Szókincs

Ezeket a szavakat használja tudatosan:

anya
apa
mama
papa
dédi
gegő (Gergő=keresztapja)
kiszti (Kriszti=keresztanyja)
bessze (Bence=unokabátyó)
Bekecs (kutyájuk)
Ábel
Gazsi
Peti
óósi (Orsi)
itti (Isti)
jiji (Lili)

aááma
máána
nanancs (narancs)
husi
hami
iszi
tea
báná
visz (víz)
kukáá (ropogtatnivalók)

cici
punci
kaka
pipit (ezt mondja a wc-nek)
fosi (szegény ezt is tudja...)
keze

kotkodács
va-va
cecca
kutya
cin-cin
pipi
katika (katica)
boci búúúú
beee-beeee (bari)
bálna
paci
háp-háp
kacsa

kész
nem
szia
pá-pá
puszi
néni
bácsi
baba
köszi
fojjóóó
ácsi
csüccs
kanál
kés
tűűűzs
kukuccs

Ősz

Kedves blogolós barátnőim oly' szépeket írtak az őszről, hogy úgy döntöttem, én is megosztom, hogy nekünk mit jelent ez az évszak.
Az első dolog, ami eszembe jutott, sajnos szomorkásra sikeredett, ugyanis felötlött bennünk, hogy tavaly diólevél söprögetés közben azon álmodoztunk, hogy az idén már Réka is itt fog sertepertélni a kis cirokseprűjével. Aztán ki is töröltem a kis könnycseppet, mert ősz is lesz még jónéhányszor és diófa is akad a kertben, az utcán, ami után lehet takarítani :) Meg persze ott sertepertél Réka, csak négykézláb és sajna egyre hidegebb van. De nem baj, majd egyre melegebben öltöztetem :)

Szóval szorgosan gyűjtjük a dió, mindig viszünk a mamának, bár halálosan allergiás rá :D Élvezettel és hangos hisztikkel esszük meg az őszi nap által megérlelt utolsó szem málnákat. Ha elfogy, jön a máááána, máááána és nem tudom megmagyarázni, hogy nincs több :) Esszük az almát, körtét és én már alig várom a naspolyát.
Fűtünk a kandallóval, amit a Réka hangos tűűzs-tűűzs kiáltásokkal illet és ha megkérdezzük, hogy oda mehet-e, akkor azt válaszolja, hogy: Ne, füü (és mutatja a kezét, hogy megégeti). Ennek ellenére néha odalopakodik, de eddig szerencsére még nem égett meg... :S
Ma elültettünk kb 100 virághagymát (hóvirág, krókusz, nárcisz, tulipán) abban a reményben, hogy 1., nem ássák ki a kutyák, 2., kikelnek tavasszal.
Ha a fiú(k) ügyesek lesznek, akkor még ősszel elkészül a "bogyósgyümölcs szekció" :D a kertben: a régi farakás helyére szeretnék sok-sok mindenfélét: ribizli, málna, szeder, egres, áfonya, tőzegáfonya és atövükbe eperke sok-sok-sok-sok eper.

Szóval minálunk az ősz nem az elmúlás, hanem az újjászületésre való készülődés ideje.

6/70es kapupántcsavar

Avagy pár perc nyugalom anyának és apának :D

F&H

Sajnos az élet nem fenékig tejfel, mióta itthon vagyunk, ugyanis 1-2 napos megszakításokkal fosunk-hányunk (F&H) Rékával felváltva. Valószínüleg egymást fertőzzük vissza. Azért vannak jó pillanataink is....

Itt már hideg van:

Az őszi kerti munkák nem maradhatnak el:
Mindig kap apa kávéjából :D
Egy videó kutyabarátoknak :) Réka lépcsőzik ezerrel. Felfelé már profi, lefelé viszont még általában fejjel előre akarna jönni. Szerencsére van, aki segít nekem vigyázni rá. Volt olyan, hogy a Szörmike szó szerinte rálépett, amikor fejjel előre akart csúszni a lépcsőn :)

Válás

Mint egy szerelem, házasság... Először tök jó minden, az ember úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Aztán ahogyan múlnak az évek, a varázs megtörik, sokasodnak a problémák, a rózsaszín köd mögül felsejlik a valódi arc, jellem. Aztán amikor az ember úgy érzi, hogy nem bírja tovább, keres másikat. A régi pedig vagy tűri ezt, vagy megnehezíti. De amúgy most a munkáról írok. Zolival egy cégnél dolgoz(t)unk, ezért is fáj ez a fajta hozzáállás.
Fennen hirdetik a családbarátságot, gyere ide dolgozni, ilyen-olyan jó. VOLT. Sajnos mostanában egyre csak panaszt hallok... Légy lojális a céghez, ezt már az elején a fejünkbe verik. Nos, Zoli 7 évig volt lojális, én 5. Saját részről meg sem tudom számolni a puszi-túlórák és puszi-délutáni műszakok számát. Zoli eltürte, hogy mint egy rongyot dobálják: most jó vagy csoportvezetőnek, most nem, mindezt kétszer az elmúlt két évben. Másfél évet éjszakázott.

