Az első fog!!!!

Azt korábban még nem említettem, de apánk nagyon fogmániás. A kb 1 hónapos gyerektől is képes volt megkérdezni minden nap, hogy: Na, van már fogad????? És ez így megy azóta is... Aztán ma megtörtént a dolog, reggel a rutinos fogellenőrzés közben éreztem, hogy bizony, átszakadt az íny, kibújt a fog! Zolinak ahogy hazaért (ő ugyanis állandó éjszakás), újságoltam is a nagy hírt, persze ő nem látta és nem is érezte. Hiába no, kérgeskezű munkásember :-) Akkor aztán demonstratíve a gyerek szájába adtam a csörgőjét, hogy kocogjon, persze ezt sem hallotta... Végül hoztam egy kiskanalat (fém, nem babakanál) és az bizony már hallhatóan kocogott rajta. Ekkor apánk arcán olyan büszkeség jelent meg, amilyen nem sokszor jelenik meg egy szülő arcán. (nem azért, mert nem vagyunk rájuk büszkék, de van pár jeles alkalom: születés, első fog, első lépés, első nap a suliban, esküvő stb stb) Azóta minden kaját próbál a gyerek szájába nyomni, azzal a felszólalással, hogy akinek foga van, mindent ehet. Ezzel persze engem az őrületbe kerget, pláne, hogy pl puncsroló-félékkel kínálgatja... De ez nálunk már a családi színház, ő bepróbálkozik, én eljátszom a hattyú halálát, hogy ő milyen felelőtlen, ő pedig sértődöttem megeszi a kaját. Ez persze minket szórakoztat, a gyerekre nincs hatással, hacsak nem olyasmit érezhet, mint amikor elhúzzák az orrunk előtt a mézes madzagot. És persze én tisztában vagyok vele, hogy nem adna semmit a gyereknek, ő pedig tisztában van vele, hogy nem feltételezem róla, hogy megtenné. Ez is olyan dolog, amivel érdekessétesszük azt a kevés együtt töltött időt.

Aztán este, mivel Zoli most szabad hétvégés, tudtunk együtt a nagykádban fürdeni. Így most leírva olyan furán hangzik... Ha belegondolok, más család ezt akár minden nap megteheti. Én örülök, ha Zoli itthon tud lenni fürdetéskor. De nem panaszkodom, egyrészt mert már megszoktam, másrészt meg értünk csinálja. Persze neki szoktam panaszkodni, de az csak női fondorlat :-))) Szóval a lényeg az, hogy Réka most először viselkedett úgy, mint aki élvezi a vizet, eddig olyan bebetörödöm-módjára ült, lebegett, süllyedt a víizben. Ma meg csapkodott, fröcskölt, mosolygott és amikor a kezébe adtunk egy fogkefét, egy ből ráérzett, mi a teendő vele... ;-)