mintegy felhívásként, hogy induljon a napi szórakoztatás! A szó-repertoárjába bekerült a BÚÚÚ, nem, nem a bocsi, hanem anyuék kutyája! Szívesen elugatgat a kutyákkal is :-) És lássunk csodát, kimondta, hogy anya! Igaz, csak kétszer és azóta sem mondta többször, de már ez is haladás!


Közben én nagyon készülök (egyekőre csak fejben) a hétvégi bulira, ugyanis a kisasszony szombaton lesz egy éves!!!! Kiváncsi vagyok, mit fog szólni a tortához, meg a felhajtáshoz!