Születés történet

Azt hiszem, ott hagytam abba, hogy hazaértünk az oviból. Utána még elmentünk az IKEA-ba, meg az Aldiba is. Semmi különös nem volt... Este megfürödtünk és lefeküdtünk Rékával aludni.

Hajnali 3-kor ébredtem arra, hogy csorog a magzatvíz, de persze eltelt 5-6 perc, mire rájöttem, hogy mi is lehet az... :) Átmentem Zolihoz, azzal is elment legalább 5 perc, mire hatodjára felfogta, hogy mi van. A "drágám, itt az idő" diszkrétnek induló, romantikus ébresztőre 3x nem reagált. Ellenben a "kelj már fel, mert elfolyt a vizem, mingyá' megszülök" felszólításra egyből kipattant a szeme és megajándékozott azzal a tekintettel, amit egy férfi csak annyiszor követ el, ahány gyermeke születik :)
Aztán felkelt Réka is, vissza akartam altatni, nehogy kétségbe essen, hogy megint elmegyek. Aztán, amikor már kisebb fájásaim voltak, fel kellett kelnem mellőle és muszáj volt beavatni a titokba, miszerint anya megy a kórházba, hogy kistesó kibújjon. Na, erre kipattant a szeme és jött segíteni pakolászni.
Először még vaciláltam, hogy hívjam-e a szülésznőt, Czakker Jutkát, aztán Zoli tanácsára mégis felhívtam. Ekkor már 4 körül volt az idő. Jutka mondta, hogy induljunk minél gyorsabban, mert meg kell kapnom az antibiotikumot. No, hát akkor elindultunk, már rendszertelen, 4-5 perces fájásokkal. A kocsiban bekapcsoltam a rádiót, de mindenhol hajnali zene szólt, úgyhogy a cd tárból előkotortam a Tankcsapda cd és azt hallgattuk. Kb fél 5-re értünk a kórházba, a szülésznővel együtt.

Dorottya tudja, mikor kell érkezni, ugyanis ritka pillanatok egyike volt, hogy SENKI nem volt a szülészeten rajtunk kívül, az ügyeletes doki is aludt, csak egy fiatal szülésznő jött elénk, hogy milyen jó, hogy jövünk, úgy unatkozik :) Megtörtént a felvétel, az előkészítés, itt még Jutka alig érte el a méhszájat, mert hogy oldalt van és magasan, ráérünk... :)
Kaptam egy Nospa injekciót és kiküldtek, hogy zuhanyozzak és ha fájás van, ringassam a csípőm. Na, a zuhanyt már ki sem tudtam nyitni, mert egyből tolófájások jöttek! Visszamentünk a kék szobába, gyorsan hívták Barna Péter dokibácsit, hogy jöjjön be gyorsan. Jutka megvizsgált és mondta, hogy még nincs elsimulva a méhszáj, bármi van, ne nyomjak... ööö mondani könnyű :D

A fájásokat így jobb híján át kellett lélegeznem, ami abból állt, hogy fújtattam, mint egy gőzmozdony, kapaszkodtam szegény Zoliba, miközben próbáltam arra koncentrálni, hogy legyen vége. De ahogy vége lett, jött a következő és bevallom, kicsit hisztiztem is, de megint bevillant, hogy amikor elkezdenék EDA-ért esedezni, akkor már közel a vég :)
Aztán Barna doki kiadta a felmentést, hogy "ha nyomni akar, nyomjon", aztán kicsit rávezetett a dolgokra: "nem a hangunkkal szülünk", mindezt úgy, hogy a fejemnél áll, illetve neki támasztottam az egyik lábam. A másikat nem tudom, kinek... És aztán egyszer csak Jutka annyit mondott, hogy látom a fejét, meg hogy ne nyomjak... aztán mégis... aztán kint is volt!!!

Azt az eufóriát egyszerűen leírni nem lehet, amit akkor éreztem, amikor még szotykosan rámtették, mást nem tudtam csinálni, mint zokogni. Abban a percben rájöttem, hogy ez a momentum, ami Rékánál hiányzott, amiért az ő születését nem tudtam annyira átélni. Most is elsírom magam, ha erre gondolok. Kicsit kettős érzés, mert egyrészről, hogy ettől akkor megfosztottak, másrészről, ez a mostani új élmény! Hiába van már két gyerekem, a fogantatás, a születés nekem egy akkora misztérium! Tudom, mert megtanultam, hogy hogyan lesz a gyerek, hogyan születik, de mégsem tudom elhinni, hogy ezt a kis embert én hoztam a világra, én vigyáztam rájuk 34, ill. 39 hétig...

Kb 10-15 perc pihegés után Dorottyát elvitték letisztázni, előtte Zoli elvágta a köldökzsinórt!!! Addig engem is rendbe tettek és kezdődhetett az első közös fél óránk, amikor szopizni is tudott, meg telefonálgattunk a rokonoknak :) Rékát is felhívtuk, bár hogy mit beszéltem vele, arra már nem emlékszem.

Gyors volt, intenzív volt, de életem legszebb percei voltak! Köszönöm Urbán Márta doktornőnek, aki segített, hogy a 39. hétig eljussunk, talán a harmadik már nála születik. Czakker Jutkának, aki csodásan kísérte a szülést. Barna Péter doktor úrnak, aki végül is elvállalt bennünket. Meg mindenkinek, akinél az elmúlt kilenc hónapban megfordultunk ilyen-olyan módon!

Ezt a számot még a terhesség elején hallottam a Petőfin és megfogadtam, hogy beteszem majd a szülés-sztori mellé:

"Megszületett, megérkezett de jó
A legeslegújabb kis földlakó
Szeretettel köszöntünk hahó
Légy üdvözölve kedves kis lakó
Embernek születtél meg hát nevess
Sokat utaztál, hogy itt lehess
Ez a tested lesz most majd az űrhajó
Hát tapasztald meg mi mindenre jó
Egyél, igyál, játszál jó sokat
Élj vidáman szeress másokat
Hahó, hahó kedves földlakó
Még nem is sejted mi midnenre jó
A nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Nézd a nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Megszületett, megérkezett de jó
Itt a földön sok minden marha jó
Ne aggódjál van bőven meló
Neked is lesz ó, ó, te kis lakó
Az emberek többnyire kedvesek
Mindenki, majdnem mindenkit szeret
A nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre
Nézd a nap odasüt a házra
Madárka száll az antennára
És a szél levelet visz körbe
De jó, hogy megjöttél a földre"

-

Kardos Horváth János: Földlakó

Dorottya ma két hetes!