Jött egy lehetőség, közel van, csak délelőtt, nem kell hétvégézni és közel ugyan annyit kap. De sürgősen be kellett állni. És sajnos itt hibáztunk... Bár kétszer beszélt a főnökével, sajnos nem engedte el, arra hivatkozott, hogy nincs elég ember. De nekünk nem volt más lehetőség, beadta a felmondást és aznap már nem is ment be. Aki ismer minket (Zoli főnöke nem közéjük tartozik), az tudja, hogy ilyet nem tettünk volna, ha akad akármilyen más megoldás. Én két napon keresztül hajtottam ember után a cégnek, de éjszakára, ilyen feltételekkel nem akart menni senki... :S
Aztán jöttek a telefonok, sms-ek, amiben fel lett hívva a figyelmünk, hogy munkajog, pereskedés, ellenörzés a másik cégnél stb.stb. Ha belegondolok, itt kellett volna az ügyvédünkre hagyni a dolgot... De nem, én próbáltam kultúráltan elintézni a dolgot, amiből annyi lett, hogy most nem tudom, ki hazudott kinek, bár ők állítják, hogy ez az egész azért van, mert Zoli átverte őket. Nekem minden esetre tettek egy ígéretet 19-én, hogy 20-a után jelentkeznek, mehet a Zoli aláírni a papírokat. Ehhez képest tegnap még azt is a pofánkba kaptuk, hogy szeptemberben sem jelent meg a Zoli, holott nagyon is jól tudták, hogy elutazunk, mivel a szabadságokat már jó előre ki kell kérni.

Na, mindegy... Megint csak az szomorít el, hogy csalódnom kell az emberekben, a másikkal való nemtörődömség magasiskolájával kell találkoznom. Mert természetesen tisztában vannak a helyzetünkkkel, mert (most már azt gondolom) ál-érdeklődéssel mindig megkérdezik, hogy hogy van a gyerek... És az is elszomorít, hogy a gyerekem szájából veszik el a falatot (azt is megalázóan: a másik cégre terheljük, mert "gondolom" nincs ennyi pénzetek), holott Zolival ketten ennek a pénznek az ezerszeresét megkerestük a cégnek.

Mindegy, lassan lezárul az egész. Kívánom nekik, hogy sose kelljen átélniük a mi helyzetünket, hogy tizedannyit se szenvedjenek az életük folyamán, mint az én gyerekem 18 hónap alatt.

Első menet

Na, akkor gyors fotómagyarázatok :D (időrendben lentről fölfelé kell nézni őket)

Az egyik (elvileg) én vagyok, a másik a Dóri:
Manavgati "nagy" vízesés, ahova 10 euróért hajóztattak el minket. Út közben láttunk teknősöket is a folyóban. A "kis" vízesésnél átszálltunk buszba, kb 5 perc volt ez a vízesés. Útközben láttunk két tevét is :)
Ez egy "díszkút" Manavgat városában, ami éjjel színes fényekkel van megvilágítva. Még jó, hogy nem mentünk oda éjjel, mert pont javították a fényeket :)
Rajtam kívül mindenki Manavgatban:
Kinder-koktél ivás papával. Fantasztikus marketingfogás a szálloda részéről, hogy 5 liter vízhez adnak 1kg cukrot és sárga, piros, vagy zöld trutyit és dekorálva, szívószállal, napernyővel satöbbivel tálalják a gyerekeknek. Ők meg örülnek, hogy ugyan olyat isznak, mint apu és anyu :)
Réka a rák :D Akárhányszor megpróbáltuk partra tenni, mindig visszaskerázott a vízbe :)
Rékának is tetszett a dekoráció :D
A szállás... hát, pazar volt, bár uccsó nap nem kaptunk törölközőt. Az ellátás szuper volt, rengeteg féle kaja közül lehetett válogatni, sok gyümölcs is volt. A törökök nagggggyon szeretik a gyerekeket, állandóan ajnározták a Rékát (meg az összes többi gyereket). Néha azért már kicsit sok(k) volt, pl amikor a bazárban szájonpuszilta egy török. Érdekes módon eszembe sem jutott, hogy esetleg pedofil, vagy ilyesmi... Minden esetre Réka kapott vagy 3-4 karkötőt és egy gyönggyel kivarrt kistáskát ajándékba.
Ez a szépséges valami az ágyunk volt, a hattyúk pedig törcsiből vannak :)
A tenger szép tiszta volt, pisimeleg és az első két nap annyira hullámzott, hogy a térdig érő vízben az ember küzdött az életéért. De szupi volt ez is, csak Réka nem jöhetett be olyankor velünk. De a víziszonyos mama homokozott kint vele :)

A gyerekmedencét csak egyszer próbáltuk ki, de akkor nagyot hancúroztunk:
A "csapat": Feri és neje, Dóri :D, Zoli, Réka, mama, papa és én vagyok a gép mögött :)
Side ókori város, van rom város része és van akropolisza. Az van épp mögöttünk. Sajna csak este jutottunk el, de így is szép volt!!!
Ez volt a szobánkból a kilátás, no comment :P

Itt éppen szállunk fel a repülőre. Réka jól bírta az utat, odafelé még aludt is, vissza felé már nem. Azthiszem, azt még nem fogta föl, hogy éppen mit is csinálunk (a repülésre gondolok), de azért nézegette a felőket és bőszen falta a köles golyót (hazafelé meg az M&M's-et), hogy ne duguljon be a füle. Talán ő volt az egyetlen gyerek, aki nem sírt :) Ezek ismét profi fotók, de nekem nagyon tetszenek :)

Képek

Sajna csak pár képet van időm felrakni, ugyanis egy hét problémamentes Törökország után Réka elkapott itthon valamit és rettentő hasmenése van... :( Voltunk a drnéninél is, normaflorét javasolt, mivel a fosás megint divat :) Mellé bevetettem a podophyllum nevű homeós bogyót, amire a vajákos barátném is igent mondott ;)

A képeket török profi fotós csinálta, tök szupik (csak q drága volt):

Hazaértünk

nemsokára élménybeszámoló ;)

elindulunk

Isten segítségével elindulunk itthonról negyed óra múlva. A bőrönd még nincs becsukva.... :D