Életjel

Már nagyon rég nem jutottam a bloghoz, jóformán csak annyira volt időm esténként, hogy a mail-jeimet megnézzem, meg bekukkantsak az ismerős blogokba, hogy kivel mi újság. Mostmár tényleg minden időmet Rékával töltöm, jobban mondva, eddig is minden időm vele töltöttem, de ha lehet mondani mostanában még tartalmasabban J Nem ülünk a gép elé Youtube-ozni, inkább kimegyünk. Az elmúlt két hétben volt ugyebár pár havas nap, ebből adódóan pár nap kényszerszünet a fejlesztőben. Lazsálásról szó sincs, mert Réka órákon át képes volt tolni a ház előtt a szánkót. Láthatóan legalább annyira szereti a havat, mint én, legalább ebben rám hasonlít

Aztán 22-én megvolt Réka első farsangi bulija. Kolompos koncert volt, nagyon élvezte, főleg, hogy Orsi, Isti és Lili is jöttek. Réka nyuszi volt, Isti királyfi, Lili tigris. Volt jelmezes felvonulás, egyenként fel lehetett menni a színpadra. Kérdeztem Rékát, hogy szeretne-e felmenni, azt mondta, hogy igen. Aztán feladtam a Kolomposos bácsinak, mondtam, hogy még nem tud járni, de ahogy eltávolodtam, úgy elkámpicsorodott, hogy utána kellett mennem a színpadra J
Utána volt táncház, kézműves sarok és az est lezárásaként pedig elégettük a kisze-bábot, ezzel is hivatalosan eltemetve a telet. Másnap elkezdett havazni és másnapig csak esett és esett…

Újra elkezdtünk úszni. Rékus még mindig élvezi, jól le is fárasztja és még fejleszti is. Csak azt bánom, hogy nem mehetünk minden nap. Talán majd nyáron lesz lehetőség… Fejlesztő továbbra is minden nap van, hétfő kivételével két foglalkozás naponta (plussz hétfő, szerda úszás) De van értelme továbbra is, mert Réka (egy kis házi versenyt is elindítva Angéla, Kornél és köztem) már 7et lépett egyedül. Én tartottam a rekordot 6 lépéssel, de kedden Kornél megelőzött. Bár naponta döntenénk meg egymás rekordjait…
Ezeket a lépéseket úgy kell elképzelni, hogy Réka feláll vagy egy labdáról ülve, vagy Kornél térdén ülve. Aztán vagy megáll egyedül, vagy segíteni kell neki. Aztán jöhet a bíztatás: lépek egyet-mellé lépek kettő; ici(egyik lépés)-picit(másik lépés). Az a lényeg, hogy egy lépés után meg kell állnia, mert az agya már szaladna, de meg kell tanulnia a helyes folyamatot. Ami másnak ösztönösen, zsigerből megy, azt neki komoly agyi munkával kell elérnie: az agyának olyan üzenetet kell közvetítenie, amivel a kóros reflexet, mozgást le tudja győzni és a helyes mozdulatot végrehajtsa. ehhez nagy odafigyelés kell. Szép lassan, de biztosan haladunk. Ha panaszkodhatok, nekem most még nehezebb, mert most szembesültem azzal, hogy még mennyi munka vár ránk, nem lesz az, hogy Réka rájön a járás ízére és egyszer csak elindul. Nem, nem vagyok negatív, de előre sem akarok inni a medve bőrére… Nem tudom és nem is szeretnék jóslatokba bocsátkozni, hogy mikor lesz az, amikor akár a szomszédba át tudunk sétálni. De imádjuk őt és ha lehetne változtatni/választani, akkor is őt választanám <3

Ma voltunk torkos csütörtöközni az érdi Festál étterembe. Az egész család volt, mármint mama, papa, Gergőék (Helka végig aludta az egészet ) és mi. Békacombot ettem :)

Ezerrel agyalok Réka szülinapi buliján. A Sugar-nél néztem tortát, de megmondom őszintén, hogy még ha lenne sokszor 30-40 ezer forintom, akkor sem adnék tortáért ennyit… Úgyhogy csúnya módon pár ötletet lelesek, de én fogom sk készíteni a tortát. Az alap egy téglatest tortalap lesz marcipán borítással és díszítéssel, rajta egy szív-torta, szintén marcipánnal. Remélem jól fog sikerülni…