Mesét!!!!

Napjában többször hallom ám ezt, miközben a legkülönfélébb nyomtatott dolgokat cibálja felém: mesekönyv (ez még tán rendben is van), IKEA katalógus, szakácskönyvek, szórólapok... Mégis az esti az amikor igazán mesélek neki. Ezeket én is nagyon élvezem, mert legalább járatnom kell az agyamat, másrészről pedig az aznapi eseményeket elevenítjük fel, így azok jobban belém rögzülnek. Muszáj is, mert ma sirattam el a bébijátékainkat... Eltettük őket, majd a kistesónak jólesz valamikor :) Olyan gyorsan nőnek...

Amikor itt voltak szerdán a dédiék eszembe jutottak az ő meséik... Azokat is az élet írta, nem vidám dolgokról szólnak általában (világháború, '56), de gyerekkoromban nagyon szerettem hallgatni. Persze vannak vidám történetek is, ezek általában állatokhoz kötődnek (az egyik dédinek igazi őzikéje is volt). Nagyon szeretném ezeket a történeteket megőrizni, remélem Réka még hallhatja tőlük élőszóban is! De azért elhatároztam, hogy meg kéne örökíteni ezeket a "meséket".

Így kicsit átalakul a blog, kicsit meseszerűbb lesz mától, mert amit lehet, meseként írok le, igyekszem szórul-szóra ugyanazt írni, mint amit Rékának meséltem.