Lovaglás

Szombaton megint voltunk lovagolni! Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen jól már régen nem éreztem magam. Az pedig, hogy Rékának még jót is teszünk vele, még jobban emeli az értékét a dolognak.

Anyu korábban egy sajnálatos lóharapás miatt félt a lovaktól, de az első alkalommal, amikor eljött velünk már mondogatta, hogy ő úgy kipróbálná... :) Úgyhogy szombaton ő volt az első, aki nyeregbe pattant Rizsa hátán, közben Réka és Eszter Magdin lovagolt.
Aztán én is nyeregbe pattantam kétszer... Nagyon élveztem azt a szabadságot és azt a teljesen természetes, ösztönös ritmust, amit a lóval való együtt-mozgás nyújt. Az persze már más kérdés, hogy baromi izomlázam és a térdeim belső felén egy-egy lila folt tanúskodik arról. hogy igencsak kijöttem a gyakorlatból :((((

Közben megjött Isti és Orsi, átadtuk nekik is a lovakat :), ne csak a mi családunk bitorolja őket... Isti nagyon aranyos, amikor mondja, hogy üüüüget :))))

Jött egy bácsi két szép lipicai-vontatta lovaskocsival és lehetett velük menni egy kört. Biztos tetszett neki, hogy népdalokat énekeltünk, mert több kör lett belőle. Persze Réka már a legelején elaludt az ölemben, azért ő is kifárad a lovaglásban.

Ahogy ültünk a kocsin és énekeltünk, olyan hittan-tábor "fílingem" volt, újra gyerek voltam. De közben ott szuszókált a kezemben a saját gyerekem és úgy éreztem, hogy ez a világ legeslegtermészetesebb dolga és minden úgy jó, ahogy van.