Okosság (giccses, nálas, de elgondolkodtató)

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtély. A ma AJÁNDÉK!!!!

A sok ++++++++++++++++++

Úgy látszik, bejött! Köszönöm mindenkinek!

Ma Réka olyan csodásan teljesített, hogy el vagyok ájulva tőle, de tényleg. Pedig féltem, mert nem aludt előtte, de alig sírt, szépen végrehajtotta a feladatokat!
Kornél azt mondja, hogy napról-napra egyre kevesebbet kell tartani.

Sín vol. 3 (vagy mennyi????)

Tegnap voltunk megint a sínnel bent Pesten. Kellett egy lábujj-távolító még rá, mert a kis lábfejét próbálta még befordítani. Mire szegény srác felrakta, pont berobogott a doki, megnézte, még mondott egy-két változtatást, úgyhogy sín vissza a szervízbe, de hál Istennek most egyből vissza kaptuk.

A mozgással is szépen haladunk, a kis tili-toli oroszlánt már egyedül tolja. A fejlesztőben nagyon ügyes, bár Kornél úgy gondolja, hogy "sajnos" már túl okos. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor először állt fel, még az vonzotta jobban, de akkor ugye nem ment neki. Most már menne, de ő sokkal jobban szeretne a csesztetéstől szabadulni, mint elindulni... Valami szuper motiváció kellene, csak még rá kéne jönnöm, hogy mi az :)
Ma pl a önjáró vonata után kötöttem a gurulós kacsát ést azt kellett elkapni :D

Az Égiek tudják, hogy csak egy karácsonyi ajándékot kérek...

Színes beszámoló

Csak mert rég volt és sok-sok vicces, édes kép és videó van!

Még októberben voltunk Orsiéknál, náluk homokoztak még egyet:




Még egy dumálós videó a rajongóknak :)





Aztán bejött a hideg, mackósítani kellett:



Meg leesett az első hó is, kipróbálhattuk a szánkót:


Így játszunk esténként:






És fodrásznál is voltunk:

Mindenmás

Réka megintcsak kifordult önmagából:
Napok óta nem eszik rendesen, szinte egész nap csokit kunyerál. Pedig régen mondjuk a csirkecombot többre tartotta a csokinál... :S Reggelizünk (pl) eszik két falatot és közli: csokit. Ha azt mondom, hogy nem kap, vagy nincs, vagy hasonló elutasítás, akkor jön a hiszti. Tudom, hogy ennek a "résznek" kell következni, de azért mégsem akarom. :)

Napok óta nem alszik nap közben rendesen (du 5-6 körül valamelyikőnkön beájul végkimerültségében), minek következménye, hogy az esti altatás katasztrofális. De tovább is megyek, mert ma egyáltalán nem aludt napközben és most is 7-fél 10-ig szenvedtünk. Szó szerint, mert ő is csak sír, mi tehetetlenek vagyunk. Ha kérdezzük, hogy mit akar, akkor felsorol mindent, ami nem az alvással kapcsolatos: be (szobába menjünk ki), pompom (Alma együttes: ma van a szülinapom), Lili (telefonomon levő videófelvétel Istiről, Liliről :D). Ha felajánlok neki dolgokat, kategorikusan elutasítja: kakaó, mese, ének. Ha meg kéri, hogy meséljek, két mondat után kiabál, hogy nem-nem. Ha altatódalt éneklek, pofoncsap :( Sír a takaróért, ha betakarom, akkor ellöki: nyem, takajó nyem.

Elkezdtük játszani a kis muszáj-játszmáinkat földhözvágós-sírósan, fejem a falba verem stílusban, anyzósan... Mindekettőnk részéről :D
Csak abban bízom, hogy TÉNYLEG kinövi egyszer...


Gombostűre szúrva szépen
Ezernyi színes pillanat
Az idő ha megdermed a képen
Az öröm talán itt marad

Mennyi kérdés
Mennyi féltés
Sok értelmetlen áldozat
A lepkegyűjtő
Emlék után kapkod
És felgyűlik a holt anyag

De bárhogy fáj
Elmúltál
Te gyáva perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

Bárhogy fáj
Elmúltál
Te drága perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

/Ákos/

Sín folyt. köv.

Ráállni nem nagyon szeret, bár ezt teljesen megértem, mert amikor én veszek egy új Scholl cipőt, nekem is egy-két hétig rendezi a lábamat. Neki meg pláne rendezni kell! Úgyhogy biztos kellemetlen, meg fáj, de muszáj. Ezt is majd megszokja!!! Mint eddig oly sok mindent :)

Pénteken az Angélás konzultáción megbeszéltük, hogy cipőcske kell fölé. Tehát kell egy benti és kell egy kinti, mivel Angéla és ornél egyetértésben azt mondták, hogy alváson kívül legyen rajta a lehető legtöbbet. OK, ám legyen. Hál' Istennek már nem kell(ett volna) figyelni, hogy milyen gyártmány, van-e harántemelő stb, a legóccsóbb :) is jó lett volna... Csakhogy természetesen amit fel tudtunk adni a sínre, az nem a legolcsóbb kategória. De végül is van a gyereknek egy szép mamusza, meg egy szép pihe-puha bakancs-szerűsége. Zoli megjegyezte, hogy jövőre nem kell majd cipőt vennünk, jó lesz ez (mivel ugyebár 23-ast kellett venni a sín miatt a 19/20-as lábára) :D

Arra nem emlékszem, hogy írtam-e, de lila alapon pillangó mintás. Ez fontos. Mert ma eg kislány megnézegette neki, de nem olyan szemmel, hogy "úristenezmegmi?!?!?!?!", hanem, "jémilyenszépmintás" :D Ez nagyon fontos, mert Réka kezdi egyre jobban érteni a világot, nem szeretném, ha csúfolnák... Persze, tudom, hogy fogjál, mert mindenkit csúfolnak valamiért, de a lehetőségeket próbálom a minimálisra szorítani.

Majd teszek fel képet!

Sín - avagy egy hosszú folyamat (majdnem :S) vége

Megkaptuk a sínt! És tovább megyek, úgy néz ki, hogy kisebb javításokkal, de jó lesz!!!!!!! Réka nagyon szépen teszi benne a lábát, a kis toliga-oroszlánját tudta vele egyedül tolni (ez eddig csak segítséggel ment). Sőt, párat lépett a mamának úgy, hogy csak a csípőjét támasztottam egy kicsit! Úgyhogy sikeresnek nyílvánítom ezt a dolgot, annak ellenére, hogy maga a folyamat kritikán aluli volt. Sajnos ez a rendszer hibája :(

Ezt írtam nov. 21-én

Kis csalódás és a többiek

Kezdem a rosszal: ma sem lett sinünk :( Sajnos nem lett teljesen kész... Pénteken megyünk be érte, bár akkor a doki nem fogja látni. De nem is baj, Angéla többet látja a gyereket, az ő véleményére inkább adok.

Viszont meggyógyultunk, újra járunk a fejlesztőbe és olyan dolgok történnek velünk, ami mindnyájónkra jó hatással van. Olyan embereket sodor elénk az élet, akiknek sajnos százszor rosszab "sors" jutott. Ha egy kicsit is sikerül ezeknek az embereknek az életét megkönnyítenem, már érdemes volt... Meg ilyenkor a mi problémánk eltörpül. Ilyenkor hálát adok, hogy velünk "csak" ennyi történt.

Angéla szerint a combja, csípője és a térde szebb lett Rékának. Már 1-2 mp-re megáll egyedül. Rendkívül sokat dumál, arról teszekfel videót majd.

