A-ttttya

Ha ő ott van, nem létezem. Pedig ő dolgozik, éjjel. Nappal alszik, nincsenek sokat együtt. Tőlem kap enni, én ölelgetem, én énekelek, verselek, bohóckodok neki. Én viszem sétálni, én hordom a fejlesztőbe, az orvoshoz, társaságba. De ha ő ott van, nem létezem. Ha megkérdezed tőle, hol van, azt mondja: a-tttya és rámosolyog. Velem ilyet nem csinál... Új szállóigét alkotok: APA csak egy van!!!

pár kép

Nyuszipopsi :-))
Beágyaztunk :-)

Hajpánt
Mi van benne?

Az első láz

Hja, tudtam én, hogy egyszer ez is eljön, de reméltem, minnél később. Péntek estére Réka náthás lett, éjjel már aludni sem tudott. Illetve mégis, a karomban, de ebből egyenesen következik, hogy én nem aludtam... Szombat délelőtt itt voltak anyuék, hol rajtam, hol apun aludt 10-15 perceket. Az orrszíváson kívül nem próbáltam mást. Délután Zolin szundított egy hosszabbat, utána jól is volt, nagyokat nevettünk. Estére viszont felment a láza. Bár még nem mondanám vészesnek, 38.2. A saját megnyugtatásomra kapott egy kis Nurofent, hamar le is vitte.
Vasárnap kezdődött a rosszabb, mert nem volt hajlandó enni, se inni. Inni amúgy sem szokott, mert a 6-7 dl tápi még lecsúszik naponta. Nyűgös is volt, állandó hőemelkedés, az orrából, szájából, szeméből csak úgy folyt a cucc. Azt hiszem, erre mondják, hogy taknya nyála egybefolyik :-) Hétfő hajnalban 4-6ig volt fent, szerencsére Zoli szabad hétvégés volt, így ő dzsemborizott vele a nappaliban, én aludhattam (mert persze én szolidaritást vállalok a gyerekkel és vele együtt betegeskedem).

Délután elmentünk a doktornénihez, aki nem talált érthető magyarázatot a lázra, ezért felküldött minket a fülészetre. Ott egy aranyos doktorbácsi nézett a fülébe, és megállapította, hogy bár még nincs középfül gyulladása, de ad antibiotikumot, hogy ne is legyen. Ezt szerettem volna elkerülni, de ha nincs más, muszáj. Nekem jó párszor volt fülgyuszim, nem szeretném annak kitenni a gyereket!!!!!!!

A gyógyszertárban az egyik kedves gyógyszerész hölgy sok jótanáccsal látott el. Ő ajánlotta azt az orrszívási technikát, amivel sikerült Rékának úgy kiszipkázni a nóziját, hogy megette a rendes adagját este és egyáltalán nem szörcsög. Ez pedig a következő: Az egyik orrlyukba fújni a tengervizes spayt, a másikat szívni. Ez átkeringeti az egész orrüreget (már ahova be tud jutni), utána csere. Már ezért a tanácsért érdemes volt több, mint 10ezer forintot otthagynom ma (tápszer, popsikenőcs, Dvitamin, antibiotikum, Chamomilla, Normaflore)

Remélem, innem már gyógyulunk!!!!

(sajnos a fejlesztő ma elmaradt, holnap már remélem tudunk menni, de nem szeretnénk megfertőzni senkit)

Jó és a rossz

Jó, mert Kornél ma csomó pozitívat mondott Rékáról és a fejlődéséről. Megerősített abban, hogy Réka fejlesztés nélkül komoly hátránnyal indulhatott volna a világban (az enyhébb dolgoktól a mozgáskorlátozottságig bármi). És bár ez csak 2 és fél sor, de többet ér, mint a következő nemtudommennyi.

A rossz: Kornél pedzegette, hogy ha Réka eléri azt a fejlettségi szintet, jó lenne, ha bölcsibe menne, mert ott a többi gyerek húzná magával. Ez annyira tipikus: nagyon bölcsi ellenző vagyok, de úgy látszik, ez is megbukik (mint a szülés, a szoptatás stbstbstb). Lassan feladom az elveimet és csak sodródom az árral, nem kapnék ekkora pofonokat az élettől...
Lassan tudatosodik bennem, hogy Rékának nem lesz egyhamar kistestvére (na, milyen érdekes, nem úgy TERVEZTÜK, hogy hamar lesz???, megint egy paff). Az az igazság, hogy "felesleges" (jaj, de csúnya szó) szülnöm egy kisbabát, mert akkor vele sem tudnék rendesen foglalkozni, meg Rékával sem. Inkább jöjjön rendbe Réka, aztán jöhet az utánpótlás. Még szerencse, hogy fiatalok vagyunk.

A paraanya :-)

Hát, megint jól beégtem magam (és mások) előtt... A nem evés folytatódott, de megtaláltam az okát, a felső két foga is próbálkozik kibújni és gondolom kellemetlen, ha hozzá ér a kanál. Ma ezért a megfejtésért cserébe megevett egy nagy adag sütőtököt, sülve, nem főzve! Bukni meg azóta sem bukott... Erről ennyit, jöjjenek a jó dolgok, amik történtek velünk a héten (ugyanis megint eltelt egy hét úgy, hogy nem tudtam irogatni, ami nem baj, mert nagyon sok időt töltöttem Rékával)

Hétfőn voltunk Kornélnál. Orsi topictársam és (remélem mondhatom, hogy) barátnőm burkoltan célzott arra Kornélnak, hogy tele vagyok kétségekkel, mert minden szakember és dr, meg nagymama, dédi, stbstb mást mond, hogy mi van a gyerekkel, mi lehet, mit várhatunk... Na, kissé gyépés stílusban minden a számba lett rágva... Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert az jött le, hogy nem figyelek rá, az az igazság, hogy amikor a gyerek ott sír, nem nagyon vagyok fogékony a gondolatokra. Így most tiszta vizat öntöttünk a pohárba: kikövetkeztettük, hogy Réka valószínüleg oxigénhiányos állapotba került vagy még énbennem, vagy szülés közben, vagy annál a bizonyos "beszürkülésnél", ami miatt 5 napig kezelték tüdőgyulladása gyanúval. Általában az O hiányos gyerekeknél van ez a probléma. OK. Aztán megállapítottam, hogy Réka pár napja mosolygósabb, érdeklődőbb. Kornél ezt annak tudta be, hogy az ülés gyakorlással új világ tárult fel előtte és ez érdekli. Viszont ő azt vette észre, hogy a mozgásfejlődés kicsit megakadt, lelassult. Elérkeztünk a komplex mozgásokhoz és sajnos a Réka még nem tartja a felügyelete alatt a testrészeit... Ezt úgy kell elképzelni, hogy próbálna kúszni-mászni, de ha a lába van behajlítva, a kezével nem tud mit kezdeni, ha a kezén támaszkodik, akkor a lába feszes annyira, hogy nem tudja mozgatni. De én már várom azt a varázsütést, ami a forgásnál is volt, hogy egyszercsak hopp és már meg sem tudom fogni, úgy fog skerázni :-)

Hétfő du sikerült eljutnunk a neurológiára. A dr néni (Dr. Balázs Mária) nagyon megdícsért minket, mert Réka szépen fejlődik. Amikor a kutyázást (négykézláb) mondtam neki, az különösen tetszett. Mondta, hogy sokat dolgozzunk vele továbbra is, mert nagy a tét... De összességében ez is pozitív élmény volt!!!!

Kedden masszázst kapott, tetszett is, meg nem is, mivel végig szórakoztattam, felváltva sírt és nevetett. Angéla (ő a gyógytornászunk a fejlesztőben) ajánlotta, hogy próbáljunk olyan kiscipőt szerezni, amiben nem tudja spiccbe hajlítani a lábát, mert akkor sokkal oldottabb a gyerek.

Ma pedig voltunk szemészet kontrollon. 10-re mentünk, 12-kor hívtak be bennünket. No comment. És szinte Réka volt a legnagyobb baba (koraszülött rendelés). Hál Istennek semmi rosszat nem mondott a dr néni, továbbra is tapasszuk a szemét (mostmár fogom is...), kaptunk új fajta szemtapaszt, aminek kicsit agresszívebb a ragasztója, mert ez mindig lejött róla. Rákérdeztem, hogy ez összefüggésben van-e az izomtónus problémával, a válasz igen. Szóval lefordítva: nem "bandzsa" a gyerek, hanem a szemizmaira is kihat a probléma. A dr néni azt mondta, nagy esélye van, hogy ha az izmai rendbe jönnek, a szeme is helyre áll. Ez is nagyon jó!!!!

Gyí, paci, paripa...

Réka erre a mondókára már egész komolyan hintázik!!! Ennek nagyon örülök.

Sokan kérdezgetik, hogy nagyon el van-e maradva a fejlődésben?!?!?! A válasz: NEM!!! A biológiai korához képest (ami a kora -6hét, most 6 és fél hónap) nincs lemaradva, de amit elértünk vele, azt fejlesztéssel sikerült. Sajnos ez a nem mindegy!
Viszont egy 2-3 napja észrevehetően mosolygósabb is. Emlékszem, egészen 3 hónapos koráig nem mosolygott, már nagyon odavoltam... Most bepótolja! És mi bohóckodunk, éneklünk, bábozunk, beszélünk neki, hogy megajándékozzon egy-egy mosollyal!

Ma voltunk a Szimi-dédinél Erzsébet napon. Réka nagyon csinos volt. Nem sírt az "idegenektől" és a Bence etette meg :-)
Holnap reggel fejlesztő (kész lett a gumink), délután neurológia! Remélem mindkét helyen megdícsérnek. A csütörtöki szemészettől félek egy kicsit, de majd azon is túlesünk valahogy...

hatékony

Ez a szó volt a kedvenc a volt munkahelyemen (mármint még ott dolgozom hivatalosan)!!! :-)
Ma hatékonyak voltunk: reggel elmentünk tornáre, ahol meg is dícsérte Rékát a Kornél, amiért négykézlábazik!Dícséretből jól megszadizta... :-(
Utána vásároltunk, hazajöttünk, ettünk, gumitcseréltettem, Zoli elment meetingre, elkezdtem kitakarítani a konyhát (van két új szekrény és a szagelszívó is a helyére került), mostam és közben Rékát sem hanyagoltam.

Viszont van két új aggasztó dolog vele kapcsolatban... Az egyik, hogy elkezdett fogyni! Amióta átalussza az éjszakát rendesen (előtte is aludt végig, csak 1x felkel enni, de azt is félálomban), egy kaja kimarad és már látszik... 8-án volt 7120g tegnap már csak 7050... Tudom, ez még semmi, de azért aggódom kicsit, mert hát ugye azért vagyok.
A másik, hogy mostanában bukik. Ma is kb az egész kajáját visszabukta. Tiszta cucc lett a feje, meg minden körülötte... Érdekes dolgokat művel... :-)

:-(

Hát, ahhoz képest, hogy minden nap akartam írni, nem nagyon jön össze, bár ehhez hozzá jön az is, hogy a gépünk sem viselkedik normálisan mostanság...

De azért nagyon felületesen elmesélem, mi történt velünk az elmúlt napokban:

Hétvégén itt voltak a másik mamáék összesen 9-en: Mama, papa, Ági, Éva, Kriszti (ők Zoli hugai), Barbika (Éva kislánya 16 hós), Robika (Ági kisfia 1 éves) és Tibi (Éva férje). Plussz szombaton jött Zsuzsa-dédi és Gábor is. Először aggódtam, de szerencsére mindenki elfért és (remélem) mindenki jól érezte magát. A gyerekek együtt fürödtek a nagykádban:

Hétfőn nem jutottunk el a fejlesztőbe a havazás miatt, mivel még sajna a nyári gumi van rajta a kocsin. Csúszott az út, nem mertem kockáztatni... Holnap remélem nem lesz semmi, mert holna du tudják kicserélni a gumit.

Réka két "említésre méltó" dolgot produkált az elmúlt napokban: tudatosan használja a "még egyszer"-re kitalálta szavát: EDDDE. Ha énekelek, mondókázom, vagy olyat csinálok, ami tetszik neki, így válaszol, de csak addig, amíg meg nem unja.
A másik, hogy feltolja magát négykézlábba. Remélem Kornél ennek örülni fog. Ha pedig én állítom térdelő állásba, már tök sokáig elvan és hintáztatja magát!

Dugó és család

Ma kellett volna mennünk neurológia kontrollra. Sajnos nem jutottunk el, mert akkora dugó volt. Ezt nem értem... Ma egy kicsit később indultunk, mint szoktunk és annyi idő alatt, amíg máskor beérünk a Tűzoltó utcába, most csak a Nagyszőlős utcáig jutottunk. Persze próbáltam hívni a dr nénit, de nem vette, fel, gondolom vizsgált... Kár, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit mond Rékára.

Új tudománya a hátra haladás. Nagyon ügyesen csinálja, feltolja a fenekét. Remélem, holnap a Kornél megdícsér bennünket!

Tegnap voltunk Székesfehérváron rokonoknál. Réka ügyesen viselkedett, bemutatott minden tudományát. Hazafelé volt egy kis nyüszi a kocsiban, de már megszoktuk... :-)
(és azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy Törökbálintról Székesfehérvárra annyi idő alatt jutottunk le, mint ma Tbálintról a Sasadi útig...)

Réka születése I.

Ez kicsit hosszú és realisztikus (azért annyira nem) lesz, aki nem kiváncsi rá, inkább haladjon tovább...

Leírom a születését a pici lánynak, mert minél tovább halogatom, annál ködösebbek lesznek az emlékek és mint tudjuk az idő megszépít mindent. De én úgy szeretnék emlékezni, ahogy volt!!!

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy már évek óta Dr Urbán Mártához járok nőgyógyászatra. Ő a Szt. Imre kórházban dolgozik, bár rendelni csak magánban rendel. Szóval ő lett felkérve, hogy segítse világra Rékát, plussz bebiztosítottuk magunkat Czakker Jutka szülésznővel, aki már az első találkozáskor nagyon szimpatikus lett nekünk. Alternatív szülésre készültem, szóval semmi felesleges basztatás, nyugalom és sok-sok jó élmény...

Március 8-án hajnali kettő után arra ébredtem, hogy egy vizes lufi durrant a lábaim között, de tényleg! Akkor eszembe sem jutott, hogy szülök, valami bepisilés-félére gondoltam. Ki is mentem a wcre és mivel nem állt el a csöpögés és a nyákdugó is távozott, tudtam, itt az idő. Érdekes módon egyáltalán nem pánikoltam be, az sem volt bennem, hogy bármi baj lehet, hisz még csak a 34. héten voltunk. Gyorsan riadóztattam apuékat (Zoli persze dolgozott). Anyu segített még össze cuccolni, mert bár a nagyja össze volt pakolva, sok dolog még hiányzott. Anyu közben még arra is talált időt, hogy Réka vizét feltörölje a kőről :-)
Elindultunk a Szt. Imrébe, útközben felvettük a Zolit. Megérkeztünk, portás bácsi aludt a székében, ezért csak találomra mentünk. Mivel fájásom nem volt, az akkori éjszakás ügyeletes szülésznő hazaküldte a többieket, mondván csak délelőtt lesz baba. A doktornőt és Jutkát sem riadóztatta, úgyis jönnek reggel! Csakhogy amikor a CTGre próbált kötni, elkotyogtam, hogy még csak a 34. héten vagyok. A pocakom akkora volt, hogy inkább tűnt túlhordásnak... Na, akkor hirtelen bependerült a doktornő, megvizsgált és meghozta azt a döntést, amiért sokáig hálás leszek neki: át kellett mennünk a SOTE-ra, ugyanis, ha a Szt. Imrében szülök meg és bármi baja van a gyereknek, őt elviszik, én maradok. Így legalább vele lehettem, bár lehet, hogy a Szt. Imreében nem is csináltak volna Rékával semmit...
Na, család vissza, indulás a SOTEra. 4 körül értünk oda és egy fiatal, szőke, szimpatikus drbácsi fogadott. Pechemre természetesen másnap mentem volna fodrászhoz és kozmetikushoz és mivel fájás még nem volt, volt időm és energiám azon töprengeni, hogy úristen, szőrős a lábam... :-) Amikor Derzsi doki 5 fős konzíliummal tért vissza, már rájuk sem mertem nézni. Az még kellemetlenebb volt, hogy minden mozdulatra magzatvíz tört elő belőlem... Azt máig sem értem, hogy hogy működik ez, mert szerintem kb 8-10 liter kifolyt belőlem... Na, konzílium után
megkaptam a rutinokat (beöntés /ez célszerű/ és borotválás /ez koraszülésnél a kötelező gátmetszés miatt szintén kötelező/) és mehettünk (ekkor már Zolival) a szülőszobára.
Hááááát, a Szt. Imrés egyágyas, színes, hangulatos után egy kicsit rideg és "retro" volt ez a 3 ágyas valami. Ráadásul ez volt az a szoba, ahol a császáros babákat ellátják, szóval este 18:33-ig kb 20 babát hoztak be, persze büszke apukák kíséretében, én meg ott kiterítve, persze az ágy az ajtó felé nézett, de ez tök mindegy.
Ebben a többágyasban szerencsém volt végig hallgatni egy roma asszony szülését (tévadés ne essék, semmi problémám velük, de nekik van egy bizonyos szülési viselkedésük), ami után meg is kérdeztem a dokimat, hogy ez a pszichológiai felkészítés volt-e... A nő végi ordította az egészet, amit megértek, mert két óra alatt szült meg egy 4,5kg-s gyereket. De amiket ordított... Meg a doki is ordított vel, aztán az anyja is, meg fel akarta pofozni. Érdekes volt!
De térjünk vissza ránk... Sok-sok oxitocin segítségével lassan kezdődtek a fájások, amik először nem voltak durvák, inkább az, hogy nem kelhettem fel, csak ha odajött a szülésznő gyakornokunk, mert fekvő ctg volt rajtam, persze két óránként kellett pisilnem, meg azért a járkálás is jól esett. De nem akartam kellemetlenséget, úgyhogy maradtam fekve, max egyik oldalamról a másikra fordultam. Háton nem bírtam sokáig, mert a régi műtéti hegem fájt. Amikor már durvultak a fájások nagy hasznát vettem a kapaszkodónak az ágy fölött, azon huzogattam magam. Néha jöttek, megvizsgáltak, de bármennyire erősödtek a fájások, éreztem, hogy Réka még mindig a bordáim között kalimpál, esze ágában nem volt megszületni. A szülésznő mondta, bármi van, ne nyomjak. Köszi. Kb két óra múlva mondtam neki, hogy most már nyomnom kéne... Akkor nyomjon. Köszi. Kb fél óra "szenvedés" után jött egy arrogáns doki és megkérdezte, hogy nyomok-e, mondtam igen. Hogy? Így. Így nem jó, így csináljam. Köszi. Miért nem az elején mondta ezt valaki? Na, akkor már durva volt már EDAt is akartam , de szerencsére már nem lehetett (innen üzenem a szülés előtt állóknak, hogy amikor rimánkodsz fájdalom csillapítóért, na az az a pont, hogy nemsokára vége). Egy fájás közben ráripakodtam a gyerekemre, hogy segítsen már, mert így nem lesz jó! Abban a pillanatban éreztem, hogy a feje nekifeszül a medencémnek és jön kifelé. Szóltam Zolinak, hogy AZONNAL szóljon a szülésznőnek/orvosnak. Annyi idejük volt, hogy a doki segge alá betoltak egy széket, a lábaimat meg felrakták a kengyelbe. Nyissz, doki el is húzott és a szülésznő gyakornok (Titanilla) segítette világra Rékát. Nagyon nagy segítség volt, hogy nyomta ott, ahova kellett nyomnom. Talán két nyomásra kint is volt Réka. Zolival még anno megbeszéltük, hogy bejön, de nem nézi. Na, ehhez képest, ahogy elhangzott, hogy kint a feje, azonnal ott termett, valószínűleg az volt az a pillanat, hogy elhagyott engem a lányunkért... :-) Amikor kicsúszott, az olyan volt, mintha csak egy nagy halacska jött volna ki belőlem.
Sajnos azonnal elvitték, nem foghattam meg, nem nézhettem meg, nem szoptathattam meg, nem szagolhattam meg, nem ölelhettem meg, nem puszilhattam meg... :-((((( Zoli látta és csinált is róla fényképet. Na azon igazán csúnya!!!!!
Zoli helyet cserélt anyuval, közben összestoppoltak. egy óra múlva ihattam, majd ehettem, zuhany és fel a szobába. Ott szembesültem az egyik volt csoportársammal, jó volt a társaság sokat röhögtünk!

Fél10-10 lehetett már, amikor beengedtek a gyerekemhez. Sosem felejtem el azt az érzést: ott az újszülött gyermeked, akire már oly rég vártál, karjában infúzió, a talpacskáján szívverés figyelő (ami, mint megtudtuk sokszor beriaszt tévesen, az elsőnél majd szörnyet haltam), bent van az inkubátorban. És hozzá sem lehet érni. Én, mint aki az angol koronaékszereket nézném, inkább hátra tettem a kezem, nehogy hozzá érjek... Nagyon sírtam, nem tudtam, miért van ott, miért nem lehet velem. És akkor jött egy aranyos, kedves drnéni a PICről és mondta, hogy ne sírjon édesanya. Először szólítottak így. Ne sírjon, nincs semmi baj. Nem azért sírok, csak most látom először és örülök. Ja jó, akkor sírjon csak!

Az ÉN lányom :-)

Az én lányom sok mindent csinál úgy, mint én:

Kiflit eszik:

Internetezik:


Cosmopolitant olvas:

Még fog

Igen, viharos sebességel kibújt a második fogacska is. Ezzel még közelebb került a felnövéshez... :-(

Ma nagy sütés-főzés volt itthon, ma ünnepeltük Zolit, mert holnap anyuékhoz megyünk enni. Réka is kivette a részét a feladatokból!