Amilyen a mi fejlesztőnk

Reggel 9-kor már passzoltam is le a gyereket a keresztanyjáéknak, hogy mehessünk anyuval vásárolni. Be volt tervezve, hogy 12-re fejlesztő, tehát legkésőbb 3/4-kor el kellett indulnunk otthonról. Hát, kicsit kapkodósan bár, de sikerült. Csakhogy... a fejlesztő ajtajában, amikor megláttam az ikreket az anyukájukkal, tudtam, hogy valami nincs rendjén. Félre kellett volna mennünk :-((( Az ikrek anyukája felajánlotta, hogy várnak, azt nem akartam. Ekkor jött Angéla, hogy az ő "kuncsaftja" nem jött, foglalkozik velünk. Egy kis bemelegítő masszázs után megjelent Kornél, miszerint hazaküldte az ikreket, mert nincs már velük semmi "probléma". Ekkor már ketten dögönyözték a lányunkat. Sajnos, ezekről nincsen felvétel és szavakban nem tudom átadni azt a szeretetet, ahogy bánnak vele!!! És igenis ez nagyon fontos. Fontos nekem, hogy látom, nem rutinból, kényszerből, anyagi okokból (bár ezek is biztos benne vannak, de muszáj is) foglalkoznak vele és a többi kisgyerekkel, hanem szeretettel, aggódással.

Aztán Angélának el kellett mennie, maradt Kornél. Kisvártatva megérkezett a felesége, Eszter (aki, ha jól tudom, logopédus) és begyűjthettünk még egy adag bókot , hogy Réka milyen szépen gügyög! Nagyon jó érzés, amikor az ember gyerekét dícsérik, hízik is a májam tőle rendesen!

Azt érzem, hogy ott a gyerek nem egy darab a futószalagon, hanem ember, aki lehet fáradt, nyűgös, éhes. Persze lehet jó kedve is, megajándékozhatja őket egy-egy mosollyal. De bármilyen a kedve, mindig ahhoz igazítják a foglalkozást.Ha fáradt, nyűgös, nem nyüstölik annyira. Ha jókedve van, mehet a munka 1000rel!!! Persze ez az én meglátásom, lehet, hogy nem így van.

És én ezek miatt szeretek oda járni, örülök, hogy rájuk találtam!!! Meg persz, hogy Réka napról-napra ügyesebb és ezt ezt csak NEKIK köszönhetem!