Halottak napja

Persze egyből nem mesével kezdem, de nem baj :)

Tegnap voltunk fent a temetőben Rékával. Bevallom, kicsit tartottam a dologtól, úgyhogy felvérteztem a gyereket avatott tárgyakkal :D De minden szuperül sült el. Az idő szép volt, sötétedés előtt mentünk fel, a lemenő nap lehetetlen-narancssárgára színezte az ég alját. A temető tele volt szebbnél-szebb virágokkal, mécsesek égtek a sírokon. Persze mi nem voltunk annyira türelmesek, mint a dédik, úgyhogy amíg ők tették a dolgukat a sírok körül, mi sétáltunk. Nézegettünk galambos, meg angyalkás sírköveket, találkoztunk pár ismerőssel is. Ami számomra érdekes volt, hogy a Papánál (a dédi "élettársa" volt a dédpapám halála után, akire nem emlékszem) elérzékenyültem egy kicsit. Őt ismertem, tudom, hogy mennyire szeretné a Rékát. Úgyhogy be lettek mutatva egymásnak :) és kértem őt is, hogy segítsen nekünk!

Ma pedig nekünk nem a halottakról szól a nap, mivel ma van Zoli szülinapja és a megismerkedésünk évfordulója is. Úgyhogy ma ebédelni mentünk hármasban a kedvenc görög éttermünkbe, szuper volt!

És akkor jöjjön a mese, kicsit apáról és anyáról :)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, Tücsi és egy fiú, Zoli. Egy helyen dolgoztak és már korában felfigyeltek egymásra... Aztán egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Zolinak november 2-án van a szülinapja. Mivel Tücsinek arra a napra bulimeghívója volt, megkérdezte Zolit, hogy lenne-e kedve eljönni a buliba. TERMÉSZETESEN :) igent mondott és megbeszélték, hogy előtte találkoznak és megisznak valahol valamit.
November 2-án Tücsiék Székesfehérvárra mentek a rokonokhoz látogatóba. Az utolsó helyszínen már annyira sietette a családot és saját magát (zuhany, ruci, smink, fuksz... sok idő), hogy nem ment el pisilni, mondván csak fél óra az út :) Természetesen az M7-en olyan dugó volt egy karambol folytán, hogy állt a sor. Azt a pokoli érzést sosem fogja elfelejteni... :D
Aztán otthon gyors smink, rohanás a buszhoz, találkozó az izgalmas, gyomorszorító érzéssel. Egy ír kocsmába ültek be, egy sör meg egy koktél. Aztán találkoztak Tücsi barátaival és elindultak a buliba. Ott aztán egy tánc közben elcsattant az utolsó első csókjuk az életben (figyelem, ez egy mese, tudjátok, boldogan élnek, míg meg nem halnak-a szerk :D). Hazafelé nagyot sétáltak és ahhoz képest, hogy nem így indult, már arról beszélgettek, hogy hány gyereket szeretnének...
Azóta is boldogan(????????) élnek, ha nem hiszed, járj utána! :)