A legújabb és amivel most olvasztja az egész családot, az az, hogy átkarol és mondja, hogy: szejet. Esküszöm reggel, amikor ezt csinálta rögtön ébredés után, tényleg angyalkákat hallottam csilingelni a fejünk fölött :D egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy szorhat ennyi szeretet egy ekkora emberkébe?!?!?!?!?! Arról már nem is beszélek, hogy az apja mit csinált, amikor ugyan ezt eljátszotta vele most, lefekvés előtt... :')

Gyógyulunk

Kaptunk antibiotikumot, meg adom neki a homeót is. Tegnap óta nincs láz, pedig a doktornéni azt mondta, hogy még 2-3 napig számíthatunk rá.
Az alvása viszont kicsit felborult, tegnap fél 11kor aludt el, pedig 8kor már letettük, próbálkoztunk az altatással. De ilyenkor jön, hogy mesét, deakkor elkezd ugrálni. Ha mondom, hogy nincs mese, csak ha fekszik, akkor 5 mp-re lefekszik, utána ugrál tovább. Csíp-rúg-harap, kiabál, ha éneklek, hangosan kiabálja, hogy ne-ne-ne :D

Ma megint egy órát küzdöttünk, mire elaludt most (14:00). Remélem, nem alszik sokái, mert megyünk anyuékhoz. Talán ők lefárasztják :P

láz

Éjjel volt 39,6 is :(

Most várjuk a doktornénit...

Mindenféle

Tegnap hazaértünk a messzi-mamáéktól Kunhegyesről. Szuper volt minden, Réka sokat játszott Baaajbikával és Jobival (uncsitesók), néztünk pipit, meg csacsát a szomszédban, voltunk piacozni, ahol láttunk gyöngyipipit. Én kiélhettem a gasztromán hajlamaimat, miel volt, aki lefoglalja Rékát :) Két tyúkból olyan levst főztünk a sógornőmmel, hogy apósom kellett, hogy leemelje a fazekat a tűzről, mert nem bírtuk el. Ennél már csak az íze volt jobb.
Csodás kicsekkel megrakottan értünk haza kezdve a mama zserbójával, Gábor zöldségeivel és nem utolsó sorban a sógoromtól kapott, másnak szemétnek tűnő holmikkal: igazi piros bádog kupa (olyan, amiben régen a vizet hordták, még az ivó teteje is megvan), savanyító/savanyúságnak való mázas "köcsög" (nagyobb, mint egy köcsög, nem tudom mi lehet ennek a hivatalos neve), szép, kézzel készített kaspók és egy régi Orion rádió a bátyámnak. Érdekes, hogy vidéken ezektől szabadulnának meg, pedig ezek igazi kincsek!!!! Régi szaguk van, mesélnek. Ja, és még lemaradt (mert nem fért be a kicsi kocsimba, de Gábor felhozza nekem legközelebb) egy igazi teknő, még tán a liszt, kenyértészta maradékai is látszanak rajta és egy működőképes savanyító dézsa. Kincs-kincs hátán, igaz?!?!?!?!? ;)

Réka közben betöltötte a 20. hónapját, ma pedig a névnapja van.
Holnapra igazi Márton-napi családi vacsorát terveztünk de sajna az élet megint közbeszólt: Réka egyik percről a másikra belázasodott az este. Nem tudom, hogy mitől lehet, mert egész nap nem volt vele semmi, még úszni is voltunk, utána átjöttek a tesómék, itt kacarászott a Réka a Bencén. Aztán amikor indultak majdnem elaludt a Zoli vállán, utána a kádban, majd mikor kivettük a vízből már éreztem, hogy lázas: 38,5. Gyorsan kapott Nurofent, meg vincetoxicumot. Most már kicsit lejjebb ment érzésre, de nagyon nyüszög fél-álmában.... :( Remélem, semmi komoly nem lesz!!!!!!!!!!!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSS.....................
Megvan a vény, ha minedn összejön, jövő hét szerdára kész lesz a sín!!!!!! Móni kérdezte, hogy mikor/meddig kell hordani, ezt még én sem tudom. De gondolom minél többet, de remélem nem sokáig ;)

Anya (én)

Mostanában különböző dolgokon jár az eszem, de állandóan. Most jó titokzatos leszek, de egyikről sem akarok elhamarkodottan beszélni, mindkettő erős elhivatottságot, akaratot, erős jellemet és kitartást kíván.

