Idő, munka, család

Eddig csak a sorok közt panaszkodtam, nem szerettem volna, ha bárki is gyengének, szánnivalónak tartana, bár néha olyan jól esne egy kis őszinte sajnálat :))))
Ez a bejegyzés elsősorban bizonyos embereknek szól, de attól tartok, hogy ők nem fogják olvasni, vagy ha olvassák is, nem érinti meg őket...

Időm mindig volt, de valójában sosem volt elég. A hülyeségre mindig volt, a fontos dolgokkal meg úgy voltam, hogy ráérek. A munkámat jól csináltam, szerettem. Amit most csinálok, még jobban szeretem. Bár rosszabul vagyok megfizetve :) , de nem bánom, egyelőre nem muszáj vissza mennem.
A család meg úgy sikerült, ahogy az életem: nagy munka, de szeretem, bírom, csinálom, csak nincs elég időm...

Sajnos a gonosz homokóra egész nap a fejünk fölött lebeg: hol a fejlesztőbe kell rohanni, ahol Réka vagy az odaúton alszik el és kell felkeltenem, vagy hazafelé. Ez már jobb, mert olyankor kint aszalódom vele a kocsiban, amíg fel nem ébred. Hol valamilyen vizsgálatra befelé a városba, dugó, szmog, anyázások közepette, amit Réka megintcsak rosszul tűr.
De a legrosszabb azt a percet kivárni, hogy Apppa felébredjen. Ezt ő nem tudja, de van amikor Réka megszökik mellőllem, bemegy a hálószobához és dübög az ajtónál, hogy Apppa-apppa. Hogy magyarázom el egy 16 hónaposnak, hogy apa alszik, ne zavard?!?!?!?!?!?

Az az igazság, hogy az időhiány kisért bennünket: Nem jutott elég pocakban töltött idő, nem volt idő azokra a nagyon fontos első percekre, nem jutott idő az első találkozásra... Nem volt idő az első szopira, mint ahogy nem volt lehetőség rá később sem. Nem volt idő "normális" babás-mamást játszani, mert (HÁL' ISTENNEK) Rékánál korán észlelték a problémát, igazándiból 6 hetes kora óta járunk vele ide-oda. 6 hetes koráig pedig csak aludt :)))

És amióta Réka megvan, nincs időm főzni, mosni, vasalni, takarítani. Fodrászhoz, kozmetikushoz menni, egy arcpakolást feltenni. Nincs időnk Zolival egymásra, nincs idő romantikázni, összebújni, élvezni a nagy teraszt a meleg nyári éjszakákon, mert Zoli nincs itthon. Ha jól utána számolok, egy nap 4 órát van együtt a gyerekkel, de ebben a felkelés utáni kávétól a fürdetésig minden benne van. Ja és minden egyéb itthoni tennivaló is. Ezek után remélem senki nem kérdezi meg, hogy miért én furkálom éjszaka a fogantyúkat a konyhabútorra :((

Panaszkodom??? - Igen!!!
Mert nekem egyedül ez már sok.
És ha jön egy megoldás-lehetőség-fuvallat, azt elsöpri a svéd tornádó...