Betegség és ba-ba

Hétfő óta nagyjából annyi történt, hogy Réka jobban van, én rosszabbul. Sajnos a saját bajommal nem foglalkoztam rendesen és ráhúzódott a fülemre. Pénteken már a fülészeten kezdtem reggel, kaptam én is antibiotikumot. Viszont tudatosult bennem, hogy jól döntöttem, hogy Réka is megkapja az antibigyót, mert amilyen fájdalmaim voltak... Hát azt nem kívánom a saját gyerekemnek... Nem vagyok jajongós, sírós tipus, de inkább szülök 6*, mint még egy fülfájás... De ez a blog nem rólam szól... :-)))

Réka náthás:
Ma anyuéknál volt, amíg mi vásároltunk és mire hazaértünk, szorgalmasan mondogatta, hogy ba-ba-ba. Mégis jók valamire a nagyszülők :-))
(a felvétel sötét, már lefekvés utáni, de érdemes végig hallgatni, van egy ásítás is közben)




Érdekes a következő felfedezésem is: ilyen kicsi korban is hozzászokott a testmozgáshoz. A héten nem voltunk a fejlesztőben és én sem tudtam vele úgy és annyit foglalkozni, mint kellett/szerettem volna. És a gyerek nincs kifárasztva: ma 6:27-kor keltett bennünket, kétszer aludt napközben 15-15 percet és nemrég aludt el (20:30-40 magasságában). Érdekes.

És kanál-fóbiája lett. Annyira nem szereti, amikor adom az antibigyót, hogy most már annyi pépeset sem eszik, mint eddig. Bármivel közelítek a szájához, szorosan összecsukja. Kivéve a cumisüveg, de abból is csak a tápit issza meg. Már nem kéri a cumiját sem... A két leendő fogacskáját sem tudom ellenőrizni, hogy hol tart, mert nem engedi, hogy a szájához nyúljak. Remélem, nem fog nála ez sokáig tartani...