Hát igen, hivatalosan is megkaptam az első feddést, hogy nem írok túl gyakran (köszi Anett, hogy figyelmeztetsz!!! és Isten éltessen szülinapod alkalmából). Valóban ez az elmúlt időszak elég izgalmasra és fáradságosra sikeredett. De akkor vegyük szép sorban a dolgokat:
Biatorbágyra a korai fejlesztőbe folyamatosan járunk, majdnem minden nap megfigyelek valami nagyon apró változást Rékánál és ez nagyon boldoggá tesz. Kornél is meg van elégedve Réka fejlődésével, bár az ülés és a támasztás mehetne jobban is... Az egyik és az elmúlt időszak legnagyobb és legpozitívabb előre haladása, hogy Réka beülhetett az etetőszékbe! Ez akkor minőségi és nem utolsó sorban mennyiségi változást hozott evészetében, hogy csak annyival tudom szemléltetni, hogy két hét alatt annyit hízott, mint a múlt két hónapban. Az persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy novemberre és decemberre is jutott egy-egy betegség, de a változás akkor is hatalmas! Kezd hurkás lenni, az arca is kikerekedett.
És már nem csak bébipapikat eszik, hanem rendre belekóstol az én főztömbe is: csirkepörkölt tésztával, húsleves, bolognai spagetti (természetesen mindenből az általa fogyaszthatókat kapja csak) és persze a Túró-rudi
Aztán voltunk ortopédián, ahol a doktor néni sikeresen megríkatta a mamát, amikor is felvázolta a lehetőségeinekt az elkövetkezendő évekre, természetesen a legrosszabb verziót: sín, ha nem javul Achilles-ín műtét, aztán csípőficam, műtét, gipszelt csípő ésatöbbi ésatöbbi. Gondolom ránk akart ijeszteni, hogy vegyük komolyan a dolgot. Aztán amikor felvilágosítottuk, hogy ide járunk-oda járunk, ezt csináljuk-azt csináljuk, máris hangnemet váltott és talán egyenlő félként kezelt (ilyenkor elgondolkodom, hogy milyen szülők mehetnek hozzájuk, ha élből ilyenekkel kell fenyegetőzni...)
Lényeg a lényeg, hogy kell a Rékának a sín éjszakára és kell csináltatnunk egy csípő röntgent, hogy nem deformálódott-e már a csípő és combcsont helyzete. Remélem, nem!!!!!
Aztán ma voltunk neurológia kontrollon, ahol vártunk fél órát, majd öt perc alatt lezavartuk a szokásos, "jól csinálja anyuka, de vegyék nagyon komolyan" dolgot. A mai nap érdekessége, hogy kaptunk elszámoló számlát, miszerint a vizsgálat 6435 ftba került. Hát a gyerek már bőven benne van egy millkóba az állambácsinak :-) Majd egyszer leírom a kórházi számlát, az több, mint 600.000 volt!!!!
Befelé így szórakozunk (akinek nem tetszik a hangom, tekerje le)
Nagy dolog még, hogy elkezdtünk a nagykádban fürdeni. Ez eddig azért nem volt túl jó, mert Réka nem tudott ülni (most is csak segítséggel) és a kád olyan nagy, hogy kényelmetlen lett volna nekünk. De most már 3 napja az apjával beülnek a kádba és szórakoztatják egymást. Ezért Zoli valószínüleg mérges lesz, de olyan aranyosak voltak... Ezt hallom a fürdőszobából (még hogy az apák nem tanulnak...)
Azért is jó a nagykád, mert a vízben kicsit könnyebben mozog, sokat lehet ültetni, amit a legutolsó videón végre meg tudok mutatni. És érdekes módon ezek után a pancsik után nem sír Réka, hagyja, hogy masszírozzam, sőt, am egyenesen kacagott közben, holnap ígérem azt is fölvesszük! Na, így fürdik egy hölgy(itt kicsit már látszanak a hurkái is):
itt a vége
13 éve

.jpg)