2010. december 25., szombat

Szenteste

Kedden derült ki, hogy Zoli nagymamája, bátyja, Éva húga és kislánya Barbi nálunk lesznek Szenteste. Gyorsan vettem egy kisebb bébi pulykát (4,5kg, neve Bélus), megtöltöttem és aszaltszilva levessel ez lett a vacsora. Ha illene dícsérni magamat, megtenném, de ugye nem illik... :)

De nem is a kaja a lényeg...
Réka már hajnali 4-kor azzal keltett, hogy ha esik az eső, akkor hogy jön el a Jézuska?!?!?!! Nem ázik-e meg?!?!?! Miután megnyugtattam, hogy nem, vissza aludt. Nagyon érdekes a gondolkodása... Esténként Jézus születésének történetét meséltem többször is. Egyik alkalommal megkérdezte, hogy
- mivel mentek Betlehembe, autóval?
- Nem, akkor még nem volt autó, mert ez réges-rég történt.
- Akkor busszal?
- Nem, busz sem volt.
- Jézus régen született?
- Igen
- Akkor már meg is halt? (mostanában sokat foglalkozik a halállal)
- Igen, már meghalt. (és feltámadt, de ezzel most nem akartam bezavarni)
- Akkor hogyan hozza az ajándékot? (az ilyen pontoknál áll be a kényszerszünet, hogy mégis mit mondjak)
- Jézus szeretetet hoz szívünkbe és ezzel ajándékozzuk meg egymást.
És ez tökéletesen megfelelt neki válaszként. Azóta ha megölel mindig mondogatja, hogy Jézus szeretetet hozott a szívünkbe. <3

Szóval korai kelés után megreggeliztünk és hátra volt a takarítás, fadíszítés, főzés... Természetesen totálisan elcsúsztunk, a kaját odatettem időben, ki is lett takarítva, de mivel a karácsonyfa díszeinket nem találtuk sehol, a fa még csupaszon várakozott a teraszon délután 3kor. Még szerencse, hogy a régi Ikea-s időből maradt meg bontatlan dísz, amit akcijóssan vettem, mert hogy olcsó. Ellenben brutális neonzöl és neonlila. A gyerekek díszítették végül a fát, elég eklektikusra sikerült :D

Amikor már csak a dédi volt itt, Réka elment fürdeni ;) én meg gyorsan becsomagoltam az ajándékait. Aztán csengőnk nem lévén, egy csörgődobbal jelzett a Jézuska, hogy itt járt. Réka nagyon lelkes volt, kérdezte, hogy hallottam-e, mire én letagadtam, Dorottyára fogtam, hogy vele voltam elfoglalva.
Ajándék téren idén is sikerült túllőni a célon, de legalább (egy kivétellel) minden hasznos dolog! A fő ajándék egy valódi konyha, IKEA-s, csak épp gyerek méret, mivel Réka nagyon szeret konyházni, de a régi konyhájánál már csak "rosszul ülni" tudott. Ennél állnia kell. Kapott hozzá kerámia teáskészletet, hogy tudjanak Lilivel teadélutánozni. Kapott legot, társasokat, könyveket. A mellényúlás a táncoló Dóra baba lett. Én mondtam neki, hogy azt ne kérje a Jézuskától (mert már a boltokban láttam, hogy idétlen, idióta, szar, csúnya, gagyi és drága), de Zoli egy rossz pillanatában még október végén megígérte neki, hogy ha jó lesz, akkor megkaphatja. És persze jó volt... Na, elég volt egyszer bekapcsolni... Azóta abba a szobába be sem megy, ahova eldugtam, pedig az egyik szekrény aljába tettem.

Nincsenek megjegyzések: