A paraanya :-)

Hát, megint jól beégtem magam (és mások) előtt... A nem evés folytatódott, de megtaláltam az okát, a felső két foga is próbálkozik kibújni és gondolom kellemetlen, ha hozzá ér a kanál. Ma ezért a megfejtésért cserébe megevett egy nagy adag sütőtököt, sülve, nem főzve! Bukni meg azóta sem bukott... Erről ennyit, jöjjenek a jó dolgok, amik történtek velünk a héten (ugyanis megint eltelt egy hét úgy, hogy nem tudtam irogatni, ami nem baj, mert nagyon sok időt töltöttem Rékával)

Hétfőn voltunk Kornélnál. Orsi topictársam és (remélem mondhatom, hogy) barátnőm burkoltan célzott arra Kornélnak, hogy tele vagyok kétségekkel, mert minden szakember és dr, meg nagymama, dédi, stbstb mást mond, hogy mi van a gyerekkel, mi lehet, mit várhatunk... Na, kissé gyépés stílusban minden a számba lett rágva... Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert az jött le, hogy nem figyelek rá, az az igazság, hogy amikor a gyerek ott sír, nem nagyon vagyok fogékony a gondolatokra. Így most tiszta vizat öntöttünk a pohárba: kikövetkeztettük, hogy Réka valószínüleg oxigénhiányos állapotba került vagy még énbennem, vagy szülés közben, vagy annál a bizonyos "beszürkülésnél", ami miatt 5 napig kezelték tüdőgyulladása gyanúval. Általában az O hiányos gyerekeknél van ez a probléma. OK. Aztán megállapítottam, hogy Réka pár napja mosolygósabb, érdeklődőbb. Kornél ezt annak tudta be, hogy az ülés gyakorlással új világ tárult fel előtte és ez érdekli. Viszont ő azt vette észre, hogy a mozgásfejlődés kicsit megakadt, lelassult. Elérkeztünk a komplex mozgásokhoz és sajnos a Réka még nem tartja a felügyelete alatt a testrészeit... Ezt úgy kell elképzelni, hogy próbálna kúszni-mászni, de ha a lába van behajlítva, a kezével nem tud mit kezdeni, ha a kezén támaszkodik, akkor a lába feszes annyira, hogy nem tudja mozgatni. De én már várom azt a varázsütést, ami a forgásnál is volt, hogy egyszercsak hopp és már meg sem tudom fogni, úgy fog skerázni :-)

Hétfő du sikerült eljutnunk a neurológiára. A dr néni (Dr. Balázs Mária) nagyon megdícsért minket, mert Réka szépen fejlődik. Amikor a kutyázást (négykézláb) mondtam neki, az különösen tetszett. Mondta, hogy sokat dolgozzunk vele továbbra is, mert nagy a tét... De összességében ez is pozitív élmény volt!!!!

Kedden masszázst kapott, tetszett is, meg nem is, mivel végig szórakoztattam, felváltva sírt és nevetett. Angéla (ő a gyógytornászunk a fejlesztőben) ajánlotta, hogy próbáljunk olyan kiscipőt szerezni, amiben nem tudja spiccbe hajlítani a lábát, mert akkor sokkal oldottabb a gyerek.

Ma pedig voltunk szemészet kontrollon. 10-re mentünk, 12-kor hívtak be bennünket. No comment. És szinte Réka volt a legnagyobb baba (koraszülött rendelés). Hál Istennek semmi rosszat nem mondott a dr néni, továbbra is tapasszuk a szemét (mostmár fogom is...), kaptunk új fajta szemtapaszt, aminek kicsit agresszívebb a ragasztója, mert ez mindig lejött róla. Rákérdeztem, hogy ez összefüggésben van-e az izomtónus problémával, a válasz igen. Szóval lefordítva: nem "bandzsa" a gyerek, hanem a szemizmaira is kihat a probléma. A dr néni azt mondta, nagy esélye van, hogy ha az izmai rendbe jönnek, a szeme is helyre áll. Ez is nagyon jó!!!!