Helyzet

Élünk és vidulunk, élvezzük a kényszer-szünetet! (Azért néha-néha belém csap az a csúnya érzés, hogy nekünk -ugye bár- melózni kéne ezerrel)
Szeretjük egymást és ezt Réka napról-napra kedvesebben és odaadóbban adja tudtunkra. Ma lefekvésnél olyan hévvel akart puszit adni, hogy jól lefejelt. Nekem sajgott a szemöldökömnél, ő meg jót kacagott ezen.

Ma, amikor meglátta a spenótos tésztát ebédre, kategorikusan kijelentette, hogy "nem fiom". Aztán kicsit a szájához érintettem, hogy megkóstolja, utána boci szemekkel rámnézett és a következőt mondta: "Anya, kapok még?"
Néha ledöbbenek a dolgain és ez így van jól, nem én vagyok az, akinek mindent kell tudnia :)
Pl a zene. Ha neki tetsző zenét hall, olyan kábulatba tud esni, hogy szó szerint hadonászok a szeme előtt, de semmi; csettingetek a fülénél, semmi :)

Szociálisan is nagyon érzékeny, pillanatok alatt rá tud hangolódni az emberre, ami most még kététlű dolog, mert a rosszra ugyan úgy, mint a jóra, de később, ha ezt megtanulja használni, remélem, jóra fogja. Ma is úgy aludt el, hogy a Manci nénit emlegette (dédink barátnője, 82 éves, imádja a gyerekeket, de neki sosem lehetett. Egy fia van, örökbefogadott), bár eddig 2x találkozott vele életében; meg persze Istit, aki most az ő barátja (ezt ő mondta), meg Lilit, akit nagyon szeret (ezt is ő mondta); meg szokás szerint felsorolta az egész családot, meg Kornélékat :)

A héten volt egy ijesztő dolog is: épp pelenkáztam, ránézek a gyerekre és olyan fura a szeme... kifordította a szemhéjját, de nem is kicsit, olyan volt, mintha ki akarna esni a szeme. Zoli porszívózott, úgyhogy egybaromi nagyot üvöltöttem neki, hogy jöjjön. Mire beért, már inden normális volt :) Aztán kértem, hogy vegye fel Rékát, mert én a hirtelen sokktól úgy elkezdem bőgni... Erre persze a Réka is. No, nem baj, ennyi kell a vérnyomásomnak :D

--------
Réka pisije épp (remélem nem) tenyészik a laborban, remélem nem lesz benne semmi rossz dolog!!