Nap, mint nap úgy élek, hogy Rékán kívül mindenkinek hazudnom kell mindenről. Neki is csak azért nem, mert nem tudok... De tiszta vizet önteni az én poharamba nem egy egyszerű csapnyitási mozdulatból áll. Először ki kell kaparnom a régi víz beposhadt maradékát, utána "kidomesztoszozni", tisztára mosni a poharat, fényesre törölni és utána megtölteni. De lehetőleg Eviannal :)

Utazás

Hétvégére leutazunk a messziMamáékhoz!

Úszás

Tegnap volt Réka első vizifoglalkozása Kornéllal. Hát, egyikőjükben sem csalódtam ;) Kis hableányomnak nagyon tetszett a víz, végre egy torna, amikor nem sírt. "Sajnos" ez csak bemelegítés volt, Kornél mondta, hogy ha rendesen elkezd vele dolgozni a vízben, bizony lehet, hogy sírni fog. De nem baj, mert ma viszont olyan kis ügyes volt a foglalkozásokon, hogy csak na! Angéla is hazajött Németországból, ő is sokat dícsérte Rékát!

Kornélon viszont látni lehetett tegnap, hogy a víz az igazi eleme :) olyan -nem tudok más szót használni, ami kifejezné- attraktívan bánt a gyerekkel. Szép volt nézni, ahogy úsztatta a kezében ide-oda, hintáztatta, bicigliztette. Ezt a nyugalmat érezhette meg Réka is, szó nélkül ment a vízbe, kb 10 percenként eszébe jutottam, de amint meglátta, hogy jó helyen vagyok, megnyugodott és játszott tovább. Meg persze a lányok: Eszter és Sára szórakoztatták a madammot torna közben. Őket kellett lefröcskölni a lábával, elkapni, odaúszni stb.

Szerdán megyünk megint, már alig várom! És ha Réka jól fogja bírni, akkor két "Kornélozást" ki is váltunk két uszival :)

Cipő-no komment

Lassan egy burleszk-filmben érzem magam, csak valahogy nekem nem mulatságos az egész, sőt...
Még a mintavétel napján megbeszéltük a dokival, hogy ő killítja a vényt a kórházban és elviszi a műhelybe, hogy ne nekünk kelljen szaladgálni utána. Ez eddig nagyon kedves dolog. Az meg pláne az volt, hogy a mintavevő bácsi szabadkozott, hogy két hétre tudja csak vállalni az ünnepek (okt. 23) miatt. A múltkori 6 hét után ezt én már kényeztetésnek éreztem :) Aztán másnap telefonált is a doki asszisztense az adatok miatt, ujjongtam, hogy hurrá, 10 nap és lesz a gyereknek új csizmije, amiben talán már elindul!!!!!!

Múlt hét kedden kellett hívnom őket, hogy mi a helyzet, akkor azt mondta az emberke, hogy a doki elfelejtette elhozni a vényt... és mivel szerdánként van csak ott, egy héttel tolódik az egész. Ma megint telefonáltam, megint nincs vény, megint tolódik...

Vajon, ha a magánrendelésre megyünk (én oda akartam, de az asszisztens lebeszélt), nem pedig az ingyenes tanácsadásra, vajon akkor is ilyen szétstórt lenne a doki?
Vagy ha a saját gyerekének a mozgása múlna rajta? Vagy ha apukámra hallgatok és adtunk volna pénzt neki?

Csak azért vagyok rettenetesen csalódott és szomorú, mert Réka már menne, szaladna és majd' megszakad a szívem érte ahányszor ránézek a kis kacska lábijára :(

Halottak napja

Persze egyből nem mesével kezdem, de nem baj :)

Tegnap voltunk fent a temetőben Rékával. Bevallom, kicsit tartottam a dologtól, úgyhogy felvérteztem a gyereket avatott tárgyakkal :D De minden szuperül sült el. Az idő szép volt, sötétedés előtt mentünk fel, a lemenő nap lehetetlen-narancssárgára színezte az ég alját. A temető tele volt szebbnél-szebb virágokkal, mécsesek égtek a sírokon. Persze mi nem voltunk annyira türelmesek, mint a dédik, úgyhogy amíg ők tették a dolgukat a sírok körül, mi sétáltunk. Nézegettünk galambos, meg angyalkás sírköveket, találkoztunk pár ismerőssel is. Ami számomra érdekes volt, hogy a Papánál (a dédi "élettársa" volt a dédpapám halála után, akire nem emlékszem) elérzékenyültem egy kicsit. Őt ismertem, tudom, hogy mennyire szeretné a Rékát. Úgyhogy be lettek mutatva egymásnak :) és kértem őt is, hogy segítsen nekünk!

Ma pedig nekünk nem a halottakról szól a nap, mivel ma van Zoli szülinapja és a megismerkedésünk évfordulója is. Úgyhogy ma ebédelni mentünk hármasban a kedvenc görög éttermünkbe, szuper volt!

És akkor jöjjön a mese, kicsit apáról és anyáról :)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, Tücsi és egy fiú, Zoli. Egy helyen dolgoztak és már korában felfigyeltek egymásra... Aztán egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Zolinak november 2-án van a szülinapja. Mivel Tücsinek arra a napra bulimeghívója volt, megkérdezte Zolit, hogy lenne-e kedve eljönni a buliba. TERMÉSZETESEN :) igent mondott és megbeszélték, hogy előtte találkoznak és megisznak valahol valamit.
November 2-án Tücsiék Székesfehérvárra mentek a rokonokhoz látogatóba. Az utolsó helyszínen már annyira sietette a családot és saját magát (zuhany, ruci, smink, fuksz... sok idő), hogy nem ment el pisilni, mondván csak fél óra az út :) Természetesen az M7-en olyan dugó volt egy karambol folytán, hogy állt a sor. Azt a pokoli érzést sosem fogja elfelejteni... :D
Aztán otthon gyors smink, rohanás a buszhoz, találkozó az izgalmas, gyomorszorító érzéssel. Egy ír kocsmába ültek be, egy sör meg egy koktél. Aztán találkoztak Tücsi barátaival és elindultak a buliba. Ott aztán egy tánc közben elcsattant az utolsó első csókjuk az életben (figyelem, ez egy mese, tudjátok, boldogan élnek, míg meg nem halnak-a szerk :D). Hazafelé nagyot sétáltak és ahhoz képest, hogy nem így indult, már arról beszélgettek, hogy hány gyereket szeretnének...
Azóta is boldogan(????????) élnek, ha nem hiszed, járj utána! :)

Mesét!!!!

Napjában többször hallom ám ezt, miközben a legkülönfélébb nyomtatott dolgokat cibálja felém: mesekönyv (ez még tán rendben is van), IKEA katalógus, szakácskönyvek, szórólapok... Mégis az esti az amikor igazán mesélek neki. Ezeket én is nagyon élvezem, mert legalább járatnom kell az agyamat, másrészről pedig az aznapi eseményeket elevenítjük fel, így azok jobban belém rögzülnek. Muszáj is, mert ma sirattam el a bébijátékainkat... Eltettük őket, majd a kistesónak jólesz valamikor :) Olyan gyorsan nőnek...

Amikor itt voltak szerdán a dédiék eszembe jutottak az ő meséik... Azokat is az élet írta, nem vidám dolgokról szólnak általában (világháború, '56), de gyerekkoromban nagyon szerettem hallgatni. Persze vannak vidám történetek is, ezek általában állatokhoz kötődnek (az egyik dédinek igazi őzikéje is volt). Nagyon szeretném ezeket a történeteket megőrizni, remélem Réka még hallhatja tőlük élőszóban is! De azért elhatároztam, hogy meg kéne örökíteni ezeket a "meséket".

Így kicsit átalakul a blog, kicsit meseszerűbb lesz mától, mert amit lehet, meseként írok le, igyekszem szórul-szóra ugyanazt írni, mint amit Rékának meséltem.

Nem jó a netünk....

.... úgyhogy nem tudom, mikor lesz új bejegyzés :(