Már sokszor feltűnt, hogy ha kéünk valamit Rékától, akkor nem a "feladatra" koncentrál, hanem nézi, hogy nézzük-e. Pl a formabedobálóst úgy próbálja, hogy rá sem néz, hanem inkább akkor belemérgesedik, hogy nem sikerül neki. Ezt eddig annak a számlájára írtam, hogy megfelelési kényszere van a sok fejlesztéstől, mert ha valamiben ügyes, akkor dícsérjük, tapsolunk stb. Ma viszont mondott Angéla valamit és az nagyon megragadott: a figyelmének érnie kell a járáshoz.
Míg más gyerkőc "ösztönösen" (nem találok rá jobb szót) kezd el járni, addig Rékának az agyával harcolnia kell a teste -a rossz reflexek, a feszes izmok- ellen. De persze amíg ide-oda kalandozik a figyelme (mert a két év körüliek figyelme már csak ilyen), addig ez nehéz lesz...
Réka játéktevékenysége jelenleg abból áll, hogy szerte-szét pakol mindent, leveszi az összes könyvet, mindből kell mesélnem egy-egy sort, aztán közli, hogy másikat. Úgyhogy mától a figyelmére is tréningezünk egy kicsit: megpróbálom fenntartani a figyelmét, ha félredob valami játékot; elpakoljuk a dolgot, mielőtt máshoz kezdenénk, meg ilyesmi.
itt a vége
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése