Így szórakozunk

Tegnap volt nálunk sok-sok gyerek, szám szerint 5. Réka uncsitesói jöttek kicsit játszani. Olyanok, mint az orgonasíp: 9-6-4-2-és a Réka, mármint korban. De egész jól ment a közös játék, a nagyok cibálták a kicsiket :D
Aztán Bence kérésére előkerült a Playstation... hiába, ez már az ő generációjuk :D (Réka helyett ott az apja, de az arckifejezése mindent elárul :D)

Ha pedig Réka tévézik, akkor annak megadja a módját :D



Aztán így festegetünk néha:

Úton...

... a szobatisztaság felé :)

Bár produktum az esetek többségében nem születik, már elég sokszor szól, hogy "pityilni a wcbe", vagy "kakálni a wcbe". A papírt már profimód tépi :D Ma szólt, hogy kakilnia kell, ráültettem és próbálkozott is. A wcbe nem sikerült, de utána 5 percre a pelusba bement. Ergo az ingert már érzi. Sajnos Angéla arról is felvilágosított (ez eszembe sem jutott volna), hogy az izomfeszesség minden izmára kihat, jelen esetben a pisi-kaki izmokra is (bocsánat, de a szakszerű kifejezés nekem nagyon idegen gyermek környezetben). Úgyhogy nekünk a szobatisztaságot is reflex-gátolt helyzetben kell csinálnunk, ami lényegében csak annyi, hogy be kell hajlítanom a lábát és kicsit felnyomni a lábfejét.

Fejlődések

Azt már írtam, hogy Réka újabban egyedül eszik. Virslit már korábban is sikerült egyszer-egyszer villára szúrnia, de folyékonnyal (leves, cornflakes) most próbálkozott először.

Nagy meglepetés volt kedd reggelre, hogy pelenkázásnál valami furcsa volt: tök üres a pelus :) Uccu, gyorsan ráültettem a wc-re és belecsurizott :D Hozott a Jézuska katicás szűkítőt, ma kipróbáltuk, azóta azt hajtogatja, hogy "kakálni wc-be" és kiabált az apjának, mert elfogyott a wc papír :D

Néha-néha (egyre többször) egyedül is feláll a toligáknál és elindul. Sőt, tolta a toligát sín nélkül is! ez eddig nem ment.

Az ujjfestéket szépen használja, ő mondja meg, hogy milyen színt kér!

Beszél-beszél-beszél-beszél-beszél.... :D

KARÁCSONY :)

Sikeresen átvészeltük a Karácsonyt!!!!! :)
És bevallom, jobban sikerült, mint ahogy az előjelekből várható volt!
24-én délelőtt még megsütöttem a tortát, dél körül feldíszítettük a fát, amiben Réka nagyon lelkesen segített! Aztán megebédeltünk és én Rékával elmentem (meg mama, papa, Lora, Bence) a pásztorjátékra a templomba. Az út legvégén Réka elaludt, úgyhogy csak a végét látta, de pont sok dal volt, úgyhogy tetszett neki. Amikor az egyik dalnak vége lett, félhangosan megjegyezte, hogy "mégeccer" :D
Mire hazaértünk, a sütőben már sült az aszaltszilvával és mazsolával töltött, baconbe tekert pulykamell, Zoli megpucolta a krumplit a krumplipürének. Gyorsan megcsináltam a bogyósgyümölcs-szószt, befejeztem a tortát. Mire papa meghozta a halászlevet, pont kész is lett minden. Felraktam az ünnepi (nászajándék) terítéket, meggyújtottuk a gyertyákat és leültünk vacsorázni. Réka valamilyen "angyal-megszállás" következtében úgy döntött, hogy Szentestén (és azóta folyamatosan) hogy néz má' ki, hogy az anyja eteti, úgyhogy elkérte a kanalat és egyedül evett :) Még jó, hogy nem öltöztünk ki, így nem bántam, hogy tetőtől talpig (jelen esetben bodytól-harisnyáig) halászleves lett :D Másodiknak csak krumplipürét evett, husi nem kellett neki, gondolom, kicsit furcsálotta a husi ízét édessel kombinálva. A torta természetesen mindenkinél nagy sikert aratott :)
Vacsora után jött az ajándékozás, Réka tőlünk "csak" egy fürdőjátékot kapott, mert a nagyszülők-dédik úgyis elhalmozzák minden jóval :) Zoli tőlem egy parfümöt kapott, én pedig egy nyakmasszírozót, meg a Váratlan utazás összes részét :D:D:D:D:D:D:D:D:D:D:D Ennek örülök a legjobban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Másnap anyuékhoz voltunk hivatalosak ebédre. Itta aztán volt ajándék dömping... Olyan játékokat választottam, amik a járásnaál jók lesznek: csupa tili-toli és húzogatós játék :) Így már van Rékának 3 járássegítője. A legújabb a kockafaló viziló, ha tolja, összeszedi a kockákat a földről -> takarítógép :D Aztán kapott még egy húzható hernyót, meg egy húzható elefántot. Gergőéktől pedig egy plüss sárkányt, mg egy szuper könyvet. Aztán amíg a dédik Rékáztak, mi játszottunk a Loráékkal Cluedót és Twistert, vicces volt :D

Ma pedig átmentünk egy kicsit a Krisztihez meg a Helkához, mert ők ugye nem jöttek tegnap. Átadtuk nekik is az ajándékot, Réka babázott egy kicsit :) Kriszti lecsupaszította Helka lábát és ő pedig megcsikizte <3 És egy kicsit meg is foghattam Helkát olyan kis picurika :) Meg lett csinálva 4unokás fotó, majd elkérem a tesómtól és felteszem.

Advent 4. vasárnapja - a teljes kimerülés

Bár ma már kedd este van és finis, nem nagyon érzem magam biztonságban... Mint a sulis évek alatt, amikor tanultam bár, de benne volt a lehetőség nagyon is, hogy olyat kérdeznek, amiről halvány lila gőzöm sincs... :)
Ajándékok megvannak, becsomagolva.
3 adag mézeskalács és 2 adag mandulás-marcipán korong (ill. szivecske) kisütve
Egy torta hátra van.
Vasárnap beköltözött a teraszra a családunk új tagja is, egy norman(d???) fenyőfa is (gyökeres)

Látszatra van minden, csak egy dolog hiányzik nagyon, a hangulat. Amilyen a formám mostanában, ehhez illő karácsonyi dalt is találtam, ami még annyira nem engedi, hogy átadjam magam a felelőtlen happy-nek....

Karácsony ünnepén

Karácsony ünnepén
Mindenhol gyertya ég,
Békesség jelképe a gyertyaláng.

Mindennap gyújtsatok
Gyertyákat emberek,
Égjen a békeláng mindenhol már.

Halvány kis gyertyaláng,
Hol van a kék madár?
Mindenki várja őt, mért nem jön már.

Sok még a gyűlölet,
Éhség és szenvedés,
Mikor lesz vége már, kis gyertyaláng?

Fenyőfa, sok cukor,
Ajándék mindenhol,
De az én szívemben nincs nyugalom.

Ki mondja meg nekem,
Hogy éljek, mit tegyek,
(Hogy) Karácsony ünnepén boldog legyek.
/svéd népdal/---- ez is már milyen ironikus?!?!?!?!?

Aki mot ismer, az érti, miért tetszik ez a dal...

Szaporodjatok, sokasodjatok...

Mivel ezt a bátyámék komolyan is vették, elhatározásuk gyümölcseként ma megszületettharmadik gyermekük, Helka: 3460g és 51 cm, édesanyjával együtt jól vannak.
Isten hozta őt a világunkban!!!

Réka eddig jól birkózik a feladattal, miszerint ő egy nagy és komoly unokanővér: választott ma egy kisruhát Helkának (természetesen szigorúan rózsaszínt :D), illetve a kádban és még félálomban is azt skandálta, hogy: Hejka, Hejka :)

Advent 3. vasárnapja - az öröm

A 3 bűnbánó vasárnap mellett ez az egyetlen "vidulós" :) Tegnap este a rózsaszínt gyújtottuk meg. Kép nem készült, mert én személy szerint el is feledkeztem az egészről. Zoli szólt, illetve gyújtotta meg a gyertyát. Én egész hétvégén tanfolyamon voltam, Réka az apjával és mamával-papával kanászodott itthon :)

Az előző hét is rettentő gyorsan elszáguldott, néha olyan érzésem van, hogy csak lehunyom 1x a szemem és elmúlik egy nap, egy hét, egy év, egy élet... ;) A karácsonyi előkészületek is abba maradtak, sőt, nagyon úgy néz ki, hogy a "nagytakarítás" is elmarad idén :) Ajándékok sehogy sem állnak, van, amelyik még gondolati szinten sem. Réka tőlünk csak valami apróságot kap, had örüljön magának az ünnepnek Szenteste. Másnap majd dorbézol az ajándékok közt a mamáéknál.

A sín a lábikójára nagyon bevált, mindenki dicséri.
És ma tett két lépést egyedül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! (persze a Kornélnál, sok segítséggel de akkor is ez nekünk nagyon-nagy dolog)

Advent 2. vasárnapja

Ezen a hétvégén a díszítésre és a fára való mézeskalácsot sütöttük meg. Bár ennek is nagy a sikere, az enni valónak szánt idén is a reform mézes recept lesz. Barnacukorral és tk liszttel.
Bevallom, így sokkal könnyebb volt dolgozni, hogy volt segítségem:



Tavaly karácsonyra kaptam Zolitól két mézeskalácsos könyvet, az egyik hagyományosabb, magyarosabb figurás, a másik kicsit "ámerikásabb". Na, ebből csináltuk meg szombat este az "utcai fények"-nek elkeresztelt csodát. Nagyon egyszerű, bár nekem sosem jutott volna eszembe: a házikó ablakai és ajtói helyét 5 perc (kb félidő) sütés után fel kell tölteni összetört keménycukorral, ami a fennmaradó 5 perc alatt gyönyörűen beleolvad, majd kihülés után beleszilárdul. Természetesen mindezt sütőpapíron, mert a tepsire ráég!!!!!!! A házacskákat kitettük a kandalló párkányára, mögéjük mécsest tettem (persze tegnap a mécsesgyújtáskor kettő le is esett és eltört :S). Nekem nagyon tetszenek!

Uszi megint

Szerdán apa is bement Rékával a vízbe. A foglalkozás után kicsit lehetett játszani még a vízben, úgyhogy Réka kipróbálta a karúszót:

Uszi

Tegnap megint voltunk úszni. Némi kellemetlenséget leszámítva (a másik oktató elfelejtett szólni, hogy tovább tartja az óráját, de megengedte, hogy bemenjenek Kornélék) nagyon jó volt! A víz nem volt hideg és Kornél elmondása szerint Réka szépen dolgozott! Egyszer sem sírt, sőt, néha még mosolygott is :D


Ma megint sokat fejlesztettünk: csoportos torna után kiscsoportos kézműves, uána torna Kornéllal. Mindez 9:30-tól 12:30-ig. Nekem is sok...

Advent

Ez az Advent tényleg a várakozásról szól nekünk. Mivel Réka napról-napra ügyesebb, hamarosan elindul! Tényleg szuper karácsonyi ajándék lenne, de ha mégsem, akkor sem leszek szomorú. Jó esetben van még 60-70-80-90... éve, hogy kijárkálja magát :D

Ez a Karácsony nálunk tradicionális lesz, igyekszünk minden hagyományt őrizgetni. Az biztos, hogy ha lehetőség lesz rá, akkor Réka megy a mamáékkal a pásztorjátékra Szenteste. A fát együtt fogjuk díszíteni hagyományos díszekkel: mézeskalács, habcsók, szalmadíszek, termények. Igyekszünk majd mindent együtt csinálni, az adventi koszorú így készült:























Aztán vasárnap fürdés után meggyújtottuk az első gyertyát:

Mosolyolimpia

A korábbi linken nem lehetett szavazni, már kijavítottam. Természetesen a mosoly az maradt a régi :D






És itt lehet rá szavazni:

http://mosolyolimpia.hu/site.cgi?a=gyerkoc-3&id=2107&poz=3-1-0-5-

Okosság (giccses, nálas, de elgondolkodtató)

Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet.

Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián.

Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtély. A ma AJÁNDÉK!!!!

A sok ++++++++++++++++++

Úgy látszik, bejött! Köszönöm mindenkinek!

Ma Réka olyan csodásan teljesített, hogy el vagyok ájulva tőle, de tényleg. Pedig féltem, mert nem aludt előtte, de alig sírt, szépen végrehajtotta a feladatokat!
Kornél azt mondja, hogy napról-napra egyre kevesebbet kell tartani.

Sín vol. 3 (vagy mennyi????)

Tegnap voltunk megint a sínnel bent Pesten. Kellett egy lábujj-távolító még rá, mert a kis lábfejét próbálta még befordítani. Mire szegény srác felrakta, pont berobogott a doki, megnézte, még mondott egy-két változtatást, úgyhogy sín vissza a szervízbe, de hál Istennek most egyből vissza kaptuk.

A mozgással is szépen haladunk, a kis tili-toli oroszlánt már egyedül tolja. A fejlesztőben nagyon ügyes, bár Kornél úgy gondolja, hogy "sajnos" már túl okos. Ezt úgy kell érteni, hogy amikor először állt fel, még az vonzotta jobban, de akkor ugye nem ment neki. Most már menne, de ő sokkal jobban szeretne a csesztetéstől szabadulni, mint elindulni... Valami szuper motiváció kellene, csak még rá kéne jönnöm, hogy mi az :)
Ma pl a önjáró vonata után kötöttem a gurulós kacsát ést azt kellett elkapni :D

Az Égiek tudják, hogy csak egy karácsonyi ajándékot kérek...

Színes beszámoló

Csak mert rég volt és sok-sok vicces, édes kép és videó van!

Még októberben voltunk Orsiéknál, náluk homokoztak még egyet:




Még egy dumálós videó a rajongóknak :)





Aztán bejött a hideg, mackósítani kellett:



Meg leesett az első hó is, kipróbálhattuk a szánkót:


Így játszunk esténként:






És fodrásznál is voltunk:

Mindenmás

Réka megintcsak kifordult önmagából:
Napok óta nem eszik rendesen, szinte egész nap csokit kunyerál. Pedig régen mondjuk a csirkecombot többre tartotta a csokinál... :S Reggelizünk (pl) eszik két falatot és közli: csokit. Ha azt mondom, hogy nem kap, vagy nincs, vagy hasonló elutasítás, akkor jön a hiszti. Tudom, hogy ennek a "résznek" kell következni, de azért mégsem akarom. :)

Napok óta nem alszik nap közben rendesen (du 5-6 körül valamelyikőnkön beájul végkimerültségében), minek következménye, hogy az esti altatás katasztrofális. De tovább is megyek, mert ma egyáltalán nem aludt napközben és most is 7-fél 10-ig szenvedtünk. Szó szerint, mert ő is csak sír, mi tehetetlenek vagyunk. Ha kérdezzük, hogy mit akar, akkor felsorol mindent, ami nem az alvással kapcsolatos: be (szobába menjünk ki), pompom (Alma együttes: ma van a szülinapom), Lili (telefonomon levő videófelvétel Istiről, Liliről :D). Ha felajánlok neki dolgokat, kategorikusan elutasítja: kakaó, mese, ének. Ha meg kéri, hogy meséljek, két mondat után kiabál, hogy nem-nem. Ha altatódalt éneklek, pofoncsap :( Sír a takaróért, ha betakarom, akkor ellöki: nyem, takajó nyem.

Elkezdtük játszani a kis muszáj-játszmáinkat földhözvágós-sírósan, fejem a falba verem stílusban, anyzósan... Mindekettőnk részéről :D
Csak abban bízom, hogy TÉNYLEG kinövi egyszer...


Gombostűre szúrva szépen
Ezernyi színes pillanat
Az idő ha megdermed a képen
Az öröm talán itt marad

Mennyi kérdés
Mennyi féltés
Sok értelmetlen áldozat
A lepkegyűjtő
Emlék után kapkod
És felgyűlik a holt anyag

De bárhogy fáj
Elmúltál
Te gyáva perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

Bárhogy fáj
Elmúltál
Te drága perc, te bűntelen, te tiszta
Nem idézhet vissza
Semmi már

/Ákos/

Sín folyt. köv.

Ráállni nem nagyon szeret, bár ezt teljesen megértem, mert amikor én veszek egy új Scholl cipőt, nekem is egy-két hétig rendezi a lábamat. Neki meg pláne rendezni kell! Úgyhogy biztos kellemetlen, meg fáj, de muszáj. Ezt is majd megszokja!!! Mint eddig oly sok mindent :)

Pénteken az Angélás konzultáción megbeszéltük, hogy cipőcske kell fölé. Tehát kell egy benti és kell egy kinti, mivel Angéla és ornél egyetértésben azt mondták, hogy alváson kívül legyen rajta a lehető legtöbbet. OK, ám legyen. Hál' Istennek már nem kell(ett volna) figyelni, hogy milyen gyártmány, van-e harántemelő stb, a legóccsóbb :) is jó lett volna... Csakhogy természetesen amit fel tudtunk adni a sínre, az nem a legolcsóbb kategória. De végül is van a gyereknek egy szép mamusza, meg egy szép pihe-puha bakancs-szerűsége. Zoli megjegyezte, hogy jövőre nem kell majd cipőt vennünk, jó lesz ez (mivel ugyebár 23-ast kellett venni a sín miatt a 19/20-as lábára) :D

Arra nem emlékszem, hogy írtam-e, de lila alapon pillangó mintás. Ez fontos. Mert ma eg kislány megnézegette neki, de nem olyan szemmel, hogy "úristenezmegmi?!?!?!?!", hanem, "jémilyenszépmintás" :D Ez nagyon fontos, mert Réka kezdi egyre jobban érteni a világot, nem szeretném, ha csúfolnák... Persze, tudom, hogy fogjál, mert mindenkit csúfolnak valamiért, de a lehetőségeket próbálom a minimálisra szorítani.

Majd teszek fel képet!

Sín - avagy egy hosszú folyamat (majdnem :S) vége

Megkaptuk a sínt! És tovább megyek, úgy néz ki, hogy kisebb javításokkal, de jó lesz!!!!!!! Réka nagyon szépen teszi benne a lábát, a kis toliga-oroszlánját tudta vele egyedül tolni (ez eddig csak segítséggel ment). Sőt, párat lépett a mamának úgy, hogy csak a csípőjét támasztottam egy kicsit! Úgyhogy sikeresnek nyílvánítom ezt a dolgot, annak ellenére, hogy maga a folyamat kritikán aluli volt. Sajnos ez a rendszer hibája :(

Ezt írtam nov. 21-én

Kis csalódás és a többiek

Kezdem a rosszal: ma sem lett sinünk :( Sajnos nem lett teljesen kész... Pénteken megyünk be érte, bár akkor a doki nem fogja látni. De nem is baj, Angéla többet látja a gyereket, az ő véleményére inkább adok.

Viszont meggyógyultunk, újra járunk a fejlesztőbe és olyan dolgok történnek velünk, ami mindnyájónkra jó hatással van. Olyan embereket sodor elénk az élet, akiknek sajnos százszor rosszab "sors" jutott. Ha egy kicsit is sikerül ezeknek az embereknek az életét megkönnyítenem, már érdemes volt... Meg ilyenkor a mi problémánk eltörpül. Ilyenkor hálát adok, hogy velünk "csak" ennyi történt.

Angéla szerint a combja, csípője és a térde szebb lett Rékának. Már 1-2 mp-re megáll egyedül. Rendkívül sokat dumál, arról teszekfel videót majd.

A legújabb és amivel most olvasztja az egész családot, az az, hogy átkarol és mondja, hogy: szejet. Esküszöm reggel, amikor ezt csinálta rögtön ébredés után, tényleg angyalkákat hallottam csilingelni a fejünk fölött :D egyszerűen nem tudom felfogni, hogy hogy szorhat ennyi szeretet egy ekkora emberkébe?!?!?!?!?! Arról már nem is beszélek, hogy az apja mit csinált, amikor ugyan ezt eljátszotta vele most, lefekvés előtt... :')

Gyógyulunk

Kaptunk antibiotikumot, meg adom neki a homeót is. Tegnap óta nincs láz, pedig a doktornéni azt mondta, hogy még 2-3 napig számíthatunk rá.
Az alvása viszont kicsit felborult, tegnap fél 11kor aludt el, pedig 8kor már letettük, próbálkoztunk az altatással. De ilyenkor jön, hogy mesét, deakkor elkezd ugrálni. Ha mondom, hogy nincs mese, csak ha fekszik, akkor 5 mp-re lefekszik, utána ugrál tovább. Csíp-rúg-harap, kiabál, ha éneklek, hangosan kiabálja, hogy ne-ne-ne :D

Ma megint egy órát küzdöttünk, mire elaludt most (14:00). Remélem, nem alszik sokái, mert megyünk anyuékhoz. Talán ők lefárasztják :P

láz

Éjjel volt 39,6 is :(

Most várjuk a doktornénit...

Mindenféle

Tegnap hazaértünk a messzi-mamáéktól Kunhegyesről. Szuper volt minden, Réka sokat játszott Baaajbikával és Jobival (uncsitesók), néztünk pipit, meg csacsát a szomszédban, voltunk piacozni, ahol láttunk gyöngyipipit. Én kiélhettem a gasztromán hajlamaimat, miel volt, aki lefoglalja Rékát :) Két tyúkból olyan levst főztünk a sógornőmmel, hogy apósom kellett, hogy leemelje a fazekat a tűzről, mert nem bírtuk el. Ennél már csak az íze volt jobb.
Csodás kicsekkel megrakottan értünk haza kezdve a mama zserbójával, Gábor zöldségeivel és nem utolsó sorban a sógoromtól kapott, másnak szemétnek tűnő holmikkal: igazi piros bádog kupa (olyan, amiben régen a vizet hordták, még az ivó teteje is megvan), savanyító/savanyúságnak való mázas "köcsög" (nagyobb, mint egy köcsög, nem tudom mi lehet ennek a hivatalos neve), szép, kézzel készített kaspók és egy régi Orion rádió a bátyámnak. Érdekes, hogy vidéken ezektől szabadulnának meg, pedig ezek igazi kincsek!!!! Régi szaguk van, mesélnek. Ja, és még lemaradt (mert nem fért be a kicsi kocsimba, de Gábor felhozza nekem legközelebb) egy igazi teknő, még tán a liszt, kenyértészta maradékai is látszanak rajta és egy működőképes savanyító dézsa. Kincs-kincs hátán, igaz?!?!?!?!? ;)

Réka közben betöltötte a 20. hónapját, ma pedig a névnapja van.
Holnapra igazi Márton-napi családi vacsorát terveztünk de sajna az élet megint közbeszólt: Réka egyik percről a másikra belázasodott az este. Nem tudom, hogy mitől lehet, mert egész nap nem volt vele semmi, még úszni is voltunk, utána átjöttek a tesómék, itt kacarászott a Réka a Bencén. Aztán amikor indultak majdnem elaludt a Zoli vállán, utána a kádban, majd mikor kivettük a vízből már éreztem, hogy lázas: 38,5. Gyorsan kapott Nurofent, meg vincetoxicumot. Most már kicsit lejjebb ment érzésre, de nagyon nyüszög fél-álmában.... :( Remélem, semmi komoly nem lesz!!!!!!!!!!!

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSSSSSSSS.....................
Megvan a vény, ha minedn összejön, jövő hét szerdára kész lesz a sín!!!!!! Móni kérdezte, hogy mikor/meddig kell hordani, ezt még én sem tudom. De gondolom minél többet, de remélem nem sokáig ;)

Anya (én)

Mostanában különböző dolgokon jár az eszem, de állandóan. Most jó titokzatos leszek, de egyikről sem akarok elhamarkodottan beszélni, mindkettő erős elhivatottságot, akaratot, erős jellemet és kitartást kíván.

Nap, mint nap úgy élek, hogy Rékán kívül mindenkinek hazudnom kell mindenről. Neki is csak azért nem, mert nem tudok... De tiszta vizet önteni az én poharamba nem egy egyszerű csapnyitási mozdulatból áll. Először ki kell kaparnom a régi víz beposhadt maradékát, utána "kidomesztoszozni", tisztára mosni a poharat, fényesre törölni és utána megtölteni. De lehetőleg Eviannal :)

Utazás

Hétvégére leutazunk a messziMamáékhoz!

Úszás

Tegnap volt Réka első vizifoglalkozása Kornéllal. Hát, egyikőjükben sem csalódtam ;) Kis hableányomnak nagyon tetszett a víz, végre egy torna, amikor nem sírt. "Sajnos" ez csak bemelegítés volt, Kornél mondta, hogy ha rendesen elkezd vele dolgozni a vízben, bizony lehet, hogy sírni fog. De nem baj, mert ma viszont olyan kis ügyes volt a foglalkozásokon, hogy csak na! Angéla is hazajött Németországból, ő is sokat dícsérte Rékát!

Kornélon viszont látni lehetett tegnap, hogy a víz az igazi eleme :) olyan -nem tudok más szót használni, ami kifejezné- attraktívan bánt a gyerekkel. Szép volt nézni, ahogy úsztatta a kezében ide-oda, hintáztatta, bicigliztette. Ezt a nyugalmat érezhette meg Réka is, szó nélkül ment a vízbe, kb 10 percenként eszébe jutottam, de amint meglátta, hogy jó helyen vagyok, megnyugodott és játszott tovább. Meg persze a lányok: Eszter és Sára szórakoztatták a madammot torna közben. Őket kellett lefröcskölni a lábával, elkapni, odaúszni stb.

Szerdán megyünk megint, már alig várom! És ha Réka jól fogja bírni, akkor két "Kornélozást" ki is váltunk két uszival :)

Cipő-no komment

Lassan egy burleszk-filmben érzem magam, csak valahogy nekem nem mulatságos az egész, sőt...
Még a mintavétel napján megbeszéltük a dokival, hogy ő killítja a vényt a kórházban és elviszi a műhelybe, hogy ne nekünk kelljen szaladgálni utána. Ez eddig nagyon kedves dolog. Az meg pláne az volt, hogy a mintavevő bácsi szabadkozott, hogy két hétre tudja csak vállalni az ünnepek (okt. 23) miatt. A múltkori 6 hét után ezt én már kényeztetésnek éreztem :) Aztán másnap telefonált is a doki asszisztense az adatok miatt, ujjongtam, hogy hurrá, 10 nap és lesz a gyereknek új csizmije, amiben talán már elindul!!!!!!

Múlt hét kedden kellett hívnom őket, hogy mi a helyzet, akkor azt mondta az emberke, hogy a doki elfelejtette elhozni a vényt... és mivel szerdánként van csak ott, egy héttel tolódik az egész. Ma megint telefonáltam, megint nincs vény, megint tolódik...

Vajon, ha a magánrendelésre megyünk (én oda akartam, de az asszisztens lebeszélt), nem pedig az ingyenes tanácsadásra, vajon akkor is ilyen szétstórt lenne a doki?
Vagy ha a saját gyerekének a mozgása múlna rajta? Vagy ha apukámra hallgatok és adtunk volna pénzt neki?

Csak azért vagyok rettenetesen csalódott és szomorú, mert Réka már menne, szaladna és majd' megszakad a szívem érte ahányszor ránézek a kis kacska lábijára :(

Halottak napja

Persze egyből nem mesével kezdem, de nem baj :)

Tegnap voltunk fent a temetőben Rékával. Bevallom, kicsit tartottam a dologtól, úgyhogy felvérteztem a gyereket avatott tárgyakkal :D De minden szuperül sült el. Az idő szép volt, sötétedés előtt mentünk fel, a lemenő nap lehetetlen-narancssárgára színezte az ég alját. A temető tele volt szebbnél-szebb virágokkal, mécsesek égtek a sírokon. Persze mi nem voltunk annyira türelmesek, mint a dédik, úgyhogy amíg ők tették a dolgukat a sírok körül, mi sétáltunk. Nézegettünk galambos, meg angyalkás sírköveket, találkoztunk pár ismerőssel is. Ami számomra érdekes volt, hogy a Papánál (a dédi "élettársa" volt a dédpapám halála után, akire nem emlékszem) elérzékenyültem egy kicsit. Őt ismertem, tudom, hogy mennyire szeretné a Rékát. Úgyhogy be lettek mutatva egymásnak :) és kértem őt is, hogy segítsen nekünk!

Ma pedig nekünk nem a halottakról szól a nap, mivel ma van Zoli szülinapja és a megismerkedésünk évfordulója is. Úgyhogy ma ebédelni mentünk hármasban a kedvenc görög éttermünkbe, szuper volt!

És akkor jöjjön a mese, kicsit apáról és anyáról :)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, Tücsi és egy fiú, Zoli. Egy helyen dolgoztak és már korában felfigyeltek egymásra... Aztán egy beszélgetés alkalmával kiderült, hogy Zolinak november 2-án van a szülinapja. Mivel Tücsinek arra a napra bulimeghívója volt, megkérdezte Zolit, hogy lenne-e kedve eljönni a buliba. TERMÉSZETESEN :) igent mondott és megbeszélték, hogy előtte találkoznak és megisznak valahol valamit.
November 2-án Tücsiék Székesfehérvárra mentek a rokonokhoz látogatóba. Az utolsó helyszínen már annyira sietette a családot és saját magát (zuhany, ruci, smink, fuksz... sok idő), hogy nem ment el pisilni, mondván csak fél óra az út :) Természetesen az M7-en olyan dugó volt egy karambol folytán, hogy állt a sor. Azt a pokoli érzést sosem fogja elfelejteni... :D
Aztán otthon gyors smink, rohanás a buszhoz, találkozó az izgalmas, gyomorszorító érzéssel. Egy ír kocsmába ültek be, egy sör meg egy koktél. Aztán találkoztak Tücsi barátaival és elindultak a buliba. Ott aztán egy tánc közben elcsattant az utolsó első csókjuk az életben (figyelem, ez egy mese, tudjátok, boldogan élnek, míg meg nem halnak-a szerk :D). Hazafelé nagyot sétáltak és ahhoz képest, hogy nem így indult, már arról beszélgettek, hogy hány gyereket szeretnének...
Azóta is boldogan(????????) élnek, ha nem hiszed, járj utána! :)

Mesét!!!!

Napjában többször hallom ám ezt, miközben a legkülönfélébb nyomtatott dolgokat cibálja felém: mesekönyv (ez még tán rendben is van), IKEA katalógus, szakácskönyvek, szórólapok... Mégis az esti az amikor igazán mesélek neki. Ezeket én is nagyon élvezem, mert legalább járatnom kell az agyamat, másrészről pedig az aznapi eseményeket elevenítjük fel, így azok jobban belém rögzülnek. Muszáj is, mert ma sirattam el a bébijátékainkat... Eltettük őket, majd a kistesónak jólesz valamikor :) Olyan gyorsan nőnek...

Amikor itt voltak szerdán a dédiék eszembe jutottak az ő meséik... Azokat is az élet írta, nem vidám dolgokról szólnak általában (világháború, '56), de gyerekkoromban nagyon szerettem hallgatni. Persze vannak vidám történetek is, ezek általában állatokhoz kötődnek (az egyik dédinek igazi őzikéje is volt). Nagyon szeretném ezeket a történeteket megőrizni, remélem Réka még hallhatja tőlük élőszóban is! De azért elhatároztam, hogy meg kéne örökíteni ezeket a "meséket".

Így kicsit átalakul a blog, kicsit meseszerűbb lesz mától, mert amit lehet, meseként írok le, igyekszem szórul-szóra ugyanazt írni, mint amit Rékának meséltem.

Nem jó a netünk....

.... úgyhogy nem tudom, mikor lesz új bejegyzés :(

Nem kiabálom el...

... de az új ágyában aludt el. Oda lett tolva a miénk mellé, odafeküdtem mellé, megkapta a kakaóját, kicsit mé beszélgettünk, meséltem a nagylányról, aki már nagy-nagy ágyban alszik EGYEDÜL :), kicsit énekeltem és tíz körül el is aludt (délután négykor sikerült elaludnia, azért ilyen későn...). Azóta ugyan úgy van, a hátán fekszik, szétdobott kezekkel.

Remélem reggelig így lesz :D

Pisi

Ha elmegyünka wc mellett, mindig mondogatja, hogy pisi-pisi. Párszor már ráültettük, persze eredmény nélkül :) Erre ma reggel hajtogatja, hogy pisi-pisi, persze nem reagálunk. Zoli vitte tisztába tenni, erre amint kicsomagolta a "nehezen tartogatott" éjjeli mennyiséget kicsurizta a pelenkázóra :D

Ha még egyszer szól, már reagálunk ;)

Megint csak sokminden :)

Még mindig zajlik az életünk, a kis pimpili szórakoztatása annyira leköt és lefáraszt, hogy miután (nem hazudok!!!!!!!) fél órás esti beszélgetés után elalszik már csak arra vágyom, hogy megnézzem a sorozatokat :)

Nos, a következők történtek velünk az elmúlt napokban:

Réka (végérvényesen??????) leszokott a tápiról. Helyette már kakaózik, mint a nagyok. Előszeretettel hangoztatja is: kakaját!!!!! Ez valószínüleg abból jön, hogy mostanában nem azt mondja, hogy hamát, hanem, hogy kaját :) Reggel hétkor püföli a fejem és kiabál, hogy kaját, kaját! Olyan kis mókás ilyenkor :D

Alvás... "elrontottuk" :) és általában köztünk alszik. Ezzel nem is lenne baj, csakhogy: 140 széles az ágyunk; ő keresztben fekszik köztünk; nem szeret betakarózva lenni, de még a takaró sem érhet hozzá :S ergó mindketten az ágyoldalon, félig lelógva, kitakarva alszunk. Vettünk egy ágyat Rékának, holnap hozzák, remélem beválik... Mert persze a kiságyban azért nem alszik, mert már kinőtte: bármerre forgolódik, mindig valamihez ütközik. Egyelőre oda lesz tolva a mi ágyunkhoz, aztán ha egy-két hetet alszik benne nyugiban, akkor megpróbálkozunk az átköltöztetéssel.

Ortopédia... levették a gipszmintát és lehet, hogy a jövő héten szerdára már készen is lesz. A múltkori 6 héthez képest ez nagyon baráti. Ráadásul azt mondták, hogy azért ilyen "későn", mert ugye most többnapos ünnep van. Mostmár csak azt remélem, hogy jó is lesz, mert már nagyon kéne... minél többet áll a kis lábán, annál jobban deformálódik :( de ugye mit akar egész nap?!?!?!?! Ácsi, ácsi

Fejlesztő... Angéla meint külhnban sajnos. Ráadásul most őszi szünet is van. Kornél a kedvünkért "kinyitott" volna szerdán, mehettünk volna egy úszásra (ez lett volna az első), de Réka kicsit köhög, nem mertem kockáztatni. Amúgy szépen fejlődik a tündérmogyorónk, Kornél szerint már csak szervi (értsd: a talpacskája) akadálya van, hogy megálljon egyedül/elinduljon.
Hát igen, a világbéke után ez lenne a második kívánságom... :)

Beszéd... az rettenet :D de pozitív értelemben. Rékánál "ez mi?" korszak van: ül a földön, kipakolja az összes játékát, mindet fölemeli, rámnéz és kérdi: Ez? És nekem szépen válaszolnom kell, napjában 20x elmondat velem minden játékot, állatot a könyvből, tárgyat, mondókát. De van haszna, mert már 3 mesekönyv van, amiben mindent meg tud nevezni. A Fújja szél a fákat mondókát egy szó (letöri) kivételével elmondja. A Mókuska, mókuska éneket úgy énekeljük, hogy minden második szót ő mond. 2-3 szavas tudatos mondatokat mond: apa elmegy (áll az ajtóban), apa elment (becsukódik az ajtó), szia mama, szia papa stb, kell kenyeret,husit. Napról-napra kb 2-3-4 szóval bővül a szókincse, szerintem még választékosan is fejezi ki magát, mert nem mindig azt mondja pl, hogy va-va, hanem cserélgeti: hol va-va, hol kutya :D

Egyelőre ennyi :)

Kis ízelítő a szókincsünkből

Egy kis ízelítő abból, amit nekem egész nap hallgatnom kell :D

Megint csak ősz

Miután az összes diólevelet összegereblyéztük...

Megpihenünk a diófán...


és kicsit meg is ölelgetjük, mert az nagyon jó érzés!!!!

Ortopédia

Tegnap voltunk ortopédián (őőőő, most már tegnap előtt :S), jófej volt a doki, csak nem engedett megszólalni. Természetesen lefikázta amkorábbi sínt, meg a cipőt (persze, nem ott lett csinálva), lefotózta Réka lábikóját (hahh, tananyag lesz a gyerekekm :D), meg egy kedves gyakornoklánynak is megmutatta (aki véletlenül rákérdezett a szemére és örült, hogy lemondtuk a műtétet, mert az ő unokatesójának magától helyrejött, egyből adott egy drnéni számot, megint kicsi a világ). Szóval lesz új sín (természetesen KÖVETELJÜK!!!!!!!!!, hogy ez is rózsaszín, vagy legalább csajos mintás legyen), bokában hajlítható, hogy tudjon benne lépegetni. Remélem, ez már jó lesz.

Ja és Kornél legújabb tanácsa: minél többet járjon... De persze nem vezetve, ergó szék, vagy egyéb dolog tologatása, vagy támaszkodva rajtunk. Réka élvezi, tetszik neki :D nekem is, jó látni, hogy örül magának, van önbizalma, akarja csinálni. A derekamnak viszont már nem tetszik :DDDD

Miért???

Miért írtam le ezt a mesét? Mert mostanában a napunkat szoktam elmesélni neki, mert abban vannak olyan mozzanatok, amikre emlékszik, tudja kommentálni. Tetszik neki, érdeklődve hallgatja.

A meséből is kitűnik, hogy baromira szoros napjaink vannak, ma konkrétan este 7ig csak a kocsiban ültem le, mert ott muszáj... :S

És még annyi, de annyi dolog van: vényt szerezni szerdáig, hogy csinálhassák az új sínt, persze ortopédiára novemberben van időpont :S, intézni a ház dolgait, a saját dolgainkat, kb 4 cm vastagságú csekkhalom vár befizetésre, kb 5-6 adag ruha vár(na) mosásra, végre a gyerekszobát is megszeretném csinálni......................................................................................... inkább nem is folytatom, mert csak behergelem magam.

Túlvállalom magam. Tudom. De muszáj.

Mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, úgy hívták, hogy Réka. Anyukájával, apukájával, két kutyával és egy teknőssel élt egy szép házban. Egyik nap, miután mosolygósan felkelt az anyukája mellett, tiszta pelust és szép ruhát kapott, kimentek reggelizni. Ezen a reggelen az anyukája csokis gabonapelyet adott neki, Rékának nagyon ízlett. Alig hagyott az anyukájának :) Miután megreggeliztek, az anyukája észrevette, hogy elszalat az idő, nemsokára menni kell Angélához kézműveskedni. Ezért gyorsan felöltöztek, beültek a kocsiba és már mentek is. Útközben megbeszélték, hogy kik lesznek ott: ÓÓÓsi, Itti, Jiji, Kóónélka, Angi. Meg elénekelték kétszer a mókuskát:

Mókuska, mókuska felmászott a fára.
Leesett, leesett kitörött a lába.
Doktor bácsi ne gyóyítsa meg,
huncut a mókus, újra fára megy.

Persze ez a Réka kislány csak a foglalkozás elején volt aktív, amíg mozgolódni kellett: Fújja szél a fákat, Lipem-lopom a szőlőt, Badacsonyi szőlőhegyen stb ezeket mind énekelték és bizony ez a Réka kislány mé kergetőzőtt is a széket tologatva. Aztán persze az ajtódísz készítésében nem akart az anyukájának segíteni, inkább cirkuszolt egy sort.

Mire hazaértünk, a mama már meg is csinálta a finom ebédet: sülthusi jázmin rizi-bizivel. Persze a Réka kislány a husit szó nélkül, a rizi-bizit csak kis unszolásra volt hajlandó megenni. Utána persze lecsúszott egy Rudi, később pedig, mivel jött a dédi éd hozott, egy szelet kinder csoki is. Mire anya térült-fordult, már indulni is kellett tovább, mentünk Rákosborzasztóra egy kedves bácsihoz, aki megnézegette Rékát és megpróbálta a fejecskéjét simogatni, de ez a kis komisz nem engedte :)

Hazafelé még beugrottak vásárolni, vettek vajat, zsömlét, husit, hogy legyen mit vacsorázni apával, aki már nagyon várta őket. Vacsora után még játszottak egy kicsit, aztán Réka az apukájával fürcsizett, azt nagyon szereti! Masszázs és öltözés után usgyi az ágyba és mese után még fél óra szülőnugrálás után végre ennek a napnak is vége lett Réka baba számára.

Itt a vége, fuss el véle!

Az élet nagy igazságai... :D

Persze közvetlenül nem Rékához kapcsolódik, de hátha később neki is szüksége lesz ilyen örökérvényű bölcsességekre :D

A BOLDOG NŐK 5 TITKA:

1. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, akivel megoszthatod a
felelősségeket és a háztartási munkát, és hogy legyen egy jól fizető
állása.

2. Fontos, hogy egy boldog férfit találj, aki imád táncolni, utazgatni
és mindig megnevettet.

3. Fontos, hogy egy romantikus férfit találj, akire érzelmileg
támaszkodhatsz, anélkül, hogy ő ezt kihasználná, és ráadásul nem hazudik.

4. Fontos, hogy egy olyan férfit találj, aki tökéletes szerető és imád
veled hancúrozni.

5. Fontos, de nagyon fontos, hogy ez a 4 férfi ne ismerje egymást!

Megerősítés

Érdekes, hogy amióta eldöntöttük, hogy nem lesz műtét, azóta folyton pozitív visszajelzéseket kapok. Bevallom, féltem "közkincsé" tenni ezt a dolgot, mert tartottam attól, hogy esetleg rossz anyának tűnök majd... De szerencsére általam szeretett és nagyra becsült emberek erősítenek meg a döntésemben, többek közt ma a neurológusunk is. Aki nem mellesleg megint megdícsért minket, Réka szépen fejlődik, a beszédétől egyenesen oda volt, meg vissza. Attól meg plána, hogy amikor lefektettük a vizsgálóasztalra, ránézett a drnénire és közölte vel hanyag kézmozdulat kíséretében, hogy szia néni. Lefordítva ez annyit tesz: tűnj már el innen! :D

Ma voltunk kézműves foglalkozáson Angélánál. Réka maga volt a megtestesült "nemvagyokhajlandóegyüttműködniveled" :( Pedig nagyon szép őszi képet csináltunk. Mire Réka felnő az én kézügyességem is javulni fog :) Plussz megint belémharapott nemtetszéseként, úgyhogy mire az egyik kezemen elmúlik a fognyom és a lila folt, addigra a másikon lesz.
Utána viszont itthon olyan dolgokat csinált, hogy majd eldobtam az agyamat, pl a fúj a szél a fákon mondókára kinyújtotta a kezét (ami neki egy embert próbáló feladat a kötöttség miatt, de megint segített az egyik kezével a másiknak, annyira cuki) és hajladozott. Ilyet ezelőtt még nem csinált!!!!!!
És megtanultuk, hoy a ceccca azt mondja, hogy májjji :)

Hogy legyen miért dobálnotok... :)

Sokat vesződtem magamban, hogy ezt leírjam-e, de aztán arra jutottam, hogy biztos lesz, akinek a dolog hiánya feltűnne... Szóval NEM műtetjük meg Réka szemét. Nem zárkózunk el teljesen a műtét lehetőségétől, de amíg csak lehet, halasszuk. Mivel nem tudják garantálni a műtét sikerességét, úgy döntöttünk, hogy nem tesszük ki Rékát felesleges lelki traumának. Mert igen, egy ekkora gyereknek lelki trauma, hogy vért vesznek, hogy nem ehet kitudja meddig, kikötözik az altatáshoz stb. Lehet, hogy parázs vitát vált ez ki majd, de nem érdekel, én csináltam eddig is végig, én lennék ott is vele, én leszek 10, 20, 30 év múlva is vele (illetve akkorra remélem lesz saját családja)

Sajnos a mai nap volt még negatív dolog: Angéla megállapította, hogy nemhogy javulna, de a bal lábfeje romlott is. Mivel nincs ami korrigálja neki, a sok állás (ami önmagában meg baromira jó dolog, hogy csinálja) csak még jobban erőlteti. Úgyhogy azon frissiben bejelentkeztem a Mező doktorúrhoz, aki a Petős gyerekekkel is foglalkozik. Remélem, ő már olyan segédeszközt fog tudni csináltatni, ami ér is valamit. "Természetesen" ez már nem ingyen lesz, de most már ott tartunk, hogy megér az tízezer forintokat, hogy a gyerek végre elinduljon, pláne, hogy ne legyenk maradandó problémái... :S
Azt inkább nem részletezem, hogy miből tudnánk ezt a cipellőt kifizetni... köszi "svédbútoráruház"

Azért természetesen a jókedvünk töretlen és minden nap tanulunk valami újat:

Szókincs

Ezeket a szavakat használja tudatosan:

anya
apa
mama
papa
dédi
gegő (Gergő=keresztapja)
kiszti (Kriszti=keresztanyja)
bessze (Bence=unokabátyó)
Bekecs (kutyájuk)
Ábel
Gazsi
Peti
óósi (Orsi)
itti (Isti)
jiji (Lili)

aááma
máána
nanancs (narancs)
husi
hami
iszi
tea
báná
visz (víz)
kukáá (ropogtatnivalók)

cici
punci
kaka
pipit (ezt mondja a wc-nek)
fosi (szegény ezt is tudja...)
keze

kotkodács
va-va
cecca
kutya
cin-cin
pipi
katika (katica)
boci búúúú
beee-beeee (bari)
bálna
paci
háp-háp
kacsa

kész
nem
szia
pá-pá
puszi
néni
bácsi
baba
köszi
fojjóóó
ácsi
csüccs
kanál
kés
tűűűzs
kukuccs

Ősz

Kedves blogolós barátnőim oly' szépeket írtak az őszről, hogy úgy döntöttem, én is megosztom, hogy nekünk mit jelent ez az évszak.
Az első dolog, ami eszembe jutott, sajnos szomorkásra sikeredett, ugyanis felötlött bennünk, hogy tavaly diólevél söprögetés közben azon álmodoztunk, hogy az idén már Réka is itt fog sertepertélni a kis cirokseprűjével. Aztán ki is töröltem a kis könnycseppet, mert ősz is lesz még jónéhányszor és diófa is akad a kertben, az utcán, ami után lehet takarítani :) Meg persze ott sertepertél Réka, csak négykézláb és sajna egyre hidegebb van. De nem baj, majd egyre melegebben öltöztetem :)

Szóval szorgosan gyűjtjük a dió, mindig viszünk a mamának, bár halálosan allergiás rá :D Élvezettel és hangos hisztikkel esszük meg az őszi nap által megérlelt utolsó szem málnákat. Ha elfogy, jön a máááána, máááána és nem tudom megmagyarázni, hogy nincs több :) Esszük az almát, körtét és én már alig várom a naspolyát.
Fűtünk a kandallóval, amit a Réka hangos tűűzs-tűűzs kiáltásokkal illet és ha megkérdezzük, hogy oda mehet-e, akkor azt válaszolja, hogy: Ne, füü (és mutatja a kezét, hogy megégeti). Ennek ellenére néha odalopakodik, de eddig szerencsére még nem égett meg... :S
Ma elültettünk kb 100 virághagymát (hóvirág, krókusz, nárcisz, tulipán) abban a reményben, hogy 1., nem ássák ki a kutyák, 2., kikelnek tavasszal.
Ha a fiú(k) ügyesek lesznek, akkor még ősszel elkészül a "bogyósgyümölcs szekció" :D a kertben: a régi farakás helyére szeretnék sok-sok mindenfélét: ribizli, málna, szeder, egres, áfonya, tőzegáfonya és atövükbe eperke sok-sok-sok-sok eper.

Szóval minálunk az ősz nem az elmúlás, hanem az újjászületésre való készülődés ideje.

6/70es kapupántcsavar

Avagy pár perc nyugalom anyának és apának :D

F&H

Sajnos az élet nem fenékig tejfel, mióta itthon vagyunk, ugyanis 1-2 napos megszakításokkal fosunk-hányunk (F&H) Rékával felváltva. Valószínüleg egymást fertőzzük vissza. Azért vannak jó pillanataink is....

Itt már hideg van:

Az őszi kerti munkák nem maradhatnak el:
Mindig kap apa kávéjából :D
Egy videó kutyabarátoknak :) Réka lépcsőzik ezerrel. Felfelé már profi, lefelé viszont még általában fejjel előre akarna jönni. Szerencsére van, aki segít nekem vigyázni rá. Volt olyan, hogy a Szörmike szó szerinte rálépett, amikor fejjel előre akart csúszni a lépcsőn :)

Válás

Mint egy szerelem, házasság... Először tök jó minden, az ember úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Aztán ahogyan múlnak az évek, a varázs megtörik, sokasodnak a problémák, a rózsaszín köd mögül felsejlik a valódi arc, jellem. Aztán amikor az ember úgy érzi, hogy nem bírja tovább, keres másikat. A régi pedig vagy tűri ezt, vagy megnehezíti. De amúgy most a munkáról írok. Zolival egy cégnél dolgoz(t)unk, ezért is fáj ez a fajta hozzáállás.
Fennen hirdetik a családbarátságot, gyere ide dolgozni, ilyen-olyan jó. VOLT. Sajnos mostanában egyre csak panaszt hallok... Légy lojális a céghez, ezt már az elején a fejünkbe verik. Nos, Zoli 7 évig volt lojális, én 5. Saját részről meg sem tudom számolni a puszi-túlórák és puszi-délutáni műszakok számát. Zoli eltürte, hogy mint egy rongyot dobálják: most jó vagy csoportvezetőnek, most nem, mindezt kétszer az elmúlt két évben. Másfél évet éjszakázott.

Jött egy lehetőség, közel van, csak délelőtt, nem kell hétvégézni és közel ugyan annyit kap. De sürgősen be kellett állni. És sajnos itt hibáztunk... Bár kétszer beszélt a főnökével, sajnos nem engedte el, arra hivatkozott, hogy nincs elég ember. De nekünk nem volt más lehetőség, beadta a felmondást és aznap már nem is ment be. Aki ismer minket (Zoli főnöke nem közéjük tartozik), az tudja, hogy ilyet nem tettünk volna, ha akad akármilyen más megoldás. Én két napon keresztül hajtottam ember után a cégnek, de éjszakára, ilyen feltételekkel nem akart menni senki... :S
Aztán jöttek a telefonok, sms-ek, amiben fel lett hívva a figyelmünk, hogy munkajog, pereskedés, ellenörzés a másik cégnél stb.stb. Ha belegondolok, itt kellett volna az ügyvédünkre hagyni a dolgot... De nem, én próbáltam kultúráltan elintézni a dolgot, amiből annyi lett, hogy most nem tudom, ki hazudott kinek, bár ők állítják, hogy ez az egész azért van, mert Zoli átverte őket. Nekem minden esetre tettek egy ígéretet 19-én, hogy 20-a után jelentkeznek, mehet a Zoli aláírni a papírokat. Ehhez képest tegnap még azt is a pofánkba kaptuk, hogy szeptemberben sem jelent meg a Zoli, holott nagyon is jól tudták, hogy elutazunk, mivel a szabadságokat már jó előre ki kell kérni.

Na, mindegy... Megint csak az szomorít el, hogy csalódnom kell az emberekben, a másikkal való nemtörődömség magasiskolájával kell találkoznom. Mert természetesen tisztában vannak a helyzetünkkkel, mert (most már azt gondolom) ál-érdeklődéssel mindig megkérdezik, hogy hogy van a gyerek... És az is elszomorít, hogy a gyerekem szájából veszik el a falatot (azt is megalázóan: a másik cégre terheljük, mert "gondolom" nincs ennyi pénzetek), holott Zolival ketten ennek a pénznek az ezerszeresét megkerestük a cégnek.

Mindegy, lassan lezárul az egész. Kívánom nekik, hogy sose kelljen átélniük a mi helyzetünket, hogy tizedannyit se szenvedjenek az életük folyamán, mint az én gyerekem 18 hónap alatt.

Első menet

Na, akkor gyors fotómagyarázatok :D (időrendben lentről fölfelé kell nézni őket)

Az egyik (elvileg) én vagyok, a másik a Dóri:
Manavgati "nagy" vízesés, ahova 10 euróért hajóztattak el minket. Út közben láttunk teknősöket is a folyóban. A "kis" vízesésnél átszálltunk buszba, kb 5 perc volt ez a vízesés. Útközben láttunk két tevét is :)
Ez egy "díszkút" Manavgat városában, ami éjjel színes fényekkel van megvilágítva. Még jó, hogy nem mentünk oda éjjel, mert pont javították a fényeket :)
Rajtam kívül mindenki Manavgatban:
Kinder-koktél ivás papával. Fantasztikus marketingfogás a szálloda részéről, hogy 5 liter vízhez adnak 1kg cukrot és sárga, piros, vagy zöld trutyit és dekorálva, szívószállal, napernyővel satöbbivel tálalják a gyerekeknek. Ők meg örülnek, hogy ugyan olyat isznak, mint apu és anyu :)
Réka a rák :D Akárhányszor megpróbáltuk partra tenni, mindig visszaskerázott a vízbe :)
Rékának is tetszett a dekoráció :D
A szállás... hát, pazar volt, bár uccsó nap nem kaptunk törölközőt. Az ellátás szuper volt, rengeteg féle kaja közül lehetett válogatni, sok gyümölcs is volt. A törökök nagggggyon szeretik a gyerekeket, állandóan ajnározták a Rékát (meg az összes többi gyereket). Néha azért már kicsit sok(k) volt, pl amikor a bazárban szájonpuszilta egy török. Érdekes módon eszembe sem jutott, hogy esetleg pedofil, vagy ilyesmi... Minden esetre Réka kapott vagy 3-4 karkötőt és egy gyönggyel kivarrt kistáskát ajándékba.
Ez a szépséges valami az ágyunk volt, a hattyúk pedig törcsiből vannak :)
A tenger szép tiszta volt, pisimeleg és az első két nap annyira hullámzott, hogy a térdig érő vízben az ember küzdött az életéért. De szupi volt ez is, csak Réka nem jöhetett be olyankor velünk. De a víziszonyos mama homokozott kint vele :)

A gyerekmedencét csak egyszer próbáltuk ki, de akkor nagyot hancúroztunk:
A "csapat": Feri és neje, Dóri :D, Zoli, Réka, mama, papa és én vagyok a gép mögött :)
Side ókori város, van rom város része és van akropolisza. Az van épp mögöttünk. Sajna csak este jutottunk el, de így is szép volt!!!
Ez volt a szobánkból a kilátás, no comment :P

Itt éppen szállunk fel a repülőre. Réka jól bírta az utat, odafelé még aludt is, vissza felé már nem. Azthiszem, azt még nem fogta föl, hogy éppen mit is csinálunk (a repülésre gondolok), de azért nézegette a felőket és bőszen falta a köles golyót (hazafelé meg az M&M's-et), hogy ne duguljon be a füle. Talán ő volt az egyetlen gyerek, aki nem sírt :) Ezek ismét profi fotók, de nekem nagyon tetszenek :)

Képek

Sajna csak pár képet van időm felrakni, ugyanis egy hét problémamentes Törökország után Réka elkapott itthon valamit és rettentő hasmenése van... :( Voltunk a drnéninél is, normaflorét javasolt, mivel a fosás megint divat :) Mellé bevetettem a podophyllum nevű homeós bogyót, amire a vajákos barátném is igent mondott ;)

A képeket török profi fotós csinálta, tök szupik (csak q drága volt):