Szombaton megint voltunk lovagolni! Minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy ilyen jól már régen nem éreztem magam. Az pedig, hogy Rékának még jót is teszünk vele, még jobban emeli az értékét a dolognak.
Anyu korábban egy sajnálatos lóharapás miatt félt a lovaktól, de az első alkalommal, amikor eljött velünk már mondogatta, hogy ő úgy kipróbálná... :) Úgyhogy szombaton ő volt az első, aki nyeregbe pattant Rizsa hátán, közben Réka és Eszter Magdin lovagolt.
Aztán én is nyeregbe pattantam kétszer... Nagyon élveztem azt a szabadságot és azt a teljesen természetes, ösztönös ritmust, amit a lóval való együtt-mozgás nyújt. Az persze már más kérdés, hogy baromi izomlázam és a térdeim belső felén egy-egy lila folt tanúskodik arról. hogy igencsak kijöttem a gyakorlatból :((((
Közben megjött Isti és Orsi, átadtuk nekik is a lovakat :), ne csak a mi családunk bitorolja őket... Isti nagyon aranyos, amikor mondja, hogy üüüüget :))))
Jött egy bácsi két szép lipicai-vontatta lovaskocsival és lehetett velük menni egy kört. Biztos tetszett neki, hogy népdalokat énekeltünk, mert több kör lett belőle. Persze Réka már a legelején elaludt az ölemben, azért ő is kifárad a lovaglásban.
Ahogy ültünk a kocsin és énekeltünk, olyan hittan-tábor "fílingem" volt, újra gyerek voltam. De közben ott szuszókált a kezemben a saját gyerekem és úgy éreztem, hogy ez a világ legeslegtermészetesebb dolga és minden úgy jó, ahogy van.
itt a vége
11 éve
2 megjegyzés:
Olvaslak és csöndben irigykedem...
Szuper lehetett!
Puszi!
Judit
igen, igazad van, a kocsizás tényleg tábor-fílinges volt :) (nekem Bián lakni is az :P)
Öröm volt Veletek együtt lenni! :))))
puszi,
Orsi
Megjegyzés küldése