Taigetosz és Santana feat. Sean Paul

jó a cím, nem?...

Ma megint voltunk tornázni, ez csoportos baba torna, tehát voltak "egészséges" babák (azért teszem ""-be ezeket a szavakat: normális, egészséges stb, mert nem tartom a gyereket betegnek, vagy normálistól eltérőnek, de még nem találtam meg a megfelelő szót rá). Eddig mindig nálunk sokkal nehezebb helyzetben levő gyerekekkel találkoztam a fejlesztőben és ez segített valamennyire, hogy ne lássam a mi helyzetünket olyan borúsan. Mert én mi jogon panaszkodom, amikor az én gyerekemnek megvan az esélye a normális életre, legrosszabb esetben kancsal lesz, vagy bicebóca, vagy dyslexiás, stb. Más meg azért küzd, hogy a gyerek mozogjon, felálljon, megszólaljon, vagy egyszerűen csak felkeljen a következő nap reggelén is.

Viszont ma olyan rosszul éreztem magam, amikor Réka nem tudta csinálni a gyakorlatokat, pl: nem tudja kinyújtani a karját rendesen, nem tudom behajlítani a lábát, kinyitni a tenyerét. És amikor Angéla odajött segíteni, persze sírt, mert kellemetlen neki, talán még fáj is. Körülbelül olyan lehet, mintha izomlázam van és direkt rányújtok, vagy rátornázok. Baromira fáj, de önszántamból csinálom, mert tudom, hogy jó lesz. Na, ő nem is önszántából csinálja és nem is tudja, hogy jó lesz... :-( De a lényeg, hogy Réka sírt, a többiek addig pihengettek, játszottak, amíg velünk külön foglalkozott Angéla, de egy idő után már láttam, hogy az anyukákat zavarja, hogy sír, biztos sajnálták. Én is jobban szoktam sajnálni más gyerekét, ha sír. Aztán a többi kicsi is rázendített. Tudom, én vagyok túl parás, de kellemetlenül éreztem magam, na.

És innen a cím:
Egy részről már többször belegondoltam, hogy anno az én gyerekemet bizony simán lehajították volna arról a bizonyos hegyről. Az akkor működött. Most ez nekünk működik, hogy hetente 4x Bia, havonta legalább 1x neurológia, szemészet és háziorvos. Van idő, lehetőség és persze keret. Úgyhogy én hálát adok, hogy Réka a XXI. századba született és így megörvendeztetheti mindennapjainkat, mert amikor rámmosolyog, egyből elfelejtem azokat a rossz egy-órákat...

Másrészről ezt a Santana számot szoktam hazafelé hallgatni, a gyerek elalszik rá, bennem felszabadulnak az érzések és mire a kapu elé érünk, addig míg a Réka fel nem ébred rádőlök a kormányra és:

"It's your turn to cry baby cry
Cause every tear that flows falls into the ocean
And rises to the sky
And then the rain will come
Right before the sun shines..."