Már megint...

Hogy méltó befejezése legyen az évnek, megint betegek vagyunk... Rélának ma hajnalban 39,2 volt a láza! A hűtőfürdő és Nurofen koktél levitte neki, most is 36,7!

Remélem jövőre kevesebbet lesz beteg ;-)

Vicces...

Vicces, hogy egy ártatlan hozzászólásra adott válaszom mit ki nem robbant. Ahogy olvastam az előző bejegyzésemre tett megjegyzéseket, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek... De mivel már eleget sírtam, inkább nevetek, pedig lehet, hogy sírnom kéne. De mégis mosolygok, mert akik ismernek, azok megvédenek ;-) És a Zsigát is :-)))) De őt én is. Tudom, a mienk egy nagyon defektes elfajzott család (egyesk szerinte legalábbis), de nálunk a kutya ugyan olyan családtag, mint bárki. Sőt. Ő van velünk éjjel, ha Zoli dolgozik, ő a családfő, ő vigyáz ránk. És ezért is van bent. De ha már bent van, nem zárhatom ki a pici előszobába (főleg télen, amikor neki sincs nagyon kedve kimenni), ezért befekszik a nappaliba, ha Réka legurul a szőnyegről, akkor megszaglássza, esetleg ad neki egy puszit. Réka imádja. Nincs olyan személy, olyan játék, vagy tárgy, amiért képes elszántan fóka-kúszni, mint a kutya. És NEKÜNK ez fontosabb, mint az, hogy kutyaszőrt nyel...

Amúgy ma voltunk sétálni a kutyával, meg Rékával, begyűjtöttük a maradék ajándékokat. Kapott egy olyan forma-pakolós csigát, tetszik neki.
Bár az új favorit a szőrös papucsaink :-) ha esetleg levesszük a nappaliabn, Réka ott terem és megpróbálja megkaparintani. Ezt kihasználva, gonosz módon rendre odébb lökjük. Már komoly távokat megtesz és néha már a lábát is hajlítja hozzá!!!

És amit ma hosszas imádkozás és tukmáslás után NEM kért, így ment a kutyának:-)
tejpép, borsópüré, spenót, gyümölcspüré


Azt csak ()-ben jegyzem meg, hogy azért nem haladok magasabb szintre a kínálgatással, mert addig nem szeretnék neki húst adni, amíg valami alap zöldségfélét nem eszik (el tudom képzelni azokat a hsz-eket, amikor írnám, hogy a gyerek pacalpörköltet eszik üresen, mert nem eszi meg a krumplit, meg semmi egyéb zöldséget) Próbálom betartani a fokozatosságot, csak nálunk kicsit hosszadalmasabban megy, mint minden más egyéb is! De, ha Isten is úgy akarja, a gyereknek még van 70-80 jó éve arra, hogy azt és annyit egyen, amennyit akar :-))))

Evés

Azért teszem be most ezt a kevésbé karácsonyi témát, mert kaptam az evős írásomra egy kommentet:

"Szia!! Ahogy olvastam amiket írtál,hát én egy 3 gyerekes anyuka vagyok,de amit csinálsz én ezzel nem értek egyet.Hisz ahogy olvastam gyermeked koraszülött, de annyira mégse, hogy megvond őt minden jótól. Könyörgöm!!! Ez a csöppség mit eszik!!Ahogy a csontot ette,azon se volt sok hús.Már ilyenkor enni kénne olyan dolgokat is, amelyből tud több energiát meríteni,mivel sokat is tornáztatják. Biztos vagyok benne,hogy édesanyád se így csinálta,ahogy mondtad nem úgy nézel ki.Fogadd meg a tapasztaltabb tanácsát, mert az első gyermekemet én is óvtam mindentől, a végén 1 évesen rágni se tudott. Ne haragudj de ezt le kellett írnom."

Akkor most tiszta vizet öntök a pohárba, már azért is, mert egy kicsit ez a komment bánt (és megjegyzem, alá sincs írva, hogy esetleg személyesen, de mindegy...), és itt most nem a saját túlsúlyomra céloztam :-)))

1., megcáfolandó: az óvás
Én nem óvom mindentől a gyereket, de aki ismer, az sztem ezt tudja, elvégre már elég sok helyről megkaptam, hogy elég lazán kezelem a gyereket. Ha mondjuk anyuék (vagy akárki) a szájába akarnak tömni valamit ( DE PERSZE NEM SZOKTÁK), azt nem azért ellenzem, mert imádom éheztetni a gyereket, hanem azért, mert ellenőrzött körülmények között szeretem az új dolgokat bevezetni. Mert esetleg bármi baja van a gyereknek, nem tudhatom, hogy mit, mikor, mennyit evett stb stb stb.

2., megcáfolandó: a csont
Direkt nem volt rajta hús, mivel Réka még nem evett húst. A csontot csak a fotó kedvéért adtuk neki oda. De ez megint lényegtelen. Aki ismer, az nem gondolja, hogy az apja ott cubákolja a fél pulykát, a gyerek meg a leevett csontot kapja... Nem Piricsen (vagy hol) lakunk...

3., megcáfolandó: az evés
Réka 5 hónapos kora óta (normál korban 3,5 hós lett volna) kóstoltatva van, pont azért, mert tisztában vagyok vele, hogy több energiára lenne szüksége a sok mozgás miatt. De baromi nehéz úgy etetni a gyereket, hogy autósülésbe lehetőleg ne üljön, ültetni nem szabad (meg nem is igazán tud), fogd az öledbe úgy, hogy a "rossz" reflexei oldva legyenek, közben próbáld kanalazni a szájába a cuccot. Persze ha épp nincs annyira kedve, vagy fáradtabb, állandóan feszít, amit mostmár fizikailag megeröltető gátolni.
A hülye betegségek (most sajna megint) miatt kanálfóbiája van, amit több napba telik leküzdeni. Tudom, ez hülyén hangzik, de tegnap reggel adtam neki egy kiskanál Stodalt (és az még finom is, sztem), azóta megint nem nagyon hajlandó kanalazni. És aki most szeretne, dobáljon meg kővel, állok elébe, de a nagymamám által ajánlott "vágd le a cumi végét és úgy add a főzeléket" verziót nem szeretném.

Én (mi) lennék a legboldogabb, ha a gyerek rendesen enne és nem kéne azon izgulnom, hogy a 10 kanál pép után, ha megiszik 1-1,5 dl tápit, akkor az elég-e ésatöbbi ésatöbbi.
De tovább megyek: én lennék a legboldogabb, ha a gyerek már ÜLNE az etetőszékben és dobálná szerteszét a kaját a konyhában és olyan pufók lenne, hogy ne lássam mindig AZT a kifejezést a dédimamák arcán... (és most megint egy tök hülyeségen izgattam fel magam annyira, hogy megingott a hitem abban, hogy jó anya vagyok-e...)

És avégén, hogy nekem is megmaradjon, ezeket eszi már a gyerek:
banán
őszibarack
sárgabarack
alma
körte
mandarin
narancs
répa
krumpli
sütőtök
paradicsom
spenót
zöldborsó
kifli
kenyér
babakeksz
tejpép (banános, vaníliás, csokis)
pelyhek (rizs és zab)
pulykacomb-csont :-)

Karácsony

Hát itt van, eljött! Bár ezzel is úgy jártam, mint mindennel eddig. Én túlizgultam az egészet, persze a gyerek meg nem értett még semmit... Csak azt, hogy feszült vagyok, kapkodok, nincs vele időm foglalkozni. Karácsony a szeretet ünnepe. Valahogy ez most nekünk nem jött össze... De majd legközelebb :-S

Azért van pár aranyos kép, mivel Zolitól (részben) azt kaptam, hogy beöltöztették Rékát Mikulás ruhába.

Ezt ettük:



Így ettük:

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Karácsonyi előzetes

http://www.elfyourself.com/?id=1664467600

Az elvek

Ennek külön bejegyzést szentelek, mert nem akarom keverni a mindennapokkal.

Lassan kezdek "megijedni". Eddig az összes gyerekneveléssel kapcsolatban felállított elvem dugába dőlt. Most a legújabb a kajálással kapcsolatos.

Eddig csak lájtosan próbálkoztunk a hozzátápival, úgy voltam vele, hogy majd jelzi a gyerek, ha kell neki más. Azért már vagy 4 hónapja kóstolgat a kisasszony, de eddig 3-4 kanál volt a max. Persze kivételek itt is akadtak, de a kezdeti lelkesedés hamar leapadt. Viszont az elmúlt hetekben nem hogy hízott volna, de még fogyott is... Jól van, nem cicózunk, egyen a gyerek, úgyis 3x-osan szoktam csinálni a kaját neki (tápiban oldom fel a pelyheket, abba teszem a gyümit, vagy zöldséget). Pár idegörlő etetésen túl (persze csak nekem, ő nagyon jól szórakozott azon, hogy a szemüvegemre brümmög különféle pépes ételekt), úgy voltam vele, nézzük meg, mit szeret a gyerek. Vettem egy doboz Milupa tejpépet (én csak műtrutyigenyónak hívom). Hát nem két pofára tömi a gyerek????? És közben még morrantásokat is hallat, így adva tudomásomra, hogy ez finom. A pozitívum ebben, hogy azóta szivesebben elfogad mást is, pl zöldborsó pürét, céklát, répát. Eddig inkább gyümis volt.

És most jön az elvi rész. Szerettem volna, ha a gyerek nem nagyon eszik cukros vackokat. Nem vagyok egy nádszál királykisasszony és nem szeretném, ha Réka is súlyproblémákkal küzdene már fiatalon. Sajnos a társadalmunk efelé megy, egyre több a duci kisgyerek. Persze Réka most Letornázza a felesleget, mert szerintem többet mozog, mint egy átlagos 9 hónapos (legalább is többet mozgatom). Csak nem szeretném, hogy a szervezete hozzá szokjon a finomított cukrokhoz, inkább gyümólcs formában vigye be a szervezetébe.
Most ott járok, hogy jó, naponta 1x kapjon a gyerek ilyet, de csak bizonyos mennyiséget, utána, ha kér még, kap gyümit. Ez ma sikerült.
És ma volt az első nap, hogy kihagyott egy tápizást. Megint egy lépcsővel közelebb kerültünk az esküvőjéhez... :-)

Sokminden

Minél erősebben fogadkozom magamban, hogy rendesen vezetem a blogot, annál ritkábban jutok a géphez. Mármint vagyok-vagyok, csak nincs időm hosszas beszámolókat írni. Jön a Karácsony, az estéket sütögetéssel töltöm. Napközben meg van aki lefoglal... :-)

De azért szép sorban:

Múlt csütörtökön volt nálunk baba-buli, hivatalosan mézeskalács sütő buli. Hát mondanom sem kell, hogy mindent csináltunk, csak mézeskalácsot nem :-) De nagyon sokan voltunk és annyira jó volt. Képeket majd lopok a babanetről, mert én persze elfelejtettem fotózni :-S

Vasárnap hivatalosan, először itthon lett hagyva éjszakára Réka. Zoli dolgozott, én meg a céges karibulin voltam. Lefektetni még én fektettem és már fél 4 körül itthon voltam, de azért ez akkor is itthon hagyásnak számít!!! Anyu volt itt vele, reggel meg hagytak aludni, de csak kicsit, mert 9-re mentünk a fejlesztőbe!
Kornél kicsit meggyötörte, de nem volt vészes, ismét meg lettünk dícsérve, hogy ügyeskedik Réka. Már egy trappolásnyit mászik egyedül, és a földön egész ügyesen húzza magát a kezével, mint egy fóka. Csak sajnos a lábacskáját nem mozgatja hozzá, de ezen is dolgozunk! Sajnos január 7-ig nem lesz Kornél, úgyhogy most rajtam a világ szeme, remélem nem lesz fennakadás, vagy vissza-romlás Rékánál...

Kedden Angélánál voltunk, megmasszírozta Rékát, aztán kúsztak két hosszt a szobán keresztül. Lábacskát felnyomni, megtámasztani -> karocskát csalogatni, vagy előre nyújtani -> ha tolja magát, a súlypontot átbillenteni -> másik oldalon ugyan ez. Így bonyolultul hangzik, de ez a kúszás :-) Angéla is megjegyezte, hogy szépen lazul a Réka. Volt velünk a Kriszti is, hazafelé beugrottunk a Loráért az iskolába!

Ma pedig 10kor Bojtorján koncerten voltunk. Én nagyon élveztem, szerintem Réka is! Végig nyomta az ütemet a csörgőjével, néha "énekelt". A legutoésó számon elaludt, persze az öltözésnél felkelt és annyi is volt az alvás. Délután aludt még fél órát. Hát nem egy nagy alvó, az biztos...
Szegény anyu lebetegedett, úgyhogy az összes dolog, amit Réka-mentesen terveztem (nagybevásárlás, takarítás sütés-főzés), most Rékásan lesz végrehajtva. Zoli holnaptól itthon lesz, de az nem az igazi, mert úgyis nyaggatnak majd percenként :-)

A PIC (18 karikás)

Kérem, aki babát vár, vagy érzékenyebb, az ugorjon tovább, itt sajnos csúnya dolgokról lesz szó.

Nem is tudom, miért most írom ezt le, talán, mert az egyik netes-barátnőm rákérdezett, végül is mindegy, minden hónapra jut egy rossz élmény beszámoló...

Kezdjük a körülményekkel. Patyolat tisztaság, steril minden, persze ott, a PICen kellett is. Naponta 2x lehetett bemenni, délután 2kor és este fél hétkor. És ha az ember be is ment, nem látott mást, csak a gyerekét az inkubátorban, kis testéből állnak ki a csövek. Hál' Istennek, Rékának csak infúziója volt, plussz a EKG-s masina, ami jelzett, ha nem ver a szíve, vagy ha lassabban a kelleténél. Na, ennek a masinának van egy olyan jó tulajdonsága, hogy ha a gyerek rosszul mozdul, vagy nagyon kapálózik, beriaszt. Az első ilyennél azt hittem, ott halok meg rögtön... Aztán jött eg ykedves ápolónő és elmagyarázta, hogy miért ilyen érzékeny: inkább ránéznek a picikre 100x tévesen, mint hogy elmulasszanak egy éles riasztást. Így már világos, jogos és érthető volt.
Minden nap, az esti látogatáskor a doktornéni felvilágosított az aktuális állapotról. A harmadik(!!!!!!!!!) nap estéjén a drnéni megengedte, hogy alapos kézfertőtlenítés után benyúljak a gyerekemhez. Akkor érinthettem meg először. Nagyon meleg volt és puha és emlékszem, hogy remegett a kezem, nem akartam kárt tenni benne.

De a szörnyű és lélekromboló nem ez volt számomra. Az életben már sokszor volt abból nehézségem, hogy túlontúl empatikus vagyok. És ez a készségem ott is előjött. Hiszen az én 2700g-os és 51cm-es koraszülöttem bőven megdöntötte a méret rekordot. De a többi baba minde sokkal kisebb, vékonyabb és betegebb volt, mint Réka. Volt, aki már régóta ott volt, nem is jöttek hozzá minden nap, én velük is elbeszélgettem. Persze titokban, mert egyszer rámszóltak, amikot a szobatársammal egymás babáját nézegettük, hogy mindenki csak a sajátjával foglalkozzon. Akkor azt hittem, bunkók, most már tudom, hogy mitől akartak megóvni... Én pár perc alatt megszerettem ott az összes babát, mindegyik kicsit az enyim is volt, Réka testvérkéi. Rékának mindig elmeséltem suttogva, hogy melyik épp mit csinál (már amennyit a szemem sarkából láthattam), vajon kisfiú, vagy kislány, mi lesz, ha felnő... Volt egy baba, Rékával pont szemben, nem tudom pontosan, de májkárosodással jött világra és májátültetésre várt... Sokszor eszembe jutott, hogy ahhoz, hogy ő májat kapjon, egy másik babának kell meghalnia. Szegény nagyon sárgászöld színű volt, teljesen gépek tartották életben. Egészen az utolsó napunkig. Már sorban álltunk az ajtónál, várva, hogy bemehessünk, de csak nem nyitották ki az ajtót. Aztán jött egy drnéni és kintről (mit sem sejtve) beengedett minket. Ott küzdöttek a "májasbaba" (így neveztük el) életéért, de sajnos már nem tehettek semmit. Ott voltam, amikor a drnéni felhívta a szülőket és végig néztem, hogy az össze dr és ápolónő együtt sírnak a pultjuknál. Akkor megfogadtam, hogy bármi lesz, nem megyek be oda többet... Szerencsére másnap már együtt lehettünk a normál osztályon!!!

Tudom, hogy nem olvassák és ha olvasnák, se emlékeznének ránk, de köszönjük az összes drnéninek és ápolónőnek, amiért ennyire kedvesek és segítőkészek voltak abban az 5 napban (csak egy gyors példa, amikor először vittem lefejt tejet Rékának, annyira kevés volt, hogy azt hittem, kinevetnek, de fogták és szemcseppentővel(!!!) odaadták neki). Csodálatos és egyben iszonyú nehéz munkájuk van, amiért nincsenek eléggé megbecsülve. De én láttam rajtuk, ha kéne, ingyen is csinálják, mert nekik nem csak szakmájuk, de hivatásuk van!

A következő rossz, ám nagyon tanulságos emlék a szoptatás lesz, nem tudom mikor...

Amilyen a mi fejlesztőnk

Reggel 9-kor már passzoltam is le a gyereket a keresztanyjáéknak, hogy mehessünk anyuval vásárolni. Be volt tervezve, hogy 12-re fejlesztő, tehát legkésőbb 3/4-kor el kellett indulnunk otthonról. Hát, kicsit kapkodósan bár, de sikerült. Csakhogy... a fejlesztő ajtajában, amikor megláttam az ikreket az anyukájukkal, tudtam, hogy valami nincs rendjén. Félre kellett volna mennünk :-((( Az ikrek anyukája felajánlotta, hogy várnak, azt nem akartam. Ekkor jött Angéla, hogy az ő "kuncsaftja" nem jött, foglalkozik velünk. Egy kis bemelegítő masszázs után megjelent Kornél, miszerint hazaküldte az ikreket, mert nincs már velük semmi "probléma". Ekkor már ketten dögönyözték a lányunkat. Sajnos, ezekről nincsen felvétel és szavakban nem tudom átadni azt a szeretetet, ahogy bánnak vele!!! És igenis ez nagyon fontos. Fontos nekem, hogy látom, nem rutinból, kényszerből, anyagi okokból (bár ezek is biztos benne vannak, de muszáj is) foglalkoznak vele és a többi kisgyerekkel, hanem szeretettel, aggódással.

Aztán Angélának el kellett mennie, maradt Kornél. Kisvártatva megérkezett a felesége, Eszter (aki, ha jól tudom, logopédus) és begyűjthettünk még egy adag bókot , hogy Réka milyen szépen gügyög! Nagyon jó érzés, amikor az ember gyerekét dícsérik, hízik is a májam tőle rendesen!

Azt érzem, hogy ott a gyerek nem egy darab a futószalagon, hanem ember, aki lehet fáradt, nyűgös, éhes. Persze lehet jó kedve is, megajándékozhatja őket egy-egy mosollyal. De bármilyen a kedve, mindig ahhoz igazítják a foglalkozást.Ha fáradt, nyűgös, nem nyüstölik annyira. Ha jókedve van, mehet a munka 1000rel!!! Persze ez az én meglátásom, lehet, hogy nem így van.

És én ezek miatt szeretek oda járni, örülök, hogy rájuk találtam!!! Meg persz, hogy Réka napról-napra ügyesebb és ezt ezt csak NEKIK köszönhetem!

Amiért érdemes élni...

Nekünk a gyermekünkért. A nagyszülőknek az unokákért, a dédszülőknek a dédunokáért és így tovább, ha megadatott az a szerencse, hogy valaki folytatni tudja. A mi ükimamánk akkor halt meg, amikor 2-3 hónapos terhes voltam...
Akik ismerik az apukámat, tudják milyen, sokan azt mondják, ugyan olyan vagyok... Én is biztos így fogok érezni, ha először kimondja a gyerek, hogy anya. (sajnos már megint rosszul tartottam a telefont, úgyhogy fejdöntést kérek)



Rékával már egy ideje gyakorolni kell az ülést. Ez úgy néz ki, hogy mögé ülök, a hóna alatt benyúlok a lába közé. Szétterpesztem a lábát, a két lábikója közé berakok valami játékot, hogy előre koncentráljon. Az a lényeg, hogy a háta ne legyen megtámasztva. És egyre széjjelebb kell feszíteni a lábacskáit fokozatosan. Aztán egy idő után már magától ül. Persze ott kell lenni szorosan mellette, mert a reflexek dolgoznak és hátravetik szegényt, bármennyire is igyekszik. Anyuéknál van egy fűszertartó, már a Bence is nagyon szeretett vel játszani. Rékát is leköti, imígyen:

9. hónap

Réka számokban:
- 9 hónapos
- 4 foga van
- 7200g
- 74-80-as ruhákat hord

Most már hivatalosan is több időt töltött kint, mint bent. És így néz ki:
Az éles szemű néző felfedezi alul a kettő fogat, illetve felül a két recét, ami napról-napra jobban hasonlít egy (kettő) fogra.

Ma voltunk karácsonyi vásáron a művházban. Volt táncház is, Réka nagyon élvezte. Volt sok bab és kisgyerek. Sokan meglepődtek, hogy Réka milyen nyugisan elnézelődik az ölemben. Azért negyed 8 körül, a Palya Bea koncert közepén már kezdett álmos lenni, úgyhogy eljöttünk. De azért jó volt!

Tegnap voltunk az IKEAs Mikulás ünnepségen. Réka ott is lenyűgözött mindenkit, aki ismeri a hátterünket, azért, aki meg nem, azt egyszerűen a lényével babonázta meg. Azért ilyenkor dagad az anyai szívem.
Rékát beültettük a Mikulás ölébe, nem sírt, elnézgelődött és a szakálla után nyúlkált :-)


Zoli ma már új módszerekkel próbálta a gyereket feltartóztatni, mert már annyira halad, hogy az csak na :-)




Hát körülbelül így és ilyen gyorsan teszi:

Zsiga és Miki :-)

A következő filmet csak erős idegzetű nézőinknek ajánljuk :-)) És össze viszza kell nézni, de magáért beszél...



Nem mondom, hogy megbízom a kutyában, mert az ördög nem alszik... Olyan sok rosszat hallott már az ember. De muszáj megismertetni őket és most már egyre fogékonyabb mindkettő. Régen Zsiga tüntetőleg kivonult, ha Réka sírt, szerintem egyenesen idegesítette. A másik, hogy Zsiga akaratlanul is bánthatja, mert egy másfél éves vizslától (főleg, ha nálunk nevelkedik) nem várhat el az ember vasfegyelmet. Aranyosan ott fekszik a gyerek mellett, de ha gondol egyet és felugrik (pl csöngetnek, vagy meglát az ablakon keresztül egy macskát), akaratlanul is akár megrughtaja Rékát. Ezért mindig ott vagyunk vele és "gyereket azonnal felkapom" pózban szoktatjuk egymáshoz őket. A felvétel is így készült, ezért olyan döcögős és ferde.

Ma volt itt a Mikulás!!! Hozott Rékának egy csodaszép szánkót. Kaptunk csomó csokit is, de abból nem kap!!!!

Betegség és ba-ba

Hétfő óta nagyjából annyi történt, hogy Réka jobban van, én rosszabbul. Sajnos a saját bajommal nem foglalkoztam rendesen és ráhúzódott a fülemre. Pénteken már a fülészeten kezdtem reggel, kaptam én is antibiotikumot. Viszont tudatosult bennem, hogy jól döntöttem, hogy Réka is megkapja az antibigyót, mert amilyen fájdalmaim voltak... Hát azt nem kívánom a saját gyerekemnek... Nem vagyok jajongós, sírós tipus, de inkább szülök 6*, mint még egy fülfájás... De ez a blog nem rólam szól... :-)))

Réka náthás:
Ma anyuéknál volt, amíg mi vásároltunk és mire hazaértünk, szorgalmasan mondogatta, hogy ba-ba-ba. Mégis jók valamire a nagyszülők :-))
(a felvétel sötét, már lefekvés utáni, de érdemes végig hallgatni, van egy ásítás is közben)




Érdekes a következő felfedezésem is: ilyen kicsi korban is hozzászokott a testmozgáshoz. A héten nem voltunk a fejlesztőben és én sem tudtam vele úgy és annyit foglalkozni, mint kellett/szerettem volna. És a gyerek nincs kifárasztva: ma 6:27-kor keltett bennünket, kétszer aludt napközben 15-15 percet és nemrég aludt el (20:30-40 magasságában). Érdekes.

És kanál-fóbiája lett. Annyira nem szereti, amikor adom az antibigyót, hogy most már annyi pépeset sem eszik, mint eddig. Bármivel közelítek a szájához, szorosan összecsukja. Kivéve a cumisüveg, de abból is csak a tápit issza meg. Már nem kéri a cumiját sem... A két leendő fogacskáját sem tudom ellenőrizni, hogy hol tart, mert nem engedi, hogy a szájához nyúljak. Remélem, nem fog nála ez sokáig tartani...

A-ttttya

Ha ő ott van, nem létezem. Pedig ő dolgozik, éjjel. Nappal alszik, nincsenek sokat együtt. Tőlem kap enni, én ölelgetem, én énekelek, verselek, bohóckodok neki. Én viszem sétálni, én hordom a fejlesztőbe, az orvoshoz, társaságba. De ha ő ott van, nem létezem. Ha megkérdezed tőle, hol van, azt mondja: a-tttya és rámosolyog. Velem ilyet nem csinál... Új szállóigét alkotok: APA csak egy van!!!

pár kép

Nyuszipopsi :-))
Beágyaztunk :-)

Hajpánt
Mi van benne?

Az első láz

Hja, tudtam én, hogy egyszer ez is eljön, de reméltem, minnél később. Péntek estére Réka náthás lett, éjjel már aludni sem tudott. Illetve mégis, a karomban, de ebből egyenesen következik, hogy én nem aludtam... Szombat délelőtt itt voltak anyuék, hol rajtam, hol apun aludt 10-15 perceket. Az orrszíváson kívül nem próbáltam mást. Délután Zolin szundított egy hosszabbat, utána jól is volt, nagyokat nevettünk. Estére viszont felment a láza. Bár még nem mondanám vészesnek, 38.2. A saját megnyugtatásomra kapott egy kis Nurofent, hamar le is vitte.
Vasárnap kezdődött a rosszabb, mert nem volt hajlandó enni, se inni. Inni amúgy sem szokott, mert a 6-7 dl tápi még lecsúszik naponta. Nyűgös is volt, állandó hőemelkedés, az orrából, szájából, szeméből csak úgy folyt a cucc. Azt hiszem, erre mondják, hogy taknya nyála egybefolyik :-) Hétfő hajnalban 4-6ig volt fent, szerencsére Zoli szabad hétvégés volt, így ő dzsemborizott vele a nappaliban, én aludhattam (mert persze én szolidaritást vállalok a gyerekkel és vele együtt betegeskedem).

Délután elmentünk a doktornénihez, aki nem talált érthető magyarázatot a lázra, ezért felküldött minket a fülészetre. Ott egy aranyos doktorbácsi nézett a fülébe, és megállapította, hogy bár még nincs középfül gyulladása, de ad antibiotikumot, hogy ne is legyen. Ezt szerettem volna elkerülni, de ha nincs más, muszáj. Nekem jó párszor volt fülgyuszim, nem szeretném annak kitenni a gyereket!!!!!!!

A gyógyszertárban az egyik kedves gyógyszerész hölgy sok jótanáccsal látott el. Ő ajánlotta azt az orrszívási technikát, amivel sikerült Rékának úgy kiszipkázni a nóziját, hogy megette a rendes adagját este és egyáltalán nem szörcsög. Ez pedig a következő: Az egyik orrlyukba fújni a tengervizes spayt, a másikat szívni. Ez átkeringeti az egész orrüreget (már ahova be tud jutni), utána csere. Már ezért a tanácsért érdemes volt több, mint 10ezer forintot otthagynom ma (tápszer, popsikenőcs, Dvitamin, antibiotikum, Chamomilla, Normaflore)

Remélem, innem már gyógyulunk!!!!

(sajnos a fejlesztő ma elmaradt, holnap már remélem tudunk menni, de nem szeretnénk megfertőzni senkit)

Jó és a rossz

Jó, mert Kornél ma csomó pozitívat mondott Rékáról és a fejlődéséről. Megerősített abban, hogy Réka fejlesztés nélkül komoly hátránnyal indulhatott volna a világban (az enyhébb dolgoktól a mozgáskorlátozottságig bármi). És bár ez csak 2 és fél sor, de többet ér, mint a következő nemtudommennyi.

A rossz: Kornél pedzegette, hogy ha Réka eléri azt a fejlettségi szintet, jó lenne, ha bölcsibe menne, mert ott a többi gyerek húzná magával. Ez annyira tipikus: nagyon bölcsi ellenző vagyok, de úgy látszik, ez is megbukik (mint a szülés, a szoptatás stbstbstb). Lassan feladom az elveimet és csak sodródom az árral, nem kapnék ekkora pofonokat az élettől...
Lassan tudatosodik bennem, hogy Rékának nem lesz egyhamar kistestvére (na, milyen érdekes, nem úgy TERVEZTÜK, hogy hamar lesz???, megint egy paff). Az az igazság, hogy "felesleges" (jaj, de csúnya szó) szülnöm egy kisbabát, mert akkor vele sem tudnék rendesen foglalkozni, meg Rékával sem. Inkább jöjjön rendbe Réka, aztán jöhet az utánpótlás. Még szerencse, hogy fiatalok vagyunk.

A paraanya :-)

Hát, megint jól beégtem magam (és mások) előtt... A nem evés folytatódott, de megtaláltam az okát, a felső két foga is próbálkozik kibújni és gondolom kellemetlen, ha hozzá ér a kanál. Ma ezért a megfejtésért cserébe megevett egy nagy adag sütőtököt, sülve, nem főzve! Bukni meg azóta sem bukott... Erről ennyit, jöjjenek a jó dolgok, amik történtek velünk a héten (ugyanis megint eltelt egy hét úgy, hogy nem tudtam irogatni, ami nem baj, mert nagyon sok időt töltöttem Rékával)

Hétfőn voltunk Kornélnál. Orsi topictársam és (remélem mondhatom, hogy) barátnőm burkoltan célzott arra Kornélnak, hogy tele vagyok kétségekkel, mert minden szakember és dr, meg nagymama, dédi, stbstb mást mond, hogy mi van a gyerekkel, mi lehet, mit várhatunk... Na, kissé gyépés stílusban minden a számba lett rágva... Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert az jött le, hogy nem figyelek rá, az az igazság, hogy amikor a gyerek ott sír, nem nagyon vagyok fogékony a gondolatokra. Így most tiszta vizat öntöttünk a pohárba: kikövetkeztettük, hogy Réka valószínüleg oxigénhiányos állapotba került vagy még énbennem, vagy szülés közben, vagy annál a bizonyos "beszürkülésnél", ami miatt 5 napig kezelték tüdőgyulladása gyanúval. Általában az O hiányos gyerekeknél van ez a probléma. OK. Aztán megállapítottam, hogy Réka pár napja mosolygósabb, érdeklődőbb. Kornél ezt annak tudta be, hogy az ülés gyakorlással új világ tárult fel előtte és ez érdekli. Viszont ő azt vette észre, hogy a mozgásfejlődés kicsit megakadt, lelassult. Elérkeztünk a komplex mozgásokhoz és sajnos a Réka még nem tartja a felügyelete alatt a testrészeit... Ezt úgy kell elképzelni, hogy próbálna kúszni-mászni, de ha a lába van behajlítva, a kezével nem tud mit kezdeni, ha a kezén támaszkodik, akkor a lába feszes annyira, hogy nem tudja mozgatni. De én már várom azt a varázsütést, ami a forgásnál is volt, hogy egyszercsak hopp és már meg sem tudom fogni, úgy fog skerázni :-)

Hétfő du sikerült eljutnunk a neurológiára. A dr néni (Dr. Balázs Mária) nagyon megdícsért minket, mert Réka szépen fejlődik. Amikor a kutyázást (négykézláb) mondtam neki, az különösen tetszett. Mondta, hogy sokat dolgozzunk vele továbbra is, mert nagy a tét... De összességében ez is pozitív élmény volt!!!!

Kedden masszázst kapott, tetszett is, meg nem is, mivel végig szórakoztattam, felváltva sírt és nevetett. Angéla (ő a gyógytornászunk a fejlesztőben) ajánlotta, hogy próbáljunk olyan kiscipőt szerezni, amiben nem tudja spiccbe hajlítani a lábát, mert akkor sokkal oldottabb a gyerek.

Ma pedig voltunk szemészet kontrollon. 10-re mentünk, 12-kor hívtak be bennünket. No comment. És szinte Réka volt a legnagyobb baba (koraszülött rendelés). Hál Istennek semmi rosszat nem mondott a dr néni, továbbra is tapasszuk a szemét (mostmár fogom is...), kaptunk új fajta szemtapaszt, aminek kicsit agresszívebb a ragasztója, mert ez mindig lejött róla. Rákérdeztem, hogy ez összefüggésben van-e az izomtónus problémával, a válasz igen. Szóval lefordítva: nem "bandzsa" a gyerek, hanem a szemizmaira is kihat a probléma. A dr néni azt mondta, nagy esélye van, hogy ha az izmai rendbe jönnek, a szeme is helyre áll. Ez is nagyon jó!!!!

Gyí, paci, paripa...

Réka erre a mondókára már egész komolyan hintázik!!! Ennek nagyon örülök.

Sokan kérdezgetik, hogy nagyon el van-e maradva a fejlődésben?!?!?! A válasz: NEM!!! A biológiai korához képest (ami a kora -6hét, most 6 és fél hónap) nincs lemaradva, de amit elértünk vele, azt fejlesztéssel sikerült. Sajnos ez a nem mindegy!
Viszont egy 2-3 napja észrevehetően mosolygósabb is. Emlékszem, egészen 3 hónapos koráig nem mosolygott, már nagyon odavoltam... Most bepótolja! És mi bohóckodunk, éneklünk, bábozunk, beszélünk neki, hogy megajándékozzon egy-egy mosollyal!

Ma voltunk a Szimi-dédinél Erzsébet napon. Réka nagyon csinos volt. Nem sírt az "idegenektől" és a Bence etette meg :-)
Holnap reggel fejlesztő (kész lett a gumink), délután neurológia! Remélem mindkét helyen megdícsérnek. A csütörtöki szemészettől félek egy kicsit, de majd azon is túlesünk valahogy...

hatékony

Ez a szó volt a kedvenc a volt munkahelyemen (mármint még ott dolgozom hivatalosan)!!! :-)
Ma hatékonyak voltunk: reggel elmentünk tornáre, ahol meg is dícsérte Rékát a Kornél, amiért négykézlábazik!Dícséretből jól megszadizta... :-(
Utána vásároltunk, hazajöttünk, ettünk, gumitcseréltettem, Zoli elment meetingre, elkezdtem kitakarítani a konyhát (van két új szekrény és a szagelszívó is a helyére került), mostam és közben Rékát sem hanyagoltam.

Viszont van két új aggasztó dolog vele kapcsolatban... Az egyik, hogy elkezdett fogyni! Amióta átalussza az éjszakát rendesen (előtte is aludt végig, csak 1x felkel enni, de azt is félálomban), egy kaja kimarad és már látszik... 8-án volt 7120g tegnap már csak 7050... Tudom, ez még semmi, de azért aggódom kicsit, mert hát ugye azért vagyok.
A másik, hogy mostanában bukik. Ma is kb az egész kajáját visszabukta. Tiszta cucc lett a feje, meg minden körülötte... Érdekes dolgokat művel... :-)

:-(

Hát, ahhoz képest, hogy minden nap akartam írni, nem nagyon jön össze, bár ehhez hozzá jön az is, hogy a gépünk sem viselkedik normálisan mostanság...

De azért nagyon felületesen elmesélem, mi történt velünk az elmúlt napokban:

Hétvégén itt voltak a másik mamáék összesen 9-en: Mama, papa, Ági, Éva, Kriszti (ők Zoli hugai), Barbika (Éva kislánya 16 hós), Robika (Ági kisfia 1 éves) és Tibi (Éva férje). Plussz szombaton jött Zsuzsa-dédi és Gábor is. Először aggódtam, de szerencsére mindenki elfért és (remélem) mindenki jól érezte magát. A gyerekek együtt fürödtek a nagykádban:

Hétfőn nem jutottunk el a fejlesztőbe a havazás miatt, mivel még sajna a nyári gumi van rajta a kocsin. Csúszott az út, nem mertem kockáztatni... Holnap remélem nem lesz semmi, mert holna du tudják kicserélni a gumit.

Réka két "említésre méltó" dolgot produkált az elmúlt napokban: tudatosan használja a "még egyszer"-re kitalálta szavát: EDDDE. Ha énekelek, mondókázom, vagy olyat csinálok, ami tetszik neki, így válaszol, de csak addig, amíg meg nem unja.
A másik, hogy feltolja magát négykézlábba. Remélem Kornél ennek örülni fog. Ha pedig én állítom térdelő állásba, már tök sokáig elvan és hintáztatja magát!

Dugó és család

Ma kellett volna mennünk neurológia kontrollra. Sajnos nem jutottunk el, mert akkora dugó volt. Ezt nem értem... Ma egy kicsit később indultunk, mint szoktunk és annyi idő alatt, amíg máskor beérünk a Tűzoltó utcába, most csak a Nagyszőlős utcáig jutottunk. Persze próbáltam hívni a dr nénit, de nem vette, fel, gondolom vizsgált... Kár, mert kíváncsi lettem volna, hogy mit mond Rékára.

Új tudománya a hátra haladás. Nagyon ügyesen csinálja, feltolja a fenekét. Remélem, holnap a Kornél megdícsér bennünket!

Tegnap voltunk Székesfehérváron rokonoknál. Réka ügyesen viselkedett, bemutatott minden tudományát. Hazafelé volt egy kis nyüszi a kocsiban, de már megszoktuk... :-)
(és azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy Törökbálintról Székesfehérvárra annyi idő alatt jutottunk le, mint ma Tbálintról a Sasadi útig...)

Réka születése I.

Ez kicsit hosszú és realisztikus (azért annyira nem) lesz, aki nem kiváncsi rá, inkább haladjon tovább...

Leírom a születését a pici lánynak, mert minél tovább halogatom, annál ködösebbek lesznek az emlékek és mint tudjuk az idő megszépít mindent. De én úgy szeretnék emlékezni, ahogy volt!!!

Elöljáróban azzal kezdeném, hogy már évek óta Dr Urbán Mártához járok nőgyógyászatra. Ő a Szt. Imre kórházban dolgozik, bár rendelni csak magánban rendel. Szóval ő lett felkérve, hogy segítse világra Rékát, plussz bebiztosítottuk magunkat Czakker Jutka szülésznővel, aki már az első találkozáskor nagyon szimpatikus lett nekünk. Alternatív szülésre készültem, szóval semmi felesleges basztatás, nyugalom és sok-sok jó élmény...

Március 8-án hajnali kettő után arra ébredtem, hogy egy vizes lufi durrant a lábaim között, de tényleg! Akkor eszembe sem jutott, hogy szülök, valami bepisilés-félére gondoltam. Ki is mentem a wcre és mivel nem állt el a csöpögés és a nyákdugó is távozott, tudtam, itt az idő. Érdekes módon egyáltalán nem pánikoltam be, az sem volt bennem, hogy bármi baj lehet, hisz még csak a 34. héten voltunk. Gyorsan riadóztattam apuékat (Zoli persze dolgozott). Anyu segített még össze cuccolni, mert bár a nagyja össze volt pakolva, sok dolog még hiányzott. Anyu közben még arra is talált időt, hogy Réka vizét feltörölje a kőről :-)
Elindultunk a Szt. Imrébe, útközben felvettük a Zolit. Megérkeztünk, portás bácsi aludt a székében, ezért csak találomra mentünk. Mivel fájásom nem volt, az akkori éjszakás ügyeletes szülésznő hazaküldte a többieket, mondván csak délelőtt lesz baba. A doktornőt és Jutkát sem riadóztatta, úgyis jönnek reggel! Csakhogy amikor a CTGre próbált kötni, elkotyogtam, hogy még csak a 34. héten vagyok. A pocakom akkora volt, hogy inkább tűnt túlhordásnak... Na, akkor hirtelen bependerült a doktornő, megvizsgált és meghozta azt a döntést, amiért sokáig hálás leszek neki: át kellett mennünk a SOTE-ra, ugyanis, ha a Szt. Imrében szülök meg és bármi baja van a gyereknek, őt elviszik, én maradok. Így legalább vele lehettem, bár lehet, hogy a Szt. Imreében nem is csináltak volna Rékával semmit...
Na, család vissza, indulás a SOTEra. 4 körül értünk oda és egy fiatal, szőke, szimpatikus drbácsi fogadott. Pechemre természetesen másnap mentem volna fodrászhoz és kozmetikushoz és mivel fájás még nem volt, volt időm és energiám azon töprengeni, hogy úristen, szőrős a lábam... :-) Amikor Derzsi doki 5 fős konzíliummal tért vissza, már rájuk sem mertem nézni. Az még kellemetlenebb volt, hogy minden mozdulatra magzatvíz tört elő belőlem... Azt máig sem értem, hogy hogy működik ez, mert szerintem kb 8-10 liter kifolyt belőlem... Na, konzílium után
megkaptam a rutinokat (beöntés /ez célszerű/ és borotválás /ez koraszülésnél a kötelező gátmetszés miatt szintén kötelező/) és mehettünk (ekkor már Zolival) a szülőszobára.
Hááááát, a Szt. Imrés egyágyas, színes, hangulatos után egy kicsit rideg és "retro" volt ez a 3 ágyas valami. Ráadásul ez volt az a szoba, ahol a császáros babákat ellátják, szóval este 18:33-ig kb 20 babát hoztak be, persze büszke apukák kíséretében, én meg ott kiterítve, persze az ágy az ajtó felé nézett, de ez tök mindegy.
Ebben a többágyasban szerencsém volt végig hallgatni egy roma asszony szülését (tévadés ne essék, semmi problémám velük, de nekik van egy bizonyos szülési viselkedésük), ami után meg is kérdeztem a dokimat, hogy ez a pszichológiai felkészítés volt-e... A nő végi ordította az egészet, amit megértek, mert két óra alatt szült meg egy 4,5kg-s gyereket. De amiket ordított... Meg a doki is ordított vel, aztán az anyja is, meg fel akarta pofozni. Érdekes volt!
De térjünk vissza ránk... Sok-sok oxitocin segítségével lassan kezdődtek a fájások, amik először nem voltak durvák, inkább az, hogy nem kelhettem fel, csak ha odajött a szülésznő gyakornokunk, mert fekvő ctg volt rajtam, persze két óránként kellett pisilnem, meg azért a járkálás is jól esett. De nem akartam kellemetlenséget, úgyhogy maradtam fekve, max egyik oldalamról a másikra fordultam. Háton nem bírtam sokáig, mert a régi műtéti hegem fájt. Amikor már durvultak a fájások nagy hasznát vettem a kapaszkodónak az ágy fölött, azon huzogattam magam. Néha jöttek, megvizsgáltak, de bármennyire erősödtek a fájások, éreztem, hogy Réka még mindig a bordáim között kalimpál, esze ágában nem volt megszületni. A szülésznő mondta, bármi van, ne nyomjak. Köszi. Kb két óra múlva mondtam neki, hogy most már nyomnom kéne... Akkor nyomjon. Köszi. Kb fél óra "szenvedés" után jött egy arrogáns doki és megkérdezte, hogy nyomok-e, mondtam igen. Hogy? Így. Így nem jó, így csináljam. Köszi. Miért nem az elején mondta ezt valaki? Na, akkor már durva volt már EDAt is akartam , de szerencsére már nem lehetett (innen üzenem a szülés előtt állóknak, hogy amikor rimánkodsz fájdalom csillapítóért, na az az a pont, hogy nemsokára vége). Egy fájás közben ráripakodtam a gyerekemre, hogy segítsen már, mert így nem lesz jó! Abban a pillanatban éreztem, hogy a feje nekifeszül a medencémnek és jön kifelé. Szóltam Zolinak, hogy AZONNAL szóljon a szülésznőnek/orvosnak. Annyi idejük volt, hogy a doki segge alá betoltak egy széket, a lábaimat meg felrakták a kengyelbe. Nyissz, doki el is húzott és a szülésznő gyakornok (Titanilla) segítette világra Rékát. Nagyon nagy segítség volt, hogy nyomta ott, ahova kellett nyomnom. Talán két nyomásra kint is volt Réka. Zolival még anno megbeszéltük, hogy bejön, de nem nézi. Na, ehhez képest, ahogy elhangzott, hogy kint a feje, azonnal ott termett, valószínűleg az volt az a pillanat, hogy elhagyott engem a lányunkért... :-) Amikor kicsúszott, az olyan volt, mintha csak egy nagy halacska jött volna ki belőlem.
Sajnos azonnal elvitték, nem foghattam meg, nem nézhettem meg, nem szoptathattam meg, nem szagolhattam meg, nem ölelhettem meg, nem puszilhattam meg... :-((((( Zoli látta és csinált is róla fényképet. Na azon igazán csúnya!!!!!
Zoli helyet cserélt anyuval, közben összestoppoltak. egy óra múlva ihattam, majd ehettem, zuhany és fel a szobába. Ott szembesültem az egyik volt csoportársammal, jó volt a társaság sokat röhögtünk!

Fél10-10 lehetett már, amikor beengedtek a gyerekemhez. Sosem felejtem el azt az érzést: ott az újszülött gyermeked, akire már oly rég vártál, karjában infúzió, a talpacskáján szívverés figyelő (ami, mint megtudtuk sokszor beriaszt tévesen, az elsőnél majd szörnyet haltam), bent van az inkubátorban. És hozzá sem lehet érni. Én, mint aki az angol koronaékszereket nézném, inkább hátra tettem a kezem, nehogy hozzá érjek... Nagyon sírtam, nem tudtam, miért van ott, miért nem lehet velem. És akkor jött egy aranyos, kedves drnéni a PICről és mondta, hogy ne sírjon édesanya. Először szólítottak így. Ne sírjon, nincs semmi baj. Nem azért sírok, csak most látom először és örülök. Ja jó, akkor sírjon csak!

Az ÉN lányom :-)

Az én lányom sok mindent csinál úgy, mint én:

Kiflit eszik:

Internetezik:


Cosmopolitant olvas:

Még fog

Igen, viharos sebességel kibújt a második fogacska is. Ezzel még közelebb került a felnövéshez... :-(

Ma nagy sütés-főzés volt itthon, ma ünnepeltük Zolit, mert holnap anyuékhoz megyünk enni. Réka is kivette a részét a feladatokból!

"Ünnep"

Nekem az az ünnep, amikor valami jó, pozitív van, magyarul ünnepelünk. A következő két nap elvileg nem erről szól. Halottak napja... Már a kifejezéstől is feláll a szőr a hátamon. Bevallom, az egész halott-kultusz elég távol áll tőlem, ebben is a keleti megoldást választanám, miszerint elbúcsúzunk, aztán mindenki úgy emlékszik meg a halottairól, ahogy szeretne és ahol szeretne. Sajnos, a mi családunk nagyon széthúzó e téren, az egyik nagymama teljesen temető-függő. Ő neki az jelenti a teljes beteljesedést, ha elmesélheti, hogy milyen és hogy hány szál virágot vitt ki a papikának (ő emlegeti mindig így). Lehet, hogy az én szemléletemnek nem tett jót az ő hozzáállása, miszerint már egész kicsi koromban "beszélgetni" kellett a papikával, pedig én nem is emlékszem rá (sajnos) és akkori ésszel fel sem tudtam fogni, mit is jelent ez valójában. Így jobbára féltem.

Ámbár vissza emlékszem a régi novemberekre... Az unokatesóim akkor még Pesten laktak, ilyenkor kijöttek, testületileg kivonultunk a temetőbe és gyertyát gyújtottunk. Mindig vissza kellett minket fogni, mert hát elég vidám család vagyunk, általában tőlünk volt hangos a temető. Sajnos ezt a mi kultúránk nem tolerálja. Pedig szó sincsen tiszteletlenségről, viszont egy jó alkalom volt, hogy össze gyűljön a család.

A másik, amiért még (hál' Istennek, hogy még) nem merültem el jobban a temető témában, az az az egyszerű ok, hogy nincs olyan halottam, akinek hiánya annyira fájna, hogy valami földi dologhoz (sír, urna stb) szeretném kötni. Két édes nagypapám kiskoromban halt meg, rájuk csak azért emlékszem, mert van róluk fotó. A Papa is már 5 vagy 6 éve meghalt, viszont ő "csak" a mama pasija volt. Ő hiányzik, de ilyen szempontból nem az igazi. Összességében hálásnak kéne lennem, hogy nincs miért, kiért temetőbe járnom. És hálás is vagyok.

Nekünk mégis ünnep ez a két nap: elseje, mert nem kell dolgozni! :-)
Másodika: Egyrészt drága férjem, uram és parancsolóm (ha-ha-ha, de had higyje ezt:-) ezen a napon született. November 2-án lesz 27 éves. Másrészt pedig idén november 2-án ünnepeljük, hogy 5 éve vagyunk együtt!

Kiváncsi leszek, hogy "ünneplünk" majd, ha lesz kiért a temetőbe menni...

És ez hogy kapcsolódik Rékához? Hát úgy, hogy ezek még fekete foltok a nevelésben, nem tudom, hogy fogok majd viselkedni vel... Minden esetre azt nem szeretném, ha kényelmetlen lenne, vagy félne. És nem szeretném ráeröltetni. Jövőre majd vissza térek a témához, akkor már talán érdekelni fogják a mécsesek... :-)

Fejlődés??? IGEN!!!!

Miután kislányunk megnövesztette a fogát, a haja is kezd rendezetté válni... :-) A körme eddig is nőtt, mint a gomba, de ezekre nem tudok hatni. A mozgás, idegrendszeri és értelmi fejlődésére annál inkább! Szóval ahelyett, hogy csípőfogóval bírnám rá a fogát, hogy igyekezzen és 1000 kefehúzással a haját, inkább tornázunk, mondókázunk, mesélünk, éneklünk egész nap. Na, jó, csak akkor, ha ébren van. De ez sem igaz, mert a napközbeni alvásai alatt bekapcsolva hagyom a bébi Mozartot, ami elvileg pozitívan hat az értelmi fejlődésre. Arról nem is beszélve, hjogy a gyerek szereti a zenét. És nem csak Mozartot, hallgatjuk a Petőfi rádiót (ami az alternatív zene felé sodorja a gyerek fogékonyságát), táncolunk csa-csa-csát Santanára és persze a nagy kedvenc a Kolompos, amivel, ha nagyon muszáj, nyerhetek egy szabad 10 percet.

Persze ettől az egész napos gyerek-macerálástól a lakás úgy néz ki, mint a gyesznóól, kivéve, ha anyu lejön és pikk-pakk rendbe teszi. De nem érdekel, mert a gyerek fontosabb, mint hogy ha jön egy előre be nem jelentett vendég és szép, tiszta, múzeum-lakást találjon. Pedig valami megoldást kell találnom, mert a lányom úgy döntött, hogy neki bizony nem elég a 210 átmérőjű játszószőnyeg és tegnap, mialatt csináltam a hamiját, megszökött. Odapillantok és gyerek sehol :-) Hát nem legurgulázott a szőnyegéről?!?!?!?
Nem bánom én, de ahol a kutya ki-be mászkál, ott bizony el kell gondolkodni valami kompromisszum-féleségen. Csakhát a szivem majd megszakad így is Zsigáért, aki lassan 8 hónappal ezelőtt a családi öleb (bazi nagy vizsla amúgy) szerepéből hirtelen kiesett és egy vinnyogó, apró, idegesítő valami (szerintem így látja ő Rékát) vette át a helyét.
Szóval azt találtam ki, hogy a nappali ajtajába veszünk egy rácsot, hogy Zsiga ne legyen annyira kizárva, még lásson minket, viszont a nappaliba lesz mindenkinek külön papucsa, hogy még véletlenül se hordjunk be koszt. Aki esetleg erre azt mondja, hogy ne tartsam sterilen a gyereket, annak megnyugtatásul közlöm, még így is bőven meglesz a gyerek baci-szükséglete, csak nem akarom, hogy még koszos is legyen :-))))))))

A másik észrevételem tegnap, hogy kislányunk nebáncsvirág lett. Eddig nagyon jól elvolt, ha macerálta más gyerek, de tegnap itt voltak az unokatesómék (Rita/az anyuka/, Máté (3) és Ábel (1) évesek). Réka teljesen kiborult, ha Ábel csak a közelébe is jött. Jó, biztos nem tett jót neki, hogy első körben megpróbálta lebirkózni a saját kis 10-12kgjával az én kis alig-hét-kilós csöppségemet...

Az első fog!!!!

Azt korábban még nem említettem, de apánk nagyon fogmániás. A kb 1 hónapos gyerektől is képes volt megkérdezni minden nap, hogy: Na, van már fogad????? És ez így megy azóta is... Aztán ma megtörtént a dolog, reggel a rutinos fogellenőrzés közben éreztem, hogy bizony, átszakadt az íny, kibújt a fog! Zolinak ahogy hazaért (ő ugyanis állandó éjszakás), újságoltam is a nagy hírt, persze ő nem látta és nem is érezte. Hiába no, kérgeskezű munkásember :-) Akkor aztán demonstratíve a gyerek szájába adtam a csörgőjét, hogy kocogjon, persze ezt sem hallotta... Végül hoztam egy kiskanalat (fém, nem babakanál) és az bizony már hallhatóan kocogott rajta. Ekkor apánk arcán olyan büszkeség jelent meg, amilyen nem sokszor jelenik meg egy szülő arcán. (nem azért, mert nem vagyunk rájuk büszkék, de van pár jeles alkalom: születés, első fog, első lépés, első nap a suliban, esküvő stb stb) Azóta minden kaját próbál a gyerek szájába nyomni, azzal a felszólalással, hogy akinek foga van, mindent ehet. Ezzel persze engem az őrületbe kerget, pláne, hogy pl puncsroló-félékkel kínálgatja... De ez nálunk már a családi színház, ő bepróbálkozik, én eljátszom a hattyú halálát, hogy ő milyen felelőtlen, ő pedig sértődöttem megeszi a kaját. Ez persze minket szórakoztat, a gyerekre nincs hatással, hacsak nem olyasmit érezhet, mint amikor elhúzzák az orrunk előtt a mézes madzagot. És persze én tisztában vagyok vele, hogy nem adna semmit a gyereknek, ő pedig tisztában van vele, hogy nem feltételezem róla, hogy megtenné. Ez is olyan dolog, amivel érdekessétesszük azt a kevés együtt töltött időt.

Aztán este, mivel Zoli most szabad hétvégés, tudtunk együtt a nagykádban fürdeni. Így most leírva olyan furán hangzik... Ha belegondolok, más család ezt akár minden nap megteheti. Én örülök, ha Zoli itthon tud lenni fürdetéskor. De nem panaszkodom, egyrészt mert már megszoktam, másrészt meg értünk csinálja. Persze neki szoktam panaszkodni, de az csak női fondorlat :-))) Szóval a lényeg az, hogy Réka most először viselkedett úgy, mint aki élvezi a vizet, eddig olyan bebetörödöm-módjára ült, lebegett, süllyedt a víizben. Ma meg csapkodott, fröcskölt, mosolygott és amikor a kezébe adtunk egy fogkefét, egy ből ráérzett, mi a teendő vele... ;-)

Támaszkodni...

Támaszkodni, támaszkodni, támaszkodni... Most bő egy hétig nem lesz fejlesztő, rajtam van a teher, hogy dolgozzak a kiscsajjal. De nem nagyon akar támaszkodni, inkább olyan, mint Vuk, nehéz a feje. Bármilyen pózban képes a fejét letenni inkább a földre, mintsem végrehajtaná a feladatot. e estére már egész jól elszórakoztunk, nem pityogott és a Gyí, paci, paripa végére a libapecsenyére már mintha valami nevetés-féle is elhagyná a száját.

Délután voltunk egyet sétálni, neki is, nekem is jól esett. Azt veszem észre (minő elmés megállapítás), hogy minél többet dolgozom vele egy nap, annál többet alszik napközben. És a legjobb a reggel volt! Ha 8-ra megyünk Biára, nem szokott előtte éhes lenni, utána viszont elfárad, elalszik a kocsiban evés nélkül. Hazaérünk, felriad, alig eszik és fel is borul a napirend. De ma nem aludt el visszafele, evett egy jó nagyot és aludt majd' egy órát! Ez nekem is jobban esett!

Aztán ma még más is történt: megkóstoltuk a céklát. Hát, úgy néz ki, ízlésben rám hasonlít, zöldségeket nem nagyon nyomatja, inkább a gyümölcs. Viszont édesen nézett ki, mint egy kis vámpír:

Ének és társai

A maival kezdem, mert még előttem van. A gyerek elkezdett énekelni. Persze ez csak nekem ének, de ha valamit dalolunk neki, hosszú, nyújtott aaaaóóóóóóóóóó-kal próbál bekapcsolódni. És a mamával is csinálja! Ha most meint leírom, hogy lepasszoltam, ki leszek kiálltva rossz anyának... :-) De az igazsághot hozzá tartozik, hogy már rég írtam blogot. Egyrészt, mert Zoli itthon volt, olyankor nem nagyon férek a gép elé, másrészt meg rendetlenkedik a gép és mire megírok egy bejegyzést, kikapcsol... Kicsit már untam...

Csajszi forog, mint a ringlispil, már a 210 átmérőjű "játszószőnyeg" sem elég neki. És csak két alkalommal van csöndben, de lefülelem, mert rosszul sunyít, hiába, még kicsi, nem tanulta meg még ezeket ;-)
Az egyik, ha bekakil. Aranyos, mert egy idő után nekem tűnik fel, hogy hoppá, csönd van. Nem szól, nem kiabál, bár még sosem volt arra példa, hogy sokáig kellett feküdnie benne. Zoli szokta mondani, hogy addig nem zavarja, amíg meleg... :-) Aztán pedig hálásan néz rám, ha orvosolom a problémát, még az sem zavarja, ha közben Szarosmanci, Kakamackó, Kakamaci vagy Szarosbüdöskölök neveken nevezem. Itt hozzá teszem, hogy Zoli nem teszi tisztába, ha kakil, csak ha muszáj (pl nem vagyok itthon).
A másik, ha "rosszalkodik". Mert tud ugyebár azt is. A legújabb, hogy lehentereg a szőnyegéről félig, tehát a hasa még rajta, a kezével viszont már a kövön támaszkodik és nyalja fel a kutyaszőrt (tényleg, Zsigáról még nem is volt szó, pedig ős is családtag) és a piszkot. Olyan aranyos olyankor és persze a támaszát is erősíti, ahogy hajolgat le fel, de azért nem szoktam hagyni... :-)

Támasz erősítése: Ez az új fejleszteni valónk, ugyan is már tolná magát lábbal, de nem nyúl előre, hason meg még nem csúszik. Lehet, le kéne raknom a kőre... :-) Talicskázni kell és sokat-sokat-sokat-sokat hason lenni. Ami mostmár megint nehéz dolog; eddig azért volt nehéz, mert útálta, most meg már nem marad meg úgy, állandóan pörög. Úgyhogy fekszem mellette és valahogy mindig vissza kell édesgetnem hasonfekvésbe. Ha végképp nem megy, fordítok rajta egyet, amit ő nagy mosollyal nyugtáz, ez jó játék, csináljuk és máris oldalra vágja magát. Utána egyszerűen csak belém kapaszkodik és mint egy túlképzett macsó odahúz magához a hajamnál fogva és kapok egy csattanós, cuppanós puszit...
Olyankor megnyílik a menyország egy percre!

Gyümölcsfa és a növekesdési ugrás

Ma "Réka-mentes" napom volt!(Ez kb két órát jelent) Délelőtt azért még zenéztünk egy jót, aztán felvittem anyuékhoz és elmentem gyümölcsfákat venni! Sikerült szert tennem egy csersznye, egy kajszi, egy nektarin és egy meggy fára. Remélem az egész család örömét leli majd a terméseiben!!! Meg vettem UH-os egérrisztót 5500 ftért, lehet, olcsóbb lett volna befogadni az egyik kóbor macskát az utcáról... :-)

Délután a fiúk autó-kiállításra mentek, én ott maradtam Rékával anyunál. Kaptam hátmasszázst, pedikűrt és ebédet, bár a sorrend nem ez volt... :-)

Az utóbbi két napban nem figyeltem meg lényeges változást Rékánál, "csak" a következőket:
Rengeteget eszik! Amit persze nem bánok, mert a kanalazásnál is egyre ügyesebb és már kezdem én is élvezni ezeket az evéseket, mivel mindig ki kell találnom valamit, hogy rám figyeljen. Persze őkelme olyan elfoglalt, hogy egy percre sem állna meg, tekereg, nyújtózik, kalimpál, brümmög (ez utóbbival apja csodálatát vívja ki folyton, mikor is sütőtök/sárgarépa pürével brümmögi le a csontszínű kanapét... még jó, hogy a bőrt csak le kell törölni;-)

Már az ujjammal lehet érezni a fogacskáját!!!!!!! Lekopogom (kop-kop-kop), eddig nem nyagyon viselte meg. Ha kicsit nyűgös és oda-oda kap, kap egy Chamomilla golyót és megnyugszik. Nem tudom, hogy ennyire hatásos-e, vagy csak az én lelkem nyugszik meg ettől és ezt közvetítem rá... Végül is tök mindegy, a lényeg, hogy neki ne legyen rossz!

Egyre ügyesebben próbál kúszni, ma feltolta a fenekét az égbe, nálunk ez nagy haladás. Meg megpróbálta oldaltámaszba nyomni magát, ezeket eddig csak segítséggel, a fejlesztőben csinálta! Nem tudom, hogy ez összefüggésben van-e a több kajával, de a múltkori nagy áttörés (akkor még nem blogoltam, de egyik napról a másikra sokkal lazább lett a csaj) is egy ilyen kajaszint-növekedős időszakra esett. És a summája az egésznek: normál születési idővel most lenne fél éves, tehát most lenne a növekedési ugrás. Lehet, hogy mégis van ebben valami??????? Most már utána fofok olvasni!

Ma reggel megint voltunk tornázni, anyu is velünk jött. Réka biztos nem akarta őt kiborítani, mert most csak a végén sírt, amikor már fáradt volt. Kornél biztosította anyut (engem már nem kell...), hogy nem fáj neki, csak kellemetlen. De egy ilyen pici vajon tud-e különbséget tenni. Egyszerűen nem jó neki és kész! Aztán annyira elfáradt, hogy a kocsiban el is aludt, de sajnos ilyenkor, ha megáll a kocsi, egyből fel is ébred, de vissza már nem alszik. Úgyhogy 10 perc alvás után olyan nyűgös volt, hogy csak na...
Azért voltak jó pillanatai is:



Aztán ma megint új ízeket kóstoltunk, a répát. Meg is evett elsőre egy egész répát egy krumplival, meg egy kis rizspéppel turbósítva. Aranyos volt, mert a végén, amikor tele volt a pocakja és már csak játszottoda adtam a kanalat és egész rendeltetés szerűen használta :-) Azért utána át kellett persze öltöztetni...
Délután felhívatm a körzeti képviselőnket, hogy nézzen már utána, hogy mi volt az alapítvánnyal, tudnak-e róla egyáltalán, vagy csak visszaküldték, hogy nem kapnak pénzt... A Gabi benne van a Szociális és családügyi bizottságban, de ő nem hallott róluk... Azt ígérte utána néz. Nem égetően fontos lenne nekünk (szerencsére), hogy ingyenes legyen, de ha azt számoljuk, hogy havonta 15-20ezer forint, az egy komoly nyaralás ára akár... Meg biztos vannak a "városunkban" olyanok, akiknek esetleg a pénz a visszatartó erő, hogy elvigyék a gyereket. Meg sajnos a távolság, mert kocsival kb 10 perc, tömegközlekedve meg nem is tudom, de egy óra biztos.. És babakocsi, kisgyerek, szél, eső, hó...
Meg ajánlotta, hogy kérjünk "segélyt". Nem szeretném a tényleg rászorulók elől elvenni a pénzt, mert biztos van egy keret, de abban igazat adok neki, hogy akkor már inkább mi vigyük el a pénzt, mint egy olyan, aki utána elissza a kocsmában... Nem tudom... Én világ életemben csak adtam, adtam és adtam (kivéve a tesómnak a csokikból, de az már régen volt), nagyon nem jön a számra a kérés...

Holnap megyünk a vízművekhez ügyet intézni, kíváncsi vagyok, mit fognak szólni a gyerekhez... ;-)

Taigetosz és Santana feat. Sean Paul

jó a cím, nem?...

Ma megint voltunk tornázni, ez csoportos baba torna, tehát voltak "egészséges" babák (azért teszem ""-be ezeket a szavakat: normális, egészséges stb, mert nem tartom a gyereket betegnek, vagy normálistól eltérőnek, de még nem találtam meg a megfelelő szót rá). Eddig mindig nálunk sokkal nehezebb helyzetben levő gyerekekkel találkoztam a fejlesztőben és ez segített valamennyire, hogy ne lássam a mi helyzetünket olyan borúsan. Mert én mi jogon panaszkodom, amikor az én gyerekemnek megvan az esélye a normális életre, legrosszabb esetben kancsal lesz, vagy bicebóca, vagy dyslexiás, stb. Más meg azért küzd, hogy a gyerek mozogjon, felálljon, megszólaljon, vagy egyszerűen csak felkeljen a következő nap reggelén is.

Viszont ma olyan rosszul éreztem magam, amikor Réka nem tudta csinálni a gyakorlatokat, pl: nem tudja kinyújtani a karját rendesen, nem tudom behajlítani a lábát, kinyitni a tenyerét. És amikor Angéla odajött segíteni, persze sírt, mert kellemetlen neki, talán még fáj is. Körülbelül olyan lehet, mintha izomlázam van és direkt rányújtok, vagy rátornázok. Baromira fáj, de önszántamból csinálom, mert tudom, hogy jó lesz. Na, ő nem is önszántából csinálja és nem is tudja, hogy jó lesz... :-( De a lényeg, hogy Réka sírt, a többiek addig pihengettek, játszottak, amíg velünk külön foglalkozott Angéla, de egy idő után már láttam, hogy az anyukákat zavarja, hogy sír, biztos sajnálták. Én is jobban szoktam sajnálni más gyerekét, ha sír. Aztán a többi kicsi is rázendített. Tudom, én vagyok túl parás, de kellemetlenül éreztem magam, na.

És innen a cím:
Egy részről már többször belegondoltam, hogy anno az én gyerekemet bizony simán lehajították volna arról a bizonyos hegyről. Az akkor működött. Most ez nekünk működik, hogy hetente 4x Bia, havonta legalább 1x neurológia, szemészet és háziorvos. Van idő, lehetőség és persze keret. Úgyhogy én hálát adok, hogy Réka a XXI. századba született és így megörvendeztetheti mindennapjainkat, mert amikor rámmosolyog, egyből elfelejtem azokat a rossz egy-órákat...

Másrészről ezt a Santana számot szoktam hazafelé hallgatni, a gyerek elalszik rá, bennem felszabadulnak az érzések és mire a kapu elé érünk, addig míg a Réka fel nem ébred rádőlök a kormányra és:

"It's your turn to cry baby cry
Cause every tear that flows falls into the ocean
And rises to the sky
And then the rain will come
Right before the sun shines..."

Új kaja

Ma Réka megkóstolta a Holle banános tejpépet, ízesítés és cukor nélküli bio cucc, viszont ez a már jól bevált Rizspéppel ellentétben glutént tartalmaz. Elvileg erre lehet allergiás... Hát, volt is utána egy kis lágy végtermék, reméljük, csak az éppen előtörő első fogacska miatt.

Ma kétszer evett pempőt, egész jól elvolt. Délután eljött anyu és segített takarítani, hiába, ő ehhez nagyon ért... Aztán eljött a "Fehér hajú dédi", azaz a Szimi mama, ő is sokat játszott a Rékával. Este meg a Gábor (Zoli bátyja) ugrott be, szóval ma igazán esemény- és társaság-dús napunk volt.

Fürdésnél méreckedtünk, 6,73kg. Újabban rájött, hogy hogyan kell kifröcskölni a vizet a kádjából, ami nem igazán tesz jót a laminált padlónak, úgyhogy lassan a fürdőszobába költöztetjük át a babafürdetést, már csak azért is, mert kezdi kinőni a kiskádat...

És ma akart jönni a Juci néni (védőnő), de sajna nem ért el minket, de telefonon biztosítottam, hogy a gyerek jól van, szépen fejlődik.

Lányunk napról-napra nagyobb lesz... Jön az első foga, pépeket eszik, lassan kúszik-mászik... Mire felocsúdunk, ott állunk majd a diplomaosztóján (már ha lesz neki), esküvőjén stb... Na de ne kalandozzunk el ennyire, legyen pár szó itt rólunk, azaz Réka története a KEZDETEKTŐL:

2002. szeptemberében kezdtem dolgozni a svéd bútoráruházban ;-), ott ismertem meg Zolit. Nem indult komoly dolognak, de már az első randin arról beszélgettünk, ki hány gyereket akar (erről a mai napig nem sikerült döntenünk, de egy biztos, ha Isten is úgy akarja, nem Réka lesz az egyetlen gyermekünk). Aztán felpörgetve 4 év történése: eljegyzés, polgári esküvő, építkezés, lagzi, gyerek.

2007.03.08. 18:33, 2700g és 51cm. Ez Réka számokban. Meg hogy 40 helyett 34... Sajnos 6 héttel korábban jött, ezért sokat voltunk kórházban (10 nap, ebből 6 az intenzíven). Sajnos (bár erre nem tenné le senki a nagyesküt) emiatt van pár problémánk. Kicsit kancsal és tónusos nyaki reflexe van, ami annyit tesz ki, hogy állandóan feszíti magát, nem tud úgy mozogni, ahogy szeretne, ezért egy "kicsivel" több foglalkozást igényel, mint egy "normál" baba. Plussz napi 5 torna, nem mindegy, hogy hogyan fogjuk meg stbstbstb, amit a család így-úgy tolerál... Most csak nagyon röviden írtam le az előéletünket, de majd lesz még alkalom, ezek a dolgok még elő fognak jönni életünk során, akkor ejtek pár bővebb mondatot róluk.

Mostanság a mindennapjainkat a torna, a lazítás, gyakorlás tölti ki. Ha tudunk (és épp nem náthás, nyűgös, rosszkedű stb) heti 4x átjárunk Biatorbágyra a fejlesztőbe. Ez sajna mindkettőnknek kellemetlen időtöltés, Rékának fizikailag, nekem lelkileg, de a lényeg, hogy látom, látjuk, látják a javulást és inkább most, mint nagyobb korában.

Kislányunk, Csörögi Réka Ágnes ma 7 hónapos, 1 hetes és 2 napos! Igyekszem lejegyezni neki mindent, hogy később vissza olvashassa, hogy hogyan teltek baba-hétköznapjai. A mai naptól kezdem, de majd azért lesz egy kis visszatekintés, hogy mit miért kell csinálnunk. Amihez nem kell magyarázat az az, hogy nagyon szeretjük és nagy boldogságot hozott az életünkbe. Egyelőre ennyi, mert figyelmet követel magának... :-)

Hát ez is eljött végre...