Nekünk a gyermekünkért. A nagyszülőknek az unokákért, a dédszülőknek a dédunokáért és így tovább, ha megadatott az a szerencse, hogy valaki folytatni tudja. A mi ükimamánk akkor halt meg, amikor 2-3 hónapos terhes voltam...
Akik ismerik az apukámat, tudják milyen, sokan azt mondják, ugyan olyan vagyok... Én is biztos így fogok érezni, ha először kimondja a gyerek, hogy anya. (sajnos már megint rosszul tartottam a telefont, úgyhogy fejdöntést kérek)
Rékával már egy ideje gyakorolni kell az ülést. Ez úgy néz ki, hogy mögé ülök, a hóna alatt benyúlok a lába közé. Szétterpesztem a lábát, a két lábikója közé berakok valami játékot, hogy előre koncentráljon. Az a lényeg, hogy a háta ne legyen megtámasztva. És egyre széjjelebb kell feszíteni a lábacskáit fokozatosan. Aztán egy idő után már magától ül. Persze ott kell lenni szorosan mellette, mert a reflexek dolgoznak és hátravetik szegényt, bármennyire is igyekszik. Anyuéknál van egy fűszertartó, már a Bence is nagyon szeretett vel játszani. Rékát is leköti, imígyen:
itt a vége
10 éve
1 megjegyzés:
Nuk, a fejdöntésem a tiétek, de nem a ferde kép miatt!!
Még sosem mondtam, pedig már sokszor eszembe jutott: Réka valós kora alig 1-2 héttel több, mint Ignácé, és Réka SOKKAL több mindent tud!!!! Ez most nem költői túlzás!
Ne gyere azzal, hogy persze, de ti ezért mennyit dolgoztok, mert ez csak még inkább emeli a fenti tény értékét!!!!
Szívesen megnézném egyszer, hogyan és mennyit foglalkozol Rékával otthon. Tanulhatnék tőled - hátha a fiacskám is szárnyra kapna, ha látná széllel röpködő Rékát!!!! :)))
Jó, hogy vagytok! Köszönet!
Megjegyzés küldése