Vicces...

Vicces, hogy egy ártatlan hozzászólásra adott válaszom mit ki nem robbant. Ahogy olvastam az előző bejegyzésemre tett megjegyzéseket, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek... De mivel már eleget sírtam, inkább nevetek, pedig lehet, hogy sírnom kéne. De mégis mosolygok, mert akik ismernek, azok megvédenek ;-) És a Zsigát is :-)))) De őt én is. Tudom, a mienk egy nagyon defektes elfajzott család (egyesk szerinte legalábbis), de nálunk a kutya ugyan olyan családtag, mint bárki. Sőt. Ő van velünk éjjel, ha Zoli dolgozik, ő a családfő, ő vigyáz ránk. És ezért is van bent. De ha már bent van, nem zárhatom ki a pici előszobába (főleg télen, amikor neki sincs nagyon kedve kimenni), ezért befekszik a nappaliba, ha Réka legurul a szőnyegről, akkor megszaglássza, esetleg ad neki egy puszit. Réka imádja. Nincs olyan személy, olyan játék, vagy tárgy, amiért képes elszántan fóka-kúszni, mint a kutya. És NEKÜNK ez fontosabb, mint az, hogy kutyaszőrt nyel...

Amúgy ma voltunk sétálni a kutyával, meg Rékával, begyűjtöttük a maradék ajándékokat. Kapott egy olyan forma-pakolós csigát, tetszik neki.
Bár az új favorit a szőrös papucsaink :-) ha esetleg levesszük a nappaliabn, Réka ott terem és megpróbálja megkaparintani. Ezt kihasználva, gonosz módon rendre odébb lökjük. Már komoly távokat megtesz és néha már a lábát is hajlítja hozzá!!!

És amit ma hosszas imádkozás és tukmáslás után NEM kért, így ment a kutyának:-)
tejpép, borsópüré, spenót, gyümölcspüré


Azt csak ()-ben jegyzem meg, hogy azért nem haladok magasabb szintre a kínálgatással, mert addig nem szeretnék neki húst adni, amíg valami alap zöldségfélét nem eszik (el tudom képzelni azokat a hsz-eket, amikor írnám, hogy a gyerek pacalpörköltet eszik üresen, mert nem eszi meg a krumplit, meg semmi egyéb zöldséget) Próbálom betartani a fokozatosságot, csak nálunk kicsit hosszadalmasabban megy, mint minden más egyéb is! De, ha Isten is úgy akarja, a gyereknek még van 70-80 jó éve arra, hogy azt és annyit egyen, amennyit akar :-))))