2009. január 15., csütörtök

Eltelt egy hét :-0

Telnek-múlnak a napok, számomra ismeretlen, viharos gyorsasággal. Réka kevesebb, mint két hónap múlva 2 éves lesz... Hihetetlen...

Mostanában a napjainkat leköti a járni tanulás, a folytonos beszéd. Igyekszünk megtanulni hatékonyabban együtt-egymás mellett élni, ehhez nagy segítség, hogy látom, hogy más anyukák hogyan érik ezt el. Az már más kérdés, hogy nekem hogyan fog menni :) De egyszerűbb dolgok már mennek (pl tészta-, zacskósleves főzés, mosogatógépből való kipakolás), szóval elindultunk a jó úton. Mostanában nagyon sokat álmodozom arról, hogy milyen lesz, amikor már Réka járni fog, amikor megoldódik az a probléma, hogy "cigölni" kell mindenhová magammal. Szép lesz a konyhakert és csudajó dolgokat fogunk főzni!!!
De az biztos, hogy a kedvünk mindig ilyen jó lesz:


Itt éppen Szotyival, az extrán antiszociális macskánkkal (2 méteren belül nem lehet megközelíteni, mert egyszerűen nekiugrik az embernek) játszanak:


Még a múlt héten történt, hogy Rékát lepasszoltam Angélának; mivel Kornél gyerekei is ott voltak, nyugodt szívvel mentem át a kisboltba. Mire vissza értünk, Angéla mondta, hogy maradjak kint, mert Réka sokkal jobban teljesít, ha nem vagyok ott. Jobban mondva, ha a gyerekek ott vannak. Az már csak egy kis plussz, hogy nincs akinek sírjon. Különben azt megfigyeltem, hogy ha anyu jön velünk, mindig kicsit panaszosabb, mert tudja, hogy anyu sajnálja őt. Természetesen én is, de nem látványosan; kifelé azt kell mutatnom, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga :)
Szóval két gyakorlat mostanságról: a KÖTÉL :)

És a TOLIGA, amit me is kaptunk itthoni gyakorlásra is, úgyhogy ezt is cipeljük magunkkal minden nap :D

2 megjegyzés:

Macsek írta...

továbbra is hajrá és drukkhegyek!!! Az meg természetes, hogy a Ded mindig Anyának rí a legjobban. A beste kölkek hamar megtanulnak minket csavargatni az ujjaik közt... :D

Névtelen írta...

Hajrá Réka!

Figyelünk ám innen a távolból és drukkolunk nagyon!

Dorka és Lili

Ui.: Anyukádnak üzenjük, hogy nehogy azt gondolja már, hogy könnyebb dolga lesz ha majd mész...áááá majd futhat utánad. hihihi