Hogy legyen miért dobálnotok... :)

Sokat vesződtem magamban, hogy ezt leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy biztos lesz, akinek a dolog hiánya feltűnne... Szóval NEM műtetjük meg Réka szemét. Nem zárkózunk el teljesen a műtét lehetőségétől, de amíg csak lehet, halasszuk. Mivel nem tudják garantálni a műtét sikerességét, úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki Rékát felesleges lelki traumának. Mert igen, egy ekkora gyereknek lelki trauma, hogy vért vesznek, hogy nem ehet kitudja meddig, kikötözik az altatáshoz stb. Lehet, hogy parázs vitát vált ez ki majd, de nem érdekel, én csináltam eddig is végig, én lennék ott is vele, én leszek 10, 20, 30 év múlva is vele (illetve akkorra remélem lesz saját családja)

Sajnos a mai nap volt még negatív dolog: Angéla megállapította, hogy nemhogy javulna, de a bal lábfeje romlott is. Mivel nincs ami korrigálja neki, a sok állás (ami önmagában meg baromira jó dolog, hogy csinálja) csak még jobban erőlteti. Úgyhogy azon frissiben bejelentkeztem a Mező doktorúrhoz, aki a Petős gyerekekkel is foglalkozik. Remélem, ő már olyan segédeszközt fog tudni csináltatni, ami ér is valamit. "Természetesen" ez már nem ingyen lesz, de most már ott tartunk, hogy megér az tízezer forintokat, hogy a gyerek végre elinduljon, pláne, hogy ne legyenk maradandó problémái... :S
Azt inkább nem részletezem, hogy miből tudnánk ezt a cipellőt kifizetni... köszi "svédbútoráruház"

Azért természetesen a jókedvünk töretlen és minden nap tanulunk valami újat: