Lányunk napról-napra nagyobb lesz... Jön az első foga, pépeket eszik, lassan kúszik-mászik... Mire felocsúdunk, ott állunk majd a diplomaosztóján (már ha lesz neki), esküvőjén stb... Na de ne kalandozzunk el ennyire, legyen pár szó itt rólunk, azaz Réka története a KEZDETEKTŐL:

2002. szeptemberében kezdtem dolgozni a svéd bútoráruházban ;-), ott ismertem meg Zolit. Nem indult komoly dolognak, de már az első randin arról beszélgettünk, ki hány gyereket akar (erről a mai napig nem sikerült döntenünk, de egy biztos, ha Isten is úgy akarja, nem Réka lesz az egyetlen gyermekünk). Aztán felpörgetve 4 év történése: eljegyzés, polgári esküvő, építkezés, lagzi, gyerek.

2007.03.08. 18:33, 2700g és 51cm. Ez Réka számokban. Meg hogy 40 helyett 34... Sajnos 6 héttel korábban jött, ezért sokat voltunk kórházban (10 nap, ebből 6 az intenzíven). Sajnos (bár erre nem tenné le senki a nagyesküt) emiatt van pár problémánk. Kicsit kancsal és tónusos nyaki reflexe van, ami annyit tesz ki, hogy állandóan feszíti magát, nem tud úgy mozogni, ahogy szeretne, ezért egy "kicsivel" több foglalkozást igényel, mint egy "normál" baba. Plussz napi 5 torna, nem mindegy, hogy hogyan fogjuk meg stbstbstb, amit a család így-úgy tolerál... Most csak nagyon röviden írtam le az előéletünket, de majd lesz még alkalom, ezek a dolgok még elő fognak jönni életünk során, akkor ejtek pár bővebb mondatot róluk.

Mostanság a mindennapjainkat a torna, a lazítás, gyakorlás tölti ki. Ha tudunk (és épp nem náthás, nyűgös, rosszkedű stb) heti 4x átjárunk Biatorbágyra a fejlesztőbe. Ez sajna mindkettőnknek kellemetlen időtöltés, Rékának fizikailag, nekem lelkileg, de a lényeg, hogy látom, látjuk, látják a javulást és inkább most, mint nagyobb korában.