Ének és társai

A maival kezdem, mert még előttem van. A gyerek elkezdett énekelni. Persze ez csak nekem ének, de ha valamit dalolunk neki, hosszú, nyújtott aaaaóóóóóóóóóó-kal próbál bekapcsolódni. És a mamával is csinálja! Ha most meint leírom, hogy lepasszoltam, ki leszek kiálltva rossz anyának... :-) De az igazsághot hozzá tartozik, hogy már rég írtam blogot. Egyrészt, mert Zoli itthon volt, olyankor nem nagyon férek a gép elé, másrészt meg rendetlenkedik a gép és mire megírok egy bejegyzést, kikapcsol... Kicsit már untam...

Csajszi forog, mint a ringlispil, már a 210 átmérőjű "játszószőnyeg" sem elég neki. És csak két alkalommal van csöndben, de lefülelem, mert rosszul sunyít, hiába, még kicsi, nem tanulta meg még ezeket ;-)
Az egyik, ha bekakil. Aranyos, mert egy idő után nekem tűnik fel, hogy hoppá, csönd van. Nem szól, nem kiabál, bár még sosem volt arra példa, hogy sokáig kellett feküdnie benne. Zoli szokta mondani, hogy addig nem zavarja, amíg meleg... :-) Aztán pedig hálásan néz rám, ha orvosolom a problémát, még az sem zavarja, ha közben Szarosmanci, Kakamackó, Kakamaci vagy Szarosbüdöskölök neveken nevezem. Itt hozzá teszem, hogy Zoli nem teszi tisztába, ha kakil, csak ha muszáj (pl nem vagyok itthon).
A másik, ha "rosszalkodik". Mert tud ugyebár azt is. A legújabb, hogy lehentereg a szőnyegéről félig, tehát a hasa még rajta, a kezével viszont már a kövön támaszkodik és nyalja fel a kutyaszőrt (tényleg, Zsigáról még nem is volt szó, pedig ős is családtag) és a piszkot. Olyan aranyos olyankor és persze a támaszát is erősíti, ahogy hajolgat le fel, de azért nem szoktam hagyni... :-)

Támasz erősítése: Ez az új fejleszteni valónk, ugyan is már tolná magát lábbal, de nem nyúl előre, hason meg még nem csúszik. Lehet, le kéne raknom a kőre... :-) Talicskázni kell és sokat-sokat-sokat-sokat hason lenni. Ami mostmár megint nehéz dolog; eddig azért volt nehéz, mert útálta, most meg már nem marad meg úgy, állandóan pörög. Úgyhogy fekszem mellette és valahogy mindig vissza kell édesgetnem hasonfekvésbe. Ha végképp nem megy, fordítok rajta egyet, amit ő nagy mosollyal nyugtáz, ez jó játék, csináljuk és máris oldalra vágja magát. Utána egyszerűen csak belém kapaszkodik és mint egy túlképzett macsó odahúz magához a hajamnál fogva és kapok egy csattanós, cuppanós puszit...
Olyankor megnyílik a menyország egy